Egy nagyszerű munkalehetőség miatt a páromtól távol költözni... (beszélgetés)
Sajnos összevesztünk most ezen. Sokat rágódtam, nem akartam folyton felhozni a témát, nem sikerült eddig normálisan megbeszélnünk, de 3 napja kibukott belőlem az egész, rázúdítottam. Ez a legrosszabb, amit tehettem.
Elmondtam neki, hogy kétségeim vannak afelől, hogy fontos vagyok-e neki, és valóban komolyan tervez-e velem. Ő 8 évvel idősebb nálam, mégis tökéletesen érzi magát a kis legényéletével, nem látom jelét annak, hogy esetleg szívesen megállapodna a későbbiekben (annak ellenére, hogy azt mondta, családot és gyerekeket akar majd). Csúnyán viselkedtem, nem így kellett volna előhoznom a témát, most haragszik rám, megbántottam, viszont azóta nem találkoztunk, azt mondta, gondolkodnia kell, addig nem akar találkozni. 3 nap telt el azóta, nem tudom már mire vélni, meddig várjak rá? Rosszkor és csúnyán mondtam el neki a kétségeimet (sírtam, és rázúdítottam), de nagyon szeretném már ezt higgadtan megbeszélni vele, megőrülök, hogy ő erre egyelőre nem hajlandó.
Nem tudom, csak a szakítást húzza így, ezzel, vagy komolyan napokig egyedül emészti a dolgokat? Ti mit tennétek? Ti hogy látjátok, így kívülállóként? Lehet napokig haragudni amiatt, hogy kibukott belőlem valami, ami nagyon nyomasztott (többször próbáltam vele beszélni erről, ő többször lerázott, hogy felesleges ilyenekről beszélni, vagy épp fáradt, vagy épp rossz napja van..)?
Ezzel, hogy nem költözne velem, ezzel is csak azt erősíti bennem, hogy nem gondolja komolyan a kapcsolatot. Akkor viszont miért húzza velem az idejét..?
Az nem megoldás, hogy a pasid ideiglenesen marad amíg az uj helyen nem talál munkát?
Voltál hasonló helyzetben, hogy ezt ilyen keményen kijelentsd?
Igen, ebbe is belegondoltam, és meg is értem, sőt, önzőnek is érzem magam, amiért elvàrnàm, hogy velem jöjjön. Ha marad, úgy viszont nagyot csalódok benne, a szememben a gondtalan legényéletet vàlasztja a közös élet és új lehetőségek helyett..
Azért őt is meg lehet szerintem érteni, egy férfi nehezen hagy ott egy jól fizető állást, még ha nincs is hozzá már nagyon kedve. Bennük van a családfenntartó ösztön, gondolom fél tőle, hogy nem talál másikat, vagy hogy az sem lesz jobb. Az, hogy van másik munkalehetőség, az még nem jelent semmit, ahogy a nevében is benne van, az "csak" egy lehetőség, de nagyon nem biztos...
ha a társad, akkor megy veled,
ha nem akkor menj egyedül, lesz új igazi párod/társad
Bocs, de ez egy nagyon meredek kijelentés.
Hány évesen gondolod így? :)
Szerencsére amúgy nem egy otthonülő típus, szìvesen mozdul ki, csak lakhely és munkahely vàltàsra szànja el magàt nagyon nehezen.
Nekem a volt férjem volt ilyen.Ő még nyaralni sem jött velünk.Elment reggel dolgozni haza ment és otthon ült.A mai napig ezt csinálja.Sajnos nem hiszem,hogy az ilyen ember valaha meg tud változni.
Én pedig nem nagyon merem erőltetni, hogy belem jöjjön, úgy érzem, ehhez nincs jogom. Elmondtam neki egyszer, hogy én örülnék, ha jönne, nem akarom erőltetni. Ha ez nem magától születik meg benne, akkor fölösleges az egész.
Igazából egyáltalán nem értem, miért nem jön, sok ismerőse van a másik városban, sok munkalehetősége... szerintem a megszokás köti ide, nehezen vált, ez tény, de nem akarok elhinni, hogy kockáztatja a kapcsolatunkat emiatt. Nem tudom, mi lesz.
Neki itt egy jól fizető állása van, amit viszont nagyon nem szeret. A másik nagyvárosban is sok lehetősége lenne, ahová én költözöm. Konkrét indokot nem mondott, egyszerűen csak nehezen viseli a változást, nehezen szánja rá magát ilyen nagy lépésekre. Fél éve vagyunk együtt. Én eldöntöttem, hogy a munkát semmiképp nem hagyom veszni. Az egész komoly kapcsolatnak indult, én nagyon komolyan gondolom, és eddig úgy tudtam, ő is, de most nagyon elbizonytalanított ez, hogy kijelentette, ne várjam, hogy velem jön. Nem akar szakítani, csak legyint rá, hogy "majd megoldjuk", én viszont nagyon vágyom valami biztosabb pontra, hogy mondjon valamit. Sokszor próbáltam vele beszélni erről, de nem szeretni, ha felhozom, szerinte fölösleges beszélni róla, úgysem találunk megoldást.
Voltam. Ő maradt, én mentem, jegygyűrűt visszaadtam. Egy pillanatig nem bántam meg.
Üljetek le normálisan megbeszélni, hogy ő miért nem akar menni. Biztos vannak olyan gondolatai, érzései ami gátolja valamiért. Ezeket kellene tisztázni és utána a következő lépés a lehetőségek felmérése.
Munkahely! Ha a társad nem megy utánad, akkor ô nem társad az életedben.
Nálunk pont fordítva volt.A párom kapott egy szuper munka lehetőséget 200km-re.Elvállalta, én meg mindent hátra hagytam, pakoltam és mentem vele.Én sem vagyok híve a táv kapcsolatnak.És megérte e? Ez 10 éve volt.Ma már a férjem, van 2 gyerekünk, egy szép házunk, autóink.A munka meghozza a gyümölcsét, az én támogatásom meg egy szuper kapcsolatot köztünk.
Ha szeret támogatni fog.Mi is valahogy igy élünk a párommal.
A helyedben hanyatt-homlok rohannék. Ha meló van, akkor minden van. :)
S ha a távkapcsolat nem működik, akkor valószínűleg az összeköltözöttség sem működne.
Én a helyedben mennék. Manapság nem tehetjük meg azt, hogy veszni hagyunk egy jó munkalehetőséget.
Az enyém 1400 km-re költözött munka miatt, támogattam :)
De! Elvárhatod Tőle, különösen ha már unja is a munkáját. Miért nem szeretne veled költözni? Adott rá elfogadható magyarázatot vagy egyszerűen csak nincs kedve? Szerintem vágja bele, ha szeret úgyis megoldódik előbb vagy utóbb, ha nem oldódik meg akkor meg nem éri meg a kapcsolat, hogy miatta kihagyd a jó lehetőséget.
Tudom, hogy nem vàrhatom el tőle, hogy miattam hàtra hagyjon mindent, de azért valahogy mégis rosszul esik
Nagy lehetőséget kaptam egy 200 km-re lévő városban, amit a jövőm szempontjàból hatalmas butaság lenne kihagyni. A párom viszont ide köt, és ez nagyon megnehezíti, ő a tàvkapcsolatban nem bízik, velem költözni viszont nem szeretne, annak ellenére, hogy itt nagyon unja màr a munkàjàt. Volt-e màr valaki hasonló helyzetben?
További ajánlott fórumok: