Egész életemben színészkednem kellett/kell. Szorongtam de... (beszélgetős fórum)
Nem szeretek rossz értelemben más , és kiközösített lenni.
Egy egész trend épül arra, hogy mindenki különleges akar lenni. Így lesznek hasonlóak. Mindenki almás telefont akar, ettől érzi magát különlegesnek és észre sem veszi hogy közben belesimult a masszába. A jó hír az, hogy ettől függetlenül is mindenki különleges, nem kellenek hozzá trendek.
Mindenki más. Szép is lenne, ha mindenki ugyanolyan lenne. Akkor elegendő lenne egy ember a Földön.
Semmi különös. Igazán azt se tudom mikor kezdődött. Szerintem izgulok, aztan a vernyomasom olyankor hirtelen felmegy, az okozhat ilyen tüneteket. De mivel tenyleg nagyon fehér a bőröm, nagyon ciki. Ha barna lenne, valószínű még jól is állna. Lehet szolizni kéne.
Vagy csak keresni egy könyvet a témában, hatha lelehet küzdeni vhogy ezt az érzést.
Nem a semmitől alakulnak ki. Mi történt veled?
Így van, sok mindentől. Ha mondjuk életveszélyben voltam, és még mindig szorongok (heves szívverés, remegés, hányinger), ha eszembe jut, vagy félek, hogy hasonló helyzetbe kerülök, akkor gondoljak arra, hogy milyen szép és okos vagyok, mert attól elmúlik? 🤷🏼♀️ Ez nem így működik.
Bőven túl voltam a kamaszkoron, amikor elkezdtem elpirulni sok mindentől. Minél jobban zavart, annál gyakrabban és erősebben jött elő ez az érzés.
Egyszer egy férfi nagyon kedvesen és elbűvölően megjegyezte, hogy milyen jól áll nekem, ha elpirulok.
Ettől kezdve alig vártam, hogy piruljak, mert szép akartam lenni. Láss csodát, az volt az utolsó pirulásom, mert soha többet nem történt meg.
Úgy látszik tényleg önbizalom kérdése.
Csatlakozom. Nálam szerencsére épp fordítva alakult: gyerekként könnyen elvörösödtem, aztán ez elmúlt. A szorongás, önbizalomhiány, ösztönös "eljátszom, hogy minden rendben" viszont ma is igaz, sajnos.
Nem kimondottan a hajas helyzetek stresszelnek, dokinal is ez van. Vagy olyan helyzetben ahol több ember előtt meg kell szólalni. Aztan minden szem rád szegeződik, elkezdenek vizslatni, te meg úgy érzed vagy azt gondolod magadban mar jó előre hogy most biztos vmi rosszat fogsz mondani, vmi nem odavalót. Régen olyan egyszerű volt. Nem feszélyezett semmi, azt mondtam ki amit gondoltam, néha talan vicces is voltam, de most egy ideje nem talalom a szavakat. Mintha nem is én lennék. De közben nagyon is én vagyok. Fura dolog ez. Talan túlságosan bezárkoztam a sajat vilagomba, aztan most nem talalom a kifelé vezető utat. De igazan kilépni se akarok a komfortzónámból, mert tele vagyok félelmekkel meg fóbiákkal. Egy maganyos, macskás öregasszony lesz belőlem, az már tuti. :)
Ez érdekes, mert általában az emberek a fodrászhoz örömmel mennek, vagy legalábbis azzal a vággyal, hogy utána rendben lesz a frizurájuk. Ért valami negatív valamelyik korábbi alkalommal, vagy egy másik fodrásznál, hogy stresszt vált ki belőled? Vagy vannak olyan gondolataid, hogy el fogja szúrni, meg hogy fogsz kinézni?
Egy masik példa. Kiskoromban le-fel ugraltam a gyumolcsfarol, nem féltem felmaszni a letran a legmagasabb fokra se. Most meg mar a masodik fokon félek, rendesen parázok, térdem kezem-lábam remeg. Anyam fogja a létrát le ne essek, de közben látom meg hallom ahogy röhög. :D Nekem meg rendesen halálfélelmem van. A masodik fokon. Nonszensz :D
Miert alakulnak ki az emberben ilyen félelmek, fóbiák ahogy idősödik? Én is szeretnék rendes lenni mint a többi ember, de nem tudok.
Szorongani sok mindentől lehet. Helyzettől. Egy érzéstől. De néha elég hozzá egy ember is. Nem mindig önbizalomhiáhy, gyerekkorra is visszavezethető, szeretethiány stb..de legtöbbször önbizalomhiányból fakad. Nekem azt mondták, keressem ezeket a stresszes helyzeteket. Oké. Hogy még pirosabb legyek? :D Próbálom elütni humorral, de aki lát az legtöbbször nagyon meglepődik. Megijed. A fodrasz is azt hitte hogy a sampontól van. Valamelyik összetevőjére allergiás vagyok. :'D
Szerintem nem ugyanarról beszélünk. Nálam komolyabb traumákra vezethető vissza. És nem ezek a tüneteim. De ennél többet nem írok, mivel nyilvánosban vagyunk.
Egyebkent hiaba színeszkedsz, a szorongó emberen latszik ha szorong, ha nem érzi jól magát az adott helyzetben. Max csak nem mondják mások, mert nem akarnak még jobban zavarba hozni. Köszönd meg nekik. Mert ez a jobbik helyzet. Aztán lépj túl azon aki vagy. (Bár ilyen egyszerű lenne.) :/
Súlyos önbizalomhiányra vezethető vissza. Tudom, mert én is ilyen vagyok. Csak rajtam sajna latszik is. Nyakig eltudok vörösödni stresszes helyzetben. Hozzá még fehér is a bőröm, hat mit ne mondjak.. :D A múltkor a fodrasznal, de ugyanez van dokinál, vagy ha csak túl sokan figyelnek rám egyszerre. Nagyon kínos. Ciki. Még egy tizenéves pirulós kislanynal elmegy, de én mar elmúltam 40. Fiatalkoromban viszont egyaltalan nem voltam ilyen, csak egy par éve jött elő. Kilehet ezt nőni valahogy? Vagy létezik rá vmi bogyó? :D
Kinek mondtad el? Te is szorongsz?
Talán megkönnyebbülsz ha elmondod valakinek.
Én elmondtam, újra és újra, de nem hitték el. 😄 Állítólag nem látszik rajtam. Némelyik depressziósról sem hiszik el, hogy az, mert mindig mosolyog.
Azt, hogy szorongok. Nem meleg vagyok. A férfiakhoz vonzódtam világ életemben.Nő vagyok.
További ajánlott fórumok: