Egyedül esténként a társ állandó éjszakázása miatt! Ki hogy bírja? (beszélgetés)
Szia!
Bocsi,csak ritkábban tudok leülni a gép elé.A játszótéren vagyunk éjjel-nappal :)
Egyébként Dunakeszin lakunk.
A párom meg általában vagy valami borzalmas filmet néz ami nem érdekel vagy a netet bújja.és ha rászólok akkor meg meg van sértődve mert neki máskor nincs rá ideje.Ezt alá is írom.de így meg ránk nincs.max hétvége amikor meg a gyerek foglalja le a legtöbb idejét mert imádják egymást.
Köszi a kedvességet.
Főleg a mai világba amikor már van tv,telefon,internet.
A legtöbb ember szereti ezeket és ezek is a családtól veszik el az időt.Sajnos én is szeretek itt ülni de csak akkor mikor vagy nincs itthon senki vagy alszik a párom.Egyébkén hanyagolom.
Szia! nehogy már bocsánatot kérj a "regényért" szerintem most neked is egy kicsit jól esett ,hogy kiírtad magadból,Én is mindig így szoktam érezni.Amúgy meg tényleg az a gond hogy az ember nincs is szinte semmit a párjával és még anyagilag sem éri meg.Az adósságok meg csak egyre jobban gyűlnek.
Sziasztok
Nálunk se egyszerű a helyzet.
Az én párom három műszakba dolgozik.
Van egy három éves fiunk is aki már ovis.Imádja az apját.
Ha éjszakás akkor általában elalszik reggel felkel délbe mert már nem bír aludni és lefekszik olyan 4-5körül amikor a manó haza ér.
Sajnos szülőkkel lakunk így egy szobában van velünk a manó is.Tv számítógép is itt van.Vagyis apát is hagyni kéne aludni de a manót is le kellene foglalni.Nehéz nagyon.Most már hogy megjött a tavasz kicsit könnyebb.Ovi után játszótér hogy ne rögtön jöjjünk haza meg a mamáékhoz átmegyünk kicsit de ő inkább a mi szobánkba akar lenni és játszani.Ha délelőttös akkor tényleg tudunk együtt is lenni egy kicsit,vagy legalább a manóval tud több időt tölteni.Ha délutános akkor meg én vagyok a manóval.De akkor a legkevesebb a probléma.Tavasztól én is dolgozok de főleg nyáron szezonmunkát így mi se tudunk együtt lenni.
De sajnos még anyagilag se éri meg.Sok az adósság és amíg nem tudjuk kitermelni addig elköltözni se tudunk.ez van.Megszoktam,sokszor ki is szoktam akadni de a manóért át kell lépni mindent.Talán neki majd jobb lesz egyszer.
bocsi a regényért
Szia! Jó reggelt! Te merre laksz?
Én is ettől félek hogy a 4 fal között befordulok,megőrülök majd.Persze imádja az ember a gyerekét de ha kb 1-2 évig minden nap más inger nem ér,csak az édes egyben nehéz anyai kötelesség akkor szerintem kiüresedik az ember.Egy idő után nem tud önmaga lenni max egy házsártos banya:)És ez senkinek sem jó.Ezért kell-ene a férjeknek is segíteni hogy az anyuka kiszabaduljon a "börtönből"1-2 h-ra (sport,fodrász,barátnők)hogy utána egy mosolygó,türelmes tündért kapjon vissza az egész család.Mindenki jól járna.:)
szia most még itt Pesten de a 8ik hónapban kiköltözünk az Őrbottyáni házunkba.
Ritkán vagyunk egy véleményen,sokat vitázunk és van egy kislányunk is,ja meg van jó sok adósságunk is...
A férjem éjjel dolgozik,délelőtt alszik,majd ébredés után jön a számítógép.Bár szokott segíteni kicsit,de keveset van velünk(séta,játék)Nekem meg a szokásos napi teendők.Azért a kislányunk nagyon sokszor felvidámít,nagyon szeretek vele foglalkozni :D
Időnként kibukok kicsit pszichésen,úgy próbálom magam összekapargatni.Szeretném,ha a lányom nem venne észre semmit a rosszabb időszakokból,csak ilyenkor nagyon nehéz mosolyogni...
Azért is nehéz,mert sokszor nincs kihez szólni...
azt is nézni kell, hogy a mai világba örülhetünk ha van meló.....
hát csajok ilyen apák mellett bele kell törődnünk :D De amúgy ha bele gondoltok abba hogy milyen lenne ha nappal dolgozna, nem biztos hogy jobb. Reggel 6-7 kor kel 8ra bemegy dolgozni, jó esetben 4kor végez, vagy 5kor, míg hazaér egy óra, akkor már este 6 van és ha nem koránfekvős akkor is csak pár órácska van a napból. Csak sok pali (párom is ilyen volt..) sajnáltatja magát hogy ő ilyenkor milyen fáradt. Igaz hogy nehezebb az éjszakázás, de belehet okosan osztani az időt. Nálunk apa hazaért délután1-2 körül és 6kor ment aludni. Addig még délután letudtunk menni sétálni a ligetbe.
ugyanígy vagyok....egyedül itthon.....meg a pocaklakó, ha dolgozik a párom......
Minden tiszteletem a tiéd!!!Én pont ettől félek hogy mindig egyedül leszek otthon a babával és ha baj lesz,vagy kétségeim lesznek akkor nem tudok kihez fordulni,mert egyedül leszek.
Megértelek titeket.Mi 1,5 éve ismertük és szerettük meg egymást párommal.Felköltöztem Pestre hozzá.3 hónap után össze is házasodtunk.Most állapotos vagyok.Eleinte majd megőrültem otthon egyedül,ő míg dolgozott.Minden másnap este találkozunk,mert mire ő haza ér nekem is mennem kell dolgozni.Lassan megszokom.Hajnalig sütök,főzök ,takarítok.Imádnak a szomszédok:)Sajnos nélküle nem tudok elaludni.Másnál is van így?Jah és nekem itt nincs senkim,ismerősöm,rokonom.Csak ő meg én...meg a pocak lakó:)
sziasztok
nem könnyű dolgok, de elfogadom....
Váá nagyon sokszor voltam így én is hogy ez így minek... Aztán jöttek a gyerekek... egyszerre 2 mert ikreink lettek. nagyon sokat vaciláltunk, egyrészt hogy tudtuk sokat leszek egyedül a gyerekekkel, szülők nagyon messze laknak, ő meg éjszakázik.. másrészt anyagiakban. Én call centeres voltam, és sokszor 7 végén melóztam mikor ő szabad volt... de mi ezt megoldottuk hogy együtt legyünk, amíg gyerekek nem voltak, rengetegszer mentem vele hajnalban én is. Akkor egy pékségnél dolgozott szállítóként. Majd jött egy érvágás.. 5 hós terhes voltam őt meg kirúgták létszám leépítés miatt.. Nehéz volt. Én melóztam amíg tudtam ő meg 3 hónap múlva talált melót. akkor meg zöldséget szállított. Na az sem volt tejfel... nyáron éjjel fél 12 re ment, mert akkor nyitott a nagybani, és kb délután 2 re ért haza. mondanom se kell milyen fáradt volt. mikor meg a lányok is meg lettek hát... én is depis lettem, nem tudtam kimozdulni, egyedül a gyerekek voltak társaságnak, plussz a fáradtság ami 2 pici babával jár és akkor ott a háztartás. Aztán voltak még problémák... váltott munkahelyet, miért is ne ismét hajnal ismét szállítás, de az kicsit jobb volt. nem volt neki annyira megterhelő, plussz megvolt a napi kajánk mert reggel újságot délelőtt ebédet szállított. És hát jutott nekünk is :) Most már van saját autó, otthagyta azt a helyet, logisztikai központokból szállít belföldre, igaz 5 kor kel, 8ra megy, ha szerencséje van délután 3ra itthon van és így azért lényegesen jobb a helyzet. Én meg megtanultam hogy oldjam meg a magam kis csődjeit. Hétvégente ha kell rinyálva de bevonom mindenbe ( akár a gyerekek körüli dolgokba is) és így valahol megvan az egyensúly. Visszamentem kis időre melózni, de nem a régi helyre, és mire én végeztem addigra ő már a lányokkal tartott hazafele a bölcsiből. Nekem is jó volt mert volt egy kis szabadságom, a gyerekeknek mert apával is voltak (hogy élvezték a teherautót :D) és délután még mindig volt időnk még ha csak pár óra is... Az biztos hogy próbára tévős dolog.
Szerintem is igazad van:Én is megmondtam az embernek elhagyom ha kimegy melózni:(Persze nem így van,de nekünk is próbára teszi majd mindenünket:(
Ha úgy gondolod mesélj róla.
Legalább akkor megért valaki :) ,bár itt más problémák is adódtak...
Ebben abszolút egyetértek.
Hát nem erre az életre gondoltam amikor összeházasodtunk...
Szerintem embert,és kapcsolatot próbáló állapot.
A második gyerek van csak a mostani páromtól és mielött még terhes lettem volna nem így dolgozott.Ilyen beosztással én sem vállaltam volna.
Mi a hónap közepén tudjuk meg a következő havi beosztást. Ünnepekkor pedig tilos szabadságot kivenni.
Szia!
Nálunk évekig ment az éjszakázás,csak hol ő,hol én éjszakáztam (vendéglátás) Már szerencsére egyikünk sem dolgozik benne,és nem is sírom vissza azokat az éveket.Gyereket úgy nem is tudom,hogy vállaltam-e volna...
Én is azt utálom hogy nem lehet előre semmit betervezni.Nálunk sincs semmi ünnep és ráadásul elötte való hét péntek éjszaka tudja meg hogy mikor lesz a következő héten szabad.És miért ne csak egy napot és az is legtöbbször hétköznap.
Az biztos hogy rossz lesz eleinte,de gondolom legalább anyagilag megéri.
Hát bizony akkor dolgozni kell a babán mert kifuttok az időből és ha megvan rá a lehetőség most kell lépni.
Nálunk Apa 12-24 12-48-ba jár dolgozni. Amikor dolgozik mi a gyerekkel anyáméknál alszunk (2nap anyámnál, 2nap otthon), mert az otthonunktól 25km-re dolgozom/jár suliba a gyerek, és fölösleges hazamennünk, mert ha nappalos csak 1/2 9 körül ér haza, ha éjszakás meg nem is találkoznánk, mert én normál munkaidőben vagyok plusz a gyereknek is suli. Ebbe a munkaidőbe ráadásul az ünnepek és a hétvégék is beletartoznak, én nagyon utálom, hogy nem tudom előre vajon születésnapok, karácsonyok hogy lesznek majd. A párom ragaszkodott ehhez a munkarendhez, de szerintem egyenes út a totális elhidegüléshez. Remélem nem így lesz, de nekem nagyon ROSSZ!
Sziasztok!Nem gondolnám hogy meg lehet szokni!Lehet hogy valaki nem bírja megszokni:(.Én most előtte állok:a párom kimegy külföldre,itthon maradok a cseppekkel!Fogalmam sincs hogy mi lesz,pedig nem vagyok 1 elveszett.17 év után:)
További ajánlott fórumok: