Edzés, engedjem, hogy abbahagyja? (beszélgetős fórum)

Erőszakkal nem kényszeríteném hogy folytassa, inkább sokat beszélgetnék vele és rábeszélném.

Nehéz ez a kamaszkor...

Nekem a P.E.T. (Thomas Gordon) jut eszembe, az eredményes szülői kommunikáció.

A kiskamaszoknál bizony fontos már, hogy partnerként legyenek kezelve. Üljetek le, hallgasd meg, segíts neki, hogy ő maga gondolja végig a lehetőségeket, következményeket. Ne akard befolyásolni, keressetek kompromisszumos megoldást.

Nagy az esélye, hogy ha sikerül elérned, hogy azt érezze,h elfogadod, szereted és ő dönthet/kereshet megoldást, akkor esetleg előrukkol valami klassz megoldással. A lényeg,h ne érezze,h rá van erőltetve.

Nem tudom mi a jó megoldás, de valahogy csak rá kellene beszélni, hogy nem szabad felrúgni ezt a sok évet, azt is meg kell vele értetni, hogy egyik sport sem ciki, valamint azt, hogy a haverok pusztán azért cikizik, mert irigykednek a sportban elért eredményei miatt, stb.

A fiam járt judózni, egy rossz esés után sírva járt edzésre 6 éves volt ekkor. Ha csak én döntöttem volna, akkor a mai napig járna, de az apja megsajnálta, így abba hagyta. Sokszor említette már, hogy kár volt, hogy hagytuk.

A fiad is meg fogja bánni.

el kell vinni egy másik edzésre.. nézze meg próbálja ki . ha szereti akkor meg csinálja.

szerintem nem baj az ha több mindenhez ért az ember. és ez a sportban is így van. a változtatás nem feltétlenül rossz.

Erre már mi is gondoltunk, csak annyira betáblázott a hete, hogy oda még egy edzés nem fér bele.

Hétfőn informatika, kedden, szerdán korrepetálás, csütörtökön sportszakkör, pénteken edzés.

Így is heti egy edzést le kellett mondanunk a suli, szakkörök, tanulás miatt.

Rengeteg mindent ad a karate,amit mas sport nem.Ott kezdodik hogy mikor belepsz a dojoba akkor fejet hajtasz..Tisztelet..Na ha ezt csak minden 2.!!! kiskamasz megtanulna mar elorebb lenne a vilag:DD

Szoval ne hagyd magadat,sem a kisfiadat,probalj meg vele beszelni.5 ev kemeny munkajat kar lenne veszni hagyni.

Örülök, hogy ezt írod.

A középső gyerekünk (lány) bár hét éves kor volt a korhatár, már ötévesen járt edzésre. Egyszer elvittük együtt a tesót és beállt közéjük. Közölte az edző, hogy a kislánynak oda járni kell.

Azóta is élvezi. Másfél éve jár, a harmadik csíkjáért fog vizsgázni a jövő héten.

De a fiam is ilyen volt, imádott menni, csak most cikizik a suliban, hogy ilyen gagyi edzésre jár.

Hagynám, hogy mostanában kicsit kevesebbet járjon edzésre, esetleg azt is, hogy kipróbálja magát másban is. A shotokan nem csupán sport és ha abba akarja hagyni olyan indokkal, hogy égő, akkor sajnos nem érintette meg őt ennek a harcművészetnek a szellemisége.

Hagyd, hogy egy kicsit próbálgassa magát, a kitartását már bizonyította, hiszen öt év az nem kevés, kiskamasz, kinyílt előtte egy kicsit jobban a világ és csak ő tudja eldönteni, hogy miben érzi jól magát, ami később megint változhat, de szerintem engedni kell ezeket a próbálkozásokat akkor is, ha mi rossznak gondoljuk őket.

Olvastál versenyről? kupáról? díjakról?

Nem nem élsportoló, ebben a sportágban sem lesz az soha, de a maga szintjén jó benne.

Csak egyet nem akarok, hogy a mai suliban menő divat miatt feladja ezt. Ne hallgasson olyanokra, akik kb. négy hónapja boxolnak, de őt cikizik, aki öt éve kitartó.

Nem döntöttem el.

Igen és nem kavarog a fejemben.

Egyrészt sokszor úgy jön haza az edzésrő, hogy ez szuper volt, másnap a suliból meg, hogy abba akarja hagyni, mert cikizik érte. És jó benne, tehát lelkes, gyakran Ő edzi a kicsiket, az nagyon élvezi és mesél róla.

Aztán a suliból hazaérve megint előálla azzal, hogy abbahagyná, mert xy. boxol, Ő is azt akarja.

És öt év munkáját hobbyból dobja a kukába? Feladja? Na én pont ezt nem szeretném.

Amúgy sem egy kitartó gyerek, mindent felad félúton, ezt nem szeretném. Főleg, hogy utána megbánná.

És mi van, ha a boxot két edzés után, egy jó nagy ütés után feladná? Azt is engedjem?

Mintha az én gondolataimat írtad volna le.

Pontosan ugyanezt gondolom, nem árt, ha a mai világban meg tudja védeni magát. És nem mellékes, hogy a karate nem a támadásról, hanem a védekezésről, leszerelésről szól.