Egy test egy lélek - szeretni mindenek felett? (beszélgetés)

:DDDD Gyakorolj, gyakorolj, de szójjá, hogy nem komoly, mert így csak kevesen nevetnek

:DDD

Szia!

Szeretni mindenek felett? Ez nincs összhangban azzal, amit a fórumindító szövegedben leírtál. Valóban problémás, ha ez kérdésként merül fel egy párkapcsolatban, de az méginkább gond, ha a kapcsolatban élők már mérleget készítenek az "energia befektetésről" és a kapott "haszonról". Ha a mérleg nyelve valamerre elbillenik, hát... nem stimmel valami.

Úgy tűnik, Te már nem szereted a párod, csak ahhoz próbálsz ragaszkodni, amit a múltban jelentettetek egymásnak. Vagy ahhoz az illúzióhoz, amit vele kapcsolatban kialakítottál.

Abból, amit leírtál, az derül ki, hogy a Ti igényeitek merőben mások és ha az írásod óta nem ültetek le beszélgetni, akkor azok nem is közelítenek egymáshoz.

Mgkérdezhetem, mi volt a fórum indításának célja? Tanácsokat szeretnél?

1. másik felet is meg kellene hallgatni miért viselkedik így...

2. ha már problémásnak tartod a kapcsolatot, akkor vagy javítasz rajta egy komoly leülős beszélgetéssel (ha akarod), vagy annak a kapcsolatnak már vége...

3. minden kapcsolatban vannak problémák. Emberek vagyunk, (nem csak!!!) hibákkal...

Minden párkapcsolatban kompromisszumok százait kell kötni. A szerelem kevés az együttéléshez. Két ember közti harmóniához, a férfinak és a nőnek is engednie kell.

Amit leírtál, abból úgy tűnik csak te alkalmazkodsz hozzá, ő meg csak úgy "el van melletted".

Mindenképpen meg kellene teremtened egy alkalmat arra, amikor őszintén tudtok beszélgetni. Nem feltétlen a kialakult helyzetről, hanem úgy mindenről. A beszélgetés alatt sok minden kiderülhet. Főleg az, hogy te még mindig vele szeretnél-e lenni.

Emlékszem, mikor arról írtál, hogy volt az a másik lány, akit szerettél...

A fogalmazásaid mindenhol megdöbbentőek, s bocs érte, kételkedtem a szöveg valódiságán.azt gondoltam, itt tesztelsz.

Ezen gondolataid egy ésszel élő nőről és egy érzelmi beállítottságú férfiról szólnak. A kettő nem fogja kiegyenlíteni egymást - szerintem -. Vagy neked is ésszel élőnek - mi a jó, hasznos Nekem - kell lenned, vagy rávezetni a hölgyet az érzelmekre. Utóbbi sem, előző sem fog menni, mert mást akartok. Nincs közös nevező, mély beszélgetés, elfogadás,türelem.

Amit ebben a nőben láttál, az fordult ellened. Úgy látom.

Nallunk nagyon sok veszekedes volt.

Most nem veszekszunk, de keresem az alkalmat amikor elmondhatok par dolgot.Mikor lesz az nem tudom.Ellege rajar a rud mostansag, nem szeretnekmeg en is rosz erzeseket kelteni benne.Megfelelo ido ere nincs, de hallgatni sem lehet a vegtelensegig.A hallgatas idozitet bomba.

A hallgatas nem megoldas .

A kapcsolat uzlet mindketo enged+adok -kapok.

Az igaz szeretet nem keresi a maga hasznat.Sajnos egyre inkabb azt veszem eszre , hogy kapcsolatokban hazasagokban mindenki a salyat maga hasznat , erzelmet akarja megkeresni.Olyan "szeretem magam rajtad keresztul" modra.

Viszont ha tenleg szeret sikerulni fog "megkotni az uzletet", mert erdekli ot is amit te erzel.

Szia!

Válaszolok is, a magam ismeretei szerint, nem csak hülye kérdéseket teszek fel:)

A Szeretet mibenléte egyelőre titok az emberiség számára - mint annyi sok egyéb dolog, ami igazán fontos.

A kérdésedre, a kétségedre a válasz csak benned/bennetek van.

Tudom, hogy ezzel nem adtam konkrét választ, de ilyet ne is várj senkitől.

Véleményeket persze lehet írni. Nekem ez a véleményem.

Te tényleg férfi vagy? Na, ne érts félre!!!

Olyan szépen írtál az érzelmekről, a szeretetről, hogy azért az ilyen ritka férfi részéről.

Megértelek.Nagyon hasonló helyzet alakult ki nálunk is.Mindkettőnk hibájából.Egy(vagy több) ŐSZINTE beszélgetés sokat segít.Felnyitni a szemünket,mi az,amit a másik eddig csak az irántunk érzett szeretet miatt viselt,tűrt,nézett el...Nem szólt érte,de most betelt az a bizonyos pohár...

Őszintén,békésen,csendesen,kettesben meg kell beszélni.Segít dönteni,segít változni és változtatni.De mindkettőtöknek akarni kell,mert ha csak az egyik fél igyekszik,az kevés.akkor már nem igazán van igyekeznivaló...legfeljebb kifelé a kapcsolatból.Sok szerencsét,remélem,vissza tudod fordítani a szeretet felé a gondolataidat.

Sokszor feltettem magamnak azt a kérdést, hogy fontos dolgokban meddig lehet a határt önmaguk számára meghúzni és mi az ami saját magunk érdekeit is képes háttérbe szorítani egy másik ember miatt akit mindennél jobban szeretünk. Szeretni valójában mit jelent? Félteni a másikat, őszintének lenni hozzá, tisztelni és elfogadni meghallgatni a véleményét.Érzelmileg kötődni hozzá és megadni számára a hétköznapok szürkeségében a fényt a színek varázsát amivel boldogabbá tehetjük a másik életét. De meddig lehet ezt számunkra nem terhelő módon megtenni úgy, hogy amita adunk azt érezzük szívből jön és amit kapunk azt szívből kapjuk. A szeretet egy nagy tükör, amely megmutatja az igazságot és szembeállít a valósággal, nem lehet a képet megmásítani,hosszútávon elferdíteni mert az érzelmeket nem lehet megjátszani mindörökre.

33 éves vagyok és egy több éves párkapcsolatban élek. A napokban feltettem a lélek és az érzéseim képzeletbeli mérlegére egy nagy kérdést. Mit adtam, mit adok és mi az amit kaptam és kapok az érzelmi kapcsolatomban. Sajnos amikor ilyen kérdések megfordulnak bennem az olyan mint sziklán a repedés amely a kemény anyagban nyomot hagyva kikezdve egy idő után egyre csak nő és hasadékká alakul. Hasadék amit már nem lehet többé befedni és olyanná tenni mintha soha sem lett volna. Páromat önzetlenül mindig szerettem és tiszteltem ez idáig. Ha rossz kedve volt, vigasztaltam, ha bajba került mindig melette voltam. Kapcsolatunkba nagyon sok zavaros, problémás és lezáratlan ügyet hozott a múltjából magával. Kicsit hiú, kissé öntelt és folyton vágyakozó volt akinek az elért után mindig az elérhetetlen kellett. Zűrös dolgai sokszor rám is ragasztották a nehéz terhet és eddigi kiegyensúlyozott harmónikus életem vele együtt változott. Megtanultam az elfogadást, azt, hogy engedni kell a másiknak és van, hogy az általunk fontosnak tartott elvek és érvek olykor alá kell, hogy rendelődjenek.

Az elmúlt napok olyan törést hoztak meg bennem, hogy elgondolkodtatott a közös jövőnkön. Úgy érzem az érzelmeim kiaknázódtak, mert én folyton adtam és adtam de vissza csak töredékét vagy egyáltalán nem kaptam. Kiégtem irányába és mint a elalvó gyertya lángja halványulnak bennem az iránta eddig érzett érzelmeim a büszkeség amit iránta éreztem, ahogyan felnéztem rá.

Sok dolgot megvetőnek tartok a részéről amivel az érzéseimet sárba tiporja és mindezt úgy, hogy észre sem veszi a körülötte elhaló dolgokat.

Mostanában nagyon levagyok terhelve a munkahelyemen, sok feladatnak kell teljesítenem és elvárásoknak megfelelnem. Korán kelek az egész napos munka teljesen kiszívja az energiámat és van, hogy a fáradtság miatt esténként horkolok. Természetesen nem elviselhetetlen decibellel de horkolok. Párom aki szintén korombeli ezért gyakorta flegmán korhol, hogy miattam nem tud aludni mert horkolok. Egyidőben folyamatosan felébresztett ami engem is zavart mert nem szándékoságból kezdetem el horkolni. Mostanában külön alszik tőlem mert csak így tud pihenni véleménye szerint. Nekem nagyon rosszul esik, hogy esténként nincs kihez odabújnom mert magányosan kell álomra hajtanom a hálóban a fejemet. Egy időben annyira figyeltem arra, hogy ne horkoljak, hogy szinte nem mertem álomba szenderülni mélyen, nagyon rossz éjszakáim voltak ez miatt.

Pár napja már nem érdekel, aludjon külön, ha ezt akarja, én nem keltegettem a fogcsikorgatása miatt egyszer sem ennek ellenére.

A pénz a másik dolog, arányaiban nem tud vele bánni. Számára létfontosság a költekezés. Én meg mindig arra törekszem, hogy egyről a kettőre jussunk és ez mellett legyen megtakarításunk. Egyik fő stratégiája a sértődékenység nála ez a megoldás egyik fő eleme. Szóval vannak emberi érzések amik megkopnak és eltünne mert nem lehet minden körülmény között szeretni mindenek felett...