Egyedül a szülés alatt... (beszélgetés)

Örülök! :)

Minden jót!

Köszönöm! :)

A párom első perctől kezdve, látatlanban elfogadott a kicsivel együtt... és most imádják egymást! :)

Én meg imádom őket! :)

Köszönöm az őszinte vallomást, ugye a cikkedből nem agyon derültek ki előzmények.! Megértelek, és kívánom hogy a jövő sok boldog pillanatot tartogasson neked! Azt még jobban, ha adódik lehetőség rá akkor a baba érdekében tudjatok jó viszonyt kialakítani. Az pedig, hogy miért??? Azt csak mindig később tudjuk meg.....

És csak gratulálni tudok "AZ ÚJ EMBERHEZ", kevés férfi tud tolerálni, egy előző kapcsolatból született gyermeket....

Köszönöm szépen a hozzászólásokat, nagyon jól estek. :)

Mindenkinek jó egészséget és boldogságot kívánok! :)

Megértem a fájdalmadat... :( én ezen túltettem magam, bár nagyon nehezen! :(

Nálunk rengeteg más is volt, ami a váláshoz vezetett... egyszer írok erről egy naplót, de most nem lenne hozzá erőm...

Remélem ti jól vagytok. :) Sok erőt és egészséget kívánok nektek, legyetek boldogok! :)

Nekem még a váláshoz kell erő... viszont boldog vagyok Életem értelmei mellett (párom és kisfiam). :)

Szintén gratulálok!

Én is egyedül szültem, nem élek együtt a kislányom édesapjával, mert nagyon csúnyán elbánt velem/velünk, de végre sikerült újrakezdenem, és a párommal már mi is kistesót tervezünk.

Szia Gabriell!

Sajnos,az én párom is ugyanígy állt hozzá a dologhoz:-(((

Két (!) napig hagytak vajúdni,de ő csak az első napot tölötte velem.Másnap inkább bement dolgozni:-(végül életmentő császárra került sor,ráadásul a babám oxigénhiányosan született...végig egyedül voltam,pedig 9 hónapig csodálatos apás szülésre készültünk.A kétségbeesés és a kiszolgáltatottság érzés számomra a mai napig feldolgozhatatlan.Elveszítette a bizalmam,mert életem legfontosabb (és egyben legnehezebb)óráiban magamra hagyott...

császár után a babámat inkubátorba tették.Az operáció után a párom bejött hozzám,de az újszülöttosztályra nem engedték be.Másnap be se jött.

Így 3 naposan látta először a babánkat.

Egyszerűen nem érti meg,hogy mi bajom van ezzel az egésszel.

Adtam neki még egy esélyt,de hiába tesz meg mindent,hiába jó apa (most már),képtelen vagyok megbocsátani és bízni benne.

Már nem is olvasok szép,megható apás szülésekről történeteket,mert elsírom magam.:-(

Kedves Gabriell80!

Ez a férfi (a volt férj) nem érdemel meg egy ilyen feleséget és gyereket sem! Nem semmi, hogy ezt még így végig tudtad csinálni!

Az új pároddal teljesüljön minden olyan álmod, vágyad, amit egy párkapcsolatban szeretnél. Neveljétek szeretetben közösen pároddal a kisfiadat, és ahogy lehet legyen kistesó, és legyenek olyanok a szülési körülményeid, amilyet TE mindig is szerettél volna magadnak!

Az élet nem áll meg, neked nevelni kell tovább a kisfiadat!

Sok-sok kitartást és minden jót kívánok nektek!

A férjem alapból ilyen.. nem mondanám, hogy nem érdekelte a fia születése, de ő azt hitte, hogy ha otthon mindent megtesz, egész nap robotol, és elvárja tőlem, hogy rend és tisztaság legyen, akkor annyi az ő kötelessége... nem kérem szépen!

Nevelni is kellett volna a kicsit, vagyis segíteni a nevelésben, és nem pattogni, amikor látástól-mikulásig csak csiszatoltam, füvet nyírtam... de ez a topik nem erről szól...

Köszönöm mindenkinek a jókívánságot!

Üdvözlettel: Gabriella

Köszönöm szépen! :) Igazán jól esnek ezek az írások! :)

Jó volt kiírni belőlem, mert eddig még nem tettem meg....

Köszönöm. :) El fogom olvasni a tiédet is. :)

Nagyon vágyok, vágyunk még babára, egyelőre az anyagiak nem engedik. :( De remélem egy fél év múlva írhatok a terhességemről naplót, mert nagyon szeretnék. :)

Köszönöm, hogy írtál, és hogy leírtad a véleményedet. :)

Nem ekkor romlott el a kapcsolat, nem azért válok, mert nem tudtam neki ezt megbocsájtani. Persze, akkor ez nagyon mélyen érintett.

Az az igazság, hogy a férjem szemében ritkán voltam nő, feleség és anya... a munkahelyi problémák rajtam csattantak, sőt azt is megkaptam egy párszor, hogy nem az övé a kicsi... :O

Nem voltak barátaim sem, az egész napom otthon telt gyes alatt, este munka, és így is megkaptam a magamét... és amikor mentem mondani, hogy addig ne pattogjon velem, amíg nincsenek bartánőim, és nem járok el itthonról.. Erre ő: ha nem tetszik, lehet takarodni...

És még mesélhetnék... sokat.

Nem ismerem persze a körülményeket, úgyhogy csak általánosságban szólok hozzá: nagyon sok kispapa van. aki rettenetesen zavarba jön a szülőszobai körülmények hatására, főleg, ha nem volt megfelelően felkészülve rá (ebben is segít, ha van választott orvos), nem találja a helyét; és van, aki a zavarát unottsággal, érdektelenséggel, túlzott nyugalommal próbálja leplezni. Biztos, hogy ilyenkr az anyuka nem tud annyira figyelni a férjére (nem is dolga persze!), de nagyon rosszul eshet az ilyen viselkedés, még ha a férj kínjában is teszi.

Azt azért nagyon nehezen tudom elhinni, hogy van apuka, akit hidegen hagyna első gyermeke (ráadásul fia!) születése.

Remélem, a mostani pároddal azért több szerencséd lesz!

Szia!

Én is kb így indultam a szülésnek(ami a kórházat illeti-se orvosom se panaszom),nekem jól feküdt a picim,de végül császár lett.Nem bánom mert végig vajúdott velem a férjem,kivéve a műtőt,és ő fogta kézbe először.Ő ekkor érett apává.

Te legyél nagyon boldog,és elégedett,az pedig hogy a (volt) férjed így élte meg az apaságot nem a te szégyened.Talán később meg is bánja de akkor te már egy nagyon boldog büszke CSALÁDanya leszel.

Sok boldogságot és jó egészséget kívánok neked!

Az én sztorim 30-án jelenik meg!

én azért kicsit sajnálom..... :( és nem tudom

remélem, hogy nem ekkor romlott el a kapcsolat, mível úgy érezted megsértettek, és ezt az úgynevezett magadra hagyást tudat alatt soha nem tudtad megbocsájtani....

sajnos nekünk nőknek nagyon nagyon empatikusnak kell lennünk a férfiak felé..... ami bennünk ösztönből megvan és természetes, nekik nem...... érniük kell az apaszerepre.....ezért tudom nehéz.... de érdemes türelmesnek és empatikusnak lennünk... Nekünk 9 hónapunk van felkészülni..... de ők egy pillanat alatt válnak apává és ebben a helyzetben nem tudni mindig ki hogy fog az édes teherre reagálni, hogy a tűzrakás érdekelte..... a gondoskodás képe is benne van ebben, mert folyton az járt az eszében a leírtak szerint, hogy hideg van a lakásban....

Bizony bizony.... bennünk él a híres férfiideál... aki egyszerre kíváló férj és apa..... de a mai világ olyan bizonytalan.... mint amilyenné válhatunk egy egy stresszes, vagy felelős helyzetben.... és ilyen az apává válás... valakinek több idő kell valaki pedig már alig várja....

irtad, hogy az anyagi háttér sem volt olyan.... de mégis bevállaltátok az bébit :) , pedig ugye ezzel eggyel több lett az eltartottak száma is- ez is nagy felelőssége a férfinak....., ott volt a karácsony is..... amikor megbolondul a világ...

Szerintem empatikusnak és türelmesnek kell lennünk, hiszen mindkét szülő élete életrevalóan megváltozik....

Bár a női testet ilyenkor a hormonok irányítják, biztonságra és biztatásra vágyik, ugyanakkor természetesebben vészeli át ezt az időszakot, mint egy férfi... Hiszen szinte állandó testi kapcsolatban van egy babával. A várandóság kilenc hónapja és majd a szoptatás és a gondozási feladatokkal tovább erősődik az érzelmi kötelék.... De ha valami nem megy jól ott az anyai vagy a szakmai segítség.... pl, ha nem tud a kismama szoptatni.... vagy fél...

És szegény férfiak ilyenkor csak a másodikok....

de természetesnek az várjuk el, hogy ők is érezzék át a szülést a szülésben legyen szerepük és várják mosolygó arccal a babát....

sajnos nem vagyunk pingvinek, ahol az "apáknak" jelentős szerepük van a kis fiókák kikeltetésében ( a tojást a keltetési idejének felét magukra vállalják, addig nem esznek semmit... és egy pillanatra sem ejthetik el a tójást, mert az megfagyna pár pillanat allatt a jégen. és nem kel ki az utód, a gondozási feladatokban mindkét szülő részt vesz... pedig ők is egy életre választanak...:)) ....

Nagyon erős asszony vagy, gratulálok!

S természetesen gratulálok a picihez is...aki azóta már nagyfiú lett.☺

Sok boldogságot kívánok új kapcsolatodban!