Egy betegség, ami depresszióba taszított... (beszélgetés)

igazából nincsenek, nem is voltak kifejezetten rossz napjaim (leszámítva a diagnózis után néhányat). az állandó rossz közérzethez és a kevés alváshoz meg hozzá lehet szokni. otthon minden tök jó, csinálom a dolgomat, lefoglalom magam... esetleg páromat :)

a bajok nekem a munka terén mutatkoznak meg. bejövök reggel dolgozni, az irodám kész káosz, a főnökeim dühösek, hogy semmit nem csinálok, és mégis képtelen vagyok hozzáfogni bármihez is.

...és ez miatt gondolom, hogy valami mégsincs velem rendben... mintha nem érdekelne, hogy mi történik körülöttem.

Köszönöm:)

Én csupán a perspektívát akartam előtted megnyitni. Hidd el, (hisz tudod is) senki helyett nem élhetsz és mások sem fogják élni a te életed. Neked (és nekem is) ez az egy életed van. Becsüld meg nagyon, s igyekezz jól kitölteni, hisz ami elmúlik, utólag nem pótolható.

Ez AZ EGY ÉLETÜNK van, s köszönjük meg, hogy megszülettünk, méghozzá úgy, hogy éljünk teljes életet. Ebbe pedig a depresszió nem fér bele.

Voltak olyan napjaim, amikor legszívesebben meghaltam volna, de másnap új nap virradt, s más szemmel néztem a világot. Neked is csak ki kell nyitnod a szemed, s ha megtalálod a boldogságot, nincs az a betegség, ami kifoghatna rajtad.

:)

aranyos vagy :)

tudod, ha nekem kellene tanácsot adnom valakinek, én is hasonlókat mondanék. csak magammal valahogy nem boldogulok. tudom, mit kellene csinálni, hogy rendbeszedjem a dolgaimat, csak éppen kedvem nincs hozzá. "majd holnaptól..." csak egyenlőre várom azt a holnapot már lassan másfél éve (akkor kezdődtek velem a gondok, csak még nem tudták mitől).

a gyógyulásodhoz pedig sok sikert, kitartást! nagyon tetszik a hozzáállásod, így biztos menni is fog!!! :)

Ilyenkor, amikor kiderül, mi a baj, nem eshetsz depresszióba, hisz egy új jövő vár rád. Talán félsz tőle?

Amikor nekem megmondták, hogy jóindulatú daganat van az agyalapi mirigyemen, s nem műthető, mert nagyobb kárt csinálnának, mint hasznot, akkor már azt terveztem, hogy mikorra fog elmúlni.

Most végre csökkentették a gyógyszeremet (ez a negyedik év), s töretlenül hiszek benne, hogy meggyógyulok, bármennyi időbe is teljen.

Ha nem lehet saját gyereked (ami nem biztos), annak oka van biztosan. Talán el kell gondolkodnod rajta, hogy a sors neked milyen feladatot szánt, hiszen nem biztos, hogy ez büntetés, lehet, hogy ajándék.

Az is ajándék, hogy kiderült a Chron és nem haltál bele:)

Mostmár csak azt kell kiderítened, hogy miért kaptad ezeket a betegségeket, s miért pont ezeket, aztán pedig felemelni a fejed és továbblépni: VÉGRE A FELADATODRA KONCENTRÁLNI, amiért erre a világra születtél :)

hát nem tudom... lehet valaki tünetmentes nagyon sokáig, akár évtizedekig is. azok, akiket ismersz, nagyon szerencsés emberek :)

egyébként ezekkel a nyavajákkal megbarátkoztam elég gyorsan. van 2 szuper orvosom :)

és ez az, amiért nem is értem, hogy miért készül kicsúszni a kezemből az irányítás...

crohnból kijönni? ezt hogy érted? jelenlegi álláspont szerint az ibd nem gyógyítható.

nem is ez a gond. azt mondták, jól kezelhető. csak nekem semmi nem jön be rá :(

Szia!

Elmeséled, mi a betegséged?

Örülök a gyógyulásodnak!

Borzasztó dolgokat éltél át.

Szia

Sajnos kicsit későn bukkantam rá a cikkedre. Mintha saját problémámat fogalmaztad volna meg. 18 éves koromban szintén szövődményes tüdőgyulladáson estem át. Ma 32 vagyok. 14! év alatt azon kívül, hogy asthmást csináltak belőlem semmi változás nem történt. A legfőbb problémám, hogy 9 hetes terhesen a tünetek egyre rosszabbak lesznek. A köhögös 24 órás semmit nem pihenek és ez a babának sem jó. Ha picit bővebben írnál a vizsgálatról és a kapott gyógyszerekről akkor nagyon sokat segítenél.

Köszönöm válaszod

A pozitív gondolkodás tényleg segít! :-)

Nekem is volt hasonló, azt mondták rá, hogy nyugalmi helyzetben a szívem többször dobbant. Azt javasolták, hogy ne foglalkozzak vele, mert ha állandóan erre gondolok, akkor pszihésen lehet belőle szívritmuszavar is.

Azóta nem gondolok rá, és már alig-alig érzékelem.

Én is hasonlót éltem meg, állandóan fájt a mellkasom elviselhetetlen volt, féltem hogy a szívemmel van baj, az orvosok nem tudták megmondani, hogy mitől van a szúró, égető fájdalom, volt, hogy a levegőt is olyan nehezen vettem!

Voltam röntgenen, vérvételen, sőt kardiológián ahol szintén nem tudtam megállapítani semmit sem!

Elintézték azzal, hogy ne vegyek róla tudomást, mert lehet h ezektől a fájdalmaktól pánik beteg lettem!

Kaptam nyugtatókat, bár ideges nem voltam!

Azóta ritkábban fáj a mellkasom, de ha fáj is nem veszek róla tudomást...talán jobb is!

Tanulságos a történeted! Azóta már én is mindent megteszek azért, hogy természetes módon maradjak egészséges, illetve ha elkap valami akkor gyógyszer nélkül gyógyuljak meg.

Két lányom van, őket is a természetes "gyógyszerekre" nevelem.

Szia!

Sajnàlom, ami anyukàddal tortènt.

èn nem vagyok az orvosok hive. legalàbbis mindent megteszek hogy elkeruljem oket.az utobbi idoben,( ha nèha elofordul), csak a diagnozist megtudni viszem be a gyerekeimet.

Nekunk meg, màrmint nekem meg a pàromnak, meg egyàltalàn nem kellett mennie az orvoshoz egy ève, amiota isszuk Pi vizet. A pàromnak , mar egy ève nem kellet antibiotikumot szednie. addig 2 havonta mindig beteg volt, torokgyulladas, kohoges, laz, rosszulet, kieses a munkabol stb. szoval az elmult ev ugy eltel, hogy èszre sem vette.

Most viszont leirom neked az èn tortènetemet. A hàziorvosunk màr èvek ota mondogatta nekem, hogy csinàltassak egy vèrvizsgàlatot a pajzsmirigyem miatt. Nem tetszett neki a nyakam csak ugy rànèzèsre.amikor 13 honapos volt a kisfiam,ujra teherbe estem, Ès mivel ugyis mennem kellett a vèrvizsgàlatra, igy igent mondtam a dologra. ki is derult, hogy valami èrtèk màr igen nagymèrtèkben eltèrt a normàtol. a hormonok jol mukodtek, viszont az az èrtèk, max.50 helyett, 99-et mutatott. gyorsan kuldtek, specialistahoz, ultrahangra, hogy van e csomo,ès szigoruan figyeltèk minden vèrvizsgàlat alkalmàval, hogy vàltoznak e az èrtèkek. veszèlyes lehetett volna a magzatra. èletem vègèig, felmentettek a vizsgàlatok fizetèsi kotelezettsègei alol. Olaszorszàgban èlek, itt fizetni kell mindenèrt, hacsaknem fel vagy mentve alòla. Szerencsèmre, megtudtam hogy lètezik egy növényi és gyógynövényi kivonatokkal dúsított gyümölcsital, mely tartalmazza a gránátalma (40%) és aloe vera (30%) csodálatos erejét, valamint cseresznye, áfonya, szőlő és körte gyümölcsleveket.Tudományosan is bebizonyították, hogy többféle fontos alapanyag keveréke egy sokkal hatékonyabb hatást eredményez, ráadásul minden egyes alapanyag egyéni hatását is növeli. Antioxidànsban gazdag. 950 az ORAC èrtèke. Rettentoen erositi az immunredszert. Szoval elkezdtem inni ezt a gyulomcsitalt, hogy megelozzem a bajt. magzatviz vizsgalatot is vègeztek, bar mèg csak 30 èves vagyok, de gondolom a pajzsmirigy miatt, rossz eredmèny jott ki a 15 hetes terheskori tesztkor. Ekkor a biologus doktorno, jol ràmilyesztett, hogy amikor majd megszulom a fiamat, elkezdodik a problèma a hormontermelodèssel, ès majd gyogyszeres kezelès alà kell vegyenek.Mint nagyon sok anyukàt, akinek szulès utàn elkezdodik èlete legszornyebb rèsze. ugyanis a gyogyszerektol àltalàban, biztosan tudod,a legtobb no meghizik ès depresszios lesz a kulseje miatt, meg egyèbkènt. nagyon sokkal talàlkoztam màr azota.

Amikor megszuletett a kisfiam, a korhàzban csodàlkozva kèrdezte a doktorno, hogy hogy csinàlom, hogy ilyen sok hemoglobin(vorosversejt) van a vèremben. Ehhez tudnod kell, hogy egèsz èletemben vashiànyban szenvedtem. 15 èves koromban tomtèk belèm a vastablettàkat. a vorosvèrsejtek a minimumon voltak, a fehèrek pedig a maximumon.attol rettegtem, nehogy egyszer kideruljon, hogy leokèmiàs vagyok. màra ezekre màr nem is gonodolok. most 9 honapos a kisfiam. nekem semmi bajom. megcsinàltattam a vèrvizsgàlatot, minden rendben. bàr mèg szoptatom a picurt, diètàzni nem tudok, meg futni, de egy cipo segitsègèvel, amiben lehet sulyt cserèlni sikerult màr fogynom 5 kilot, a terhesèg alatt felszedett kilokbol. sot, mèg osszèbb is mentem cm-ben, mert a cipo segit feszesiteni az izomkat is, csak a setàlàs, vagy napi teendoim vegzese alatt. Tudod, 2 pici fiuval nem nagyon van idelye az embernek magàra.

A gyerekeim is isszàk a Pi vizet, igy a betegsègek jo messzire elkerulnek bennunket.ha meg èpp elkapnak valamit, (egyszer elofordult,kotohàrtya gylladàs,az ovodàban,ugyanis 2 honapja jar a 2 ès fèl èves kisfiam)gyorsan,lazàn tullettunk rajta egy pàr nap alatt.màsok gyerekei hetekig szenvednek vele, ès fàjdalmakkal, sirassal telik a betegsèguk. Mi meg sem èrezzuk. èn a megelozèst vàlasztottam, de sajnos nem mindenki làtja be, hogy mennyire fontos megelozni a betegsègeket, mint a màr kialakult problèmàt kezelni gyogyszerekkel, ami mèreg a szervezet szàmàra nem beszèlve a kàros mellèkhatàsaikrol.

remèlem minden rendben lesz a vizsgàlaton. szèp napot!

Ha bàrmiben segithetek, szolj!

Csak annyit tudok hozzáfűzni ehhez, hogy anyum hirtelen depressziós lett, bement kórházba magától, mert érezte, hogy valami nincs rendben, és onnan már nem jött vissza... napról napra rosszabbul lett, és hiába szóltunk mindenkinek, akinek tudtunk, orvos csak vállát vonva mondogatta, hogy ááááá, jól van ő! Másnap meghalt! Most kezdjük perelni a kórházat, és nem a pénz vagy miatt, hanem hogy az az orvos ne nevezhesse többé orvosnak magát!

Most beutalót kaptam pajzsmirigyemmel ugyanabba a kórházba, annyira tartok attól h elmenjek, tiszta gáz!

Sok ember volt már hasonló helyzetben. Elég ijesztő, hogy szinte senkinél nem találják a megoldást.

Örüljünk, hogy mi ketten kikeveredtünk a dologból. Remélem másoknak nem kell álélniük ugyanazt, amit nekünk.

Szia!

Ahogy olvastam a cikket, borsódzott a hátam, mert akár én is írhattam volna. Mintha rólam szólna: én is lábon és orvos nélkül hordtam ki valamit, ami után a köhögés maradt vissza, de érdemben senki nem foglalkozott velem. Másfél évig jártam az orvosokat, mindenki csak a kezét tárta szét, s hazaküldött.

Nekem nem depresszió, hanem pánikrohamok társultak a "fufu" mellé. Saját magamnak köszönhetem, s egy barátnőmnek (aki felhívta a figyelmemet a candidára) a gyógyulásomat.

Hát, te sem köhögsz, mostmár én sem, akkor mosolyogjunk mindannyian és kívánom, hogy minél kevesebben kerüljenek ilyen kálváriába!

:):):):D

Minden alkalommal mond el, hogy ragaszkodsz a váladékvizsgálathoz. Hátha beleegyeznek!

Sajnos általában úgy csinálnak, mintha nekik kellene finanszírozni a vizsgálatot.

Köszönöm a gratulációkat. Szerencsére ez már egy ideje történt. Sajnos valószínűleg azóta sem jobb az orvosi ellátás.

Ha akkor már ismerem a hoxát, biztosan jobban viseltem volna. :-)

Jujjjjjjj!

Most rendben van már minden?

( Ügyes csaj vagy!:)))