Egy kétségbeesett édesanya (beszélgetés)
Sokszor mondom: "majd kialakul, az élet megoldja".
Valószínű ez is egy olyan dolog lesz. Lehet, hogy fel sem veszik.
Igen volt pár gyerekem az oviban, pályafutásom alatt.
Ilyen is olyan is.
És sajátom is van 5.
Meg 8 unokám.
1 autista.
Úgyhogy, van.
Eszembe nem volt bántani, tudom milyen nehéz.
Csupán józan paraszti ésszel belegondoltam.
Milenne ha,,,
De ezt mi ketten lezártuk.
Csak sok erőt neki, meg türelmet.
Az első kommented nem volt sértő szerintem, ezt le is írtam. A többi is rendben van, sok tanácsot adtál, segítettél és szerintem hasznát is veszi a kérdező ezeknek. Tehát nem vagyok elfogult.
Viszont a kérdés nem hiába íródott meg. Én ezt a részt találtam sértőnek, a hatvanas kommentben -De még mindig nem értem...
Biztos vagyok benne, tudod nehéz ilyen gyerekeket nevelni, mert máshogyan gondolkodnak, türelmesebb kell velük lenni. Egy ilyen döntés nagyon felzaklatja őket, mégis van megoldás, meg kell értetni velük, hogy miért döntöttünk másképp.Tovább nem írom, mert ezeket úgyis tudod, sok tapasztalato szereztél már.
Dehogy kérdezted azt,rögtön megvádoltál : több sebből vérzik és ellentmondásos
Olvasd vissza!
Mi volt benne sértő, kérdeztem hogy jut el, hogy jut haza.
Ha az anyagilag nem állnak jól.
A jó ég áldjon már meg, azt kérdeztem min hezitálsz.
Az egyik hazajárós volt, naponta.
A másik katonai szakközépiskolás volt, kötelező volt a kollégium.
És egészséges gyerekekről van szó.
A tied nem az, leírtál mindent ami ellene szól, hol van az ami mellette.
De úgy estél nekem ettől az egyszerű kérdéstől ,,,min hezitálsz még,,, mintha én lennék az oka, hogy nem tudsz dönteni, még egyszer utoljára leírom, te vagy a szülő, a te döntésed, a te felelősséged.
Erre jössz azzal, hogy jaj, bántanak, csak kérdeztem valamit, nem tudsz rá válaszolni.
Ennyi.
Piroska 42. hozzászólása teljesen korrekt volt. Ő az a fórumtársunk,aki soha senkit nem bántana meg. Nem értem miért értetted félre. Korrekt rövid választ adott és biztosan nem bántó szándékkal.
Sajnos nagyon nehéz helyzetben vagy, biztosan ezért érzékenyebb is.
Hidd el senki nem akar bántani. Próbálunk tanácsot adni, a tapasztalatainkat átadni.
Tény, hogy ez a nagyon nehéz döntés a Te kezedben van. Te ismered legjobban a kislányodat és tudod mi neki a jó és hasznos. Tudom, nagyon nehéz, mert nem csak sérült, de kamasz is.
Rövid az idő a jelentkezésig, így talán fontold meg a leírt véleményeket. Aludj rá, beszéld át az oszt.fővel, új iskolákkal, mindkettővel akár, A lányoddal, barátnővel és légy türelmes. Tudod az idő sok mindent megold.
Itt minden 2. fórumot megvádolnak azzal hogy kitaláció vagy vérzik.
Sztem is van olyan, de ez pont nem tűnik annak.
Sokan el sem tudják képzelni hogy milyen élethelyzetek vannak és azokban az élethelyzetekben miért fórumon beszéli meg a kiíró a gondjait. Hát mert lehet nincs más akitől jó tanácsot kapna, de emberi szokás, hogy nem látunk a buborékon túl.
Kitérő válasz,még mindig nem írtál ellentmondást és sebeket! Már pedig ha ezzel vádoltál indokold is meg!
Gyorsan elolvastad az első bejegyzésem és leírtad a te véleményedet,ami alá támasztja,hogy te sem voltál különb,hiszen engedted kollégiumba a gyermeked,amit meg én nem hiszek el 20 km-távról,az simán hazajárós lehet napi szinten!
Amiket írtál arról a szegény gyerekről, meg az anyagi helyzetedről, meg a távolságról, meg az önállóságáról, hogy fog minden pénteken hazamenni, vasárnap meg vissza.
Vagy érte mész, meg visszaviszed.
Elhiszem hogy nem könnyű, még ha egészséges lenne, akkor sem.
De még mindig nem értem min hezitálsz, ha ott van egy ugyanolyan iskola helyben.
Te vagy a felnőtt, te felelsz érte, honnan tudod majd, éppen hol jár , mit csinál, ha tényleg ilyen beteg.
És ezzel be is fejezem, nekem is volt kollégista gyerekem, és minden vasárnap este ölt az ideg, hogy ér vissza, pedig csak 20 km volt.
Tutira nem, de ez a történet több sebből vérzik.
Nem könnyű szülőnek lenni, de ez ami itt le van írva, ellent mond egymásnak.
Na, jöhet a kőzápor.