Édesapám egy angyal (beszélgetés)

Szia

Férjem 2013.08.30-án hunyt el.

Előzmények, hogy szívbeteg volt már régen, de szedte a gyógyszert és elvolt vele, igaz az orovosok soha egy alapos vizdgálatot nem végeztek csak a megszokott EKG és ezzel letudva a kontrol.

58 éves volt de még nagy szükség lett volna rá mert van egy 30 éves középsúlyos értelmi sérüét leány akit jelenleg én nevelek, minden segítség nélkül, nappali intézményben van, de egy percre sem mehetek el, mindig vinnem kell magammal.

Sajnos a férjemet má megmütötték 1996-ban azóta elvolt, de mondom az orvosok elég hanyagul kezelték mint említettem.Én még nem hiszem el hogy nincs, várom azt hiszem csak a kórházban van.

Én minden percben rá gondolok és sokat sírok.

Nem tudom elhinni, hogy nincs többé, 1-szer álmodtam vele hogy aludt és felketl, és lélekben minden percben érzem velünk van, nem akakrom és nem fogom elnegedni.Félek a hosszú téltől, persze akartak, hogy kezeltessem magam, de én a lányt nem hagyom, remélem kibírom gyógyszerekkel.

Üdv Tné agi

Itt egy cikk, ahol leírják, hogy a gyerekek látják az angyalokat.

[link]

Szia "anyuccci"!

Először is, részvétem!

Én két év alatt vesztettem el 3 embert, akik nagyon fontosak voltak számomra.

Első volt apai nagyapám (2008 február), második apai nagyanyám (2008 szeptember), és édesapám (2009 augusztus 3). Nagyszüleimet betegség szakította el tőlem (áttételes rák), édesapám balesetben halt meg. Vízbefult, a szemem láttára, nem tudtam rajt segíteni.

Egyedül maradtam édesanyámmal, aki 3 nappal elötte vonult korházba és fél évig ott is tartották (elhibázott bokaműtét, ami idén egy amputációval zárult, de ez már egy másik történet).

Mielött kimentünk, arra az átkozott bányatóra (10 évig csak jó emlékeket szereztem ott), éreztem, hogy valami "más". Valami történni fog (azóta figyelek a megérzéseimre és már sokszór megóvott ez a bajtól... vagy Ő maga...). Sokszor érzem édesapám "jelenlétét", párommal együtt. Pedig ő már nem ismerhette sajnos. És ha képes vagy, hogy észrevedd az apró jeleket, vagy csak olyan érzésed van, hogy nem vagy egyedül az üres szobában... tudni fogod, hogy ő az és vigyáz rátok. Ő, már a ti őranygyalotok, mint ahogy a mién édesapám...

Részvétem az Apukád miatt.

Amúgy ez a gyerekek látják a szellemeket téma elég ijesztő. Kisfiam, aki 1,5 hét múlva lesz 6 hónapos szokott ijesztő dolgokat csinálni, főként éjszaka. Etetem és elkezd mögém mosolyogni, ahol a szekrény van, meg olyan helyekre, ahol nincs is senki. Ilyenkor úgy mosolyog, ahogy akkor szokott, amikor valaki rámosolyog, beszél hozzá... Ilyenkor mindig a frász kerülget.

Édesapám tavaly szeptemberben ment el, szintén tüdőrákban.

Mi is észleltünk jeleket, halála hajnalban történt, aki szerette őt, ezt megérezte, felébredtünk, temetése után a tor végeztével egy nagy villamos kisülés volt az étteremben, és azóta is számosszor más jelben véltem látni.

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a jeleket!

Van egy látó ismerősöm és ő azt mondta már nincs velünk csak néha ad jeleket hogy tudjuk szeret minket,ilyen volt a pillangó a szülinapomon.:)

Nagyon jo cikk.sajnalom ami tortent.nekem nagymamam lett beteg.penteken jobb lett az allapota aztan masnap meghalt :( utana mi is eszleltunk fura dolgokat.

De az egyik legdurvabb volt hogy a hazat ahol lakott lezartuk.masnap amikor mentunk az agyan ossze volt gyurve az agynemu es ment a tv :O

Teljes mértékben egyetértek veled!

Én is ífy engedtem el anno a nagymamámat, akit sokáig nem tudtam, és azóta rendben vagyok, és békés a lelkem!

Tedd meg te is, tényleg szükség van rá...de lelekileg készülj fel rá! Akkor, ott, nem lesz könnyű, de utána... :-)

Sok sikert!

Részvétem az édesapád miatt!

Az én nagyapám 2009. febr. 26-án halt meg. Sokáig nem is tudtuk, hogy milyen beteg. Egyszerűen csak azt vettük észre, hogy elmegy a hangja, és minden éjjel, ugyanabban az órában egy pontban fájt a dereka. Hosszas unszolásra elment az orvoshoz, ő azt mondta egy csomó van a nyakában. Aztán felkerült Pestre, de amikor ment, nekem is hasonló érzésem volt, hogy többet már nem fog hazajönni. Pesten kivették a csomót neki, aztán napról-napra rosszabb lett. Mielőtt meghalt volna, nekem minden éjjel olyan érzésem volt, mintha valaki ülne az ágyamon. Mondtam ezt nagyanyámnak is, ő viaszt öntött nekem, hátha meg vagyok ijedve valamitől. Aztán pár napra rá kaptuk a hírt, hogy meghalt....

A halála után pár nappal történt velem, hogy nagyon nagyon meleg volt a szobámba, még bőven fűtési szezon volt, ki voltam takarózva. Egyszer csak jéghideg lett, és éreztem őt, hogy ott van velem, azt mondta ne féljek, mert mindig velem lesz. Utána a sötétben sem mertem aludni, aztán egyszer csak vele "álmodtam", hihetetlen valóságos volt az egész. Ott állt előttem, elbúcsúztunk, mert mindig nagyon fájt, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni. Azt mondta nem jön többet, mert látja, hogy félek, de tudjam, hogy nagyon szeret. Azóta volt, hogy álmodtam vele, de tudom, hogy azok csak álmok voltak. Ez a búcsúzás, ez valódi esemény volt.

Nagyanyám is sokat látja őt, a születésnapján felköszöntötte.

Egyszer elmentem egy angyallátóhoz, hihetetlen dolgokat mondott el. Konkrétan elmesélte az életemet, a nagyapámmal való kapcsolatomat, akkor mondta nekem, hogy most is itt ül velünk, mert ő vigyázz rám, és mikor kérem őt, hogy segítsen, akkor ő küldi a jeleket, (csak sokszor elsiklok felette...:) )

Szia kedves anyuccci :-)

Nagyon szívhezszóló a történeted...bőgtem egy jót én is!

Én is maximálisan hiszem,hogy a lélek tovább létezik...és csodás dolog ilyen élményeket megélni elment szeretteinkkel.

De tudnod kell azt is,hogy nem jó vagy szabad sokáig itt tartani a lelkeket...ezt úgy nevezik ,hogy itt rekednek ilyenkor...csodás volt,hogy itt volt eddig veletek,vigyázott rátok..De most már itt az idelye elengedni Őt...Neki tovább kell mennie,mert a saját Útját kell teljesítenie.Sosem lehet tudni...lehet,hogy már térhetne vissza...akár a közeletekbe,egy újabb leszületéssel!

Engedd,engedjétek el Őt!

Ha elszánod megad...vegyél egy kicsi fehér gyertyát,és egy picit elvonulva másoktól,gyújtsd meg és beszélj hozzá hangosan.Mondj el neki mindent,amit esetleg nem tudtál még életében,hogy mennyire szereted...de most már elengeded Őt,hogy elmehessen az angyalokkal.

Sírni fogsz majd közben...nem baj,engedj szabadjára minden bent lévő feszültséget...

Ha tudsz ülj ott amíg leég a gyertya.

Hatalmas megkönnyebbülés érzést fogsz érezni a végén...Elengedted Őt és már nem fog fájni!!!

Ne haragudj,hogy ezt leírtam Neked,így nyilvánosan.De mindezen én is átestem...másfél évig volt velem az apukám...és amikor végre megtettem,hogy elengedtem...hihetetlen béke költözött a lelkembe.

Talán mások is vannak hasonló helyzetben...akiknek segíthetünk.

Nagyon jó, hogy nem engeded el magad mellett ezeket a jeleket és megéled, amit így adhat neked/nektek! :-)

Apukádnak nincs most más eszköze, de ezek szerint minden alkalmat megragad, hogy éreztesse, veletek van és szeret!

Nekem még egy dolog "szemet szúrt"!!! A dolog jó értelmében! A te kisfiad lát! Látja a papáját, azt mondta, hogy bent van a szobában! Kérdezz nyugodtan a gyerektől, hogy mit csinál ott a papa vagy mondott e neki valamit?!

Ezek a picik sokkal fogékonyabbak, mint a mi felnőtt korosztályunk, ők tényleg látnak és sok esetben kommunikálni is tudnak.

Egy próbát megér, ha gondolod! :-)

kihullott a könnyem is ahogy olvastam.

Én az apai nagymamámmal vagyok így. Bár ő 2001 április 10.-én ment el, de a mai napig érzem, hogy mellettem van. Imádtam őt. Halála elötti nap voltam nála és mikor a puszi helyet legyintett az orrom elött, akkor tudtm ez lesz az utolsó búcsú puszi. Igazam lett :(.

Apai papámmal nem álltam ilyen közel, mégis mikor meghalt azon a napon megéreztem. Felhívtam anyut és közölte, hogy 1órája elment. Mégis sokszor érzem azt, hogy mindketten velünk vannak még!

Könnyes szemmel olvastam végig a történetedet.Az én édesapám 2007-ben hagyott itt bennünket. 3 hónap alatt elvitte a betegsége. Minden nap azt várom mikor szól valaki hogy csak egy tévedés volt az egész, és nem halt meg. MIkor megszületett a kisfiam, a szívem szakadt meg hogy nem láthatta.A fényképét mindig a pénztárcámban tartom, sokszor van hogy kiveszi a fiam, és mondja, hogy tata..., többször láttam hogy "beszélget" valakivel, de soha nem érzékeltem hogy ott lett volna.Nem tudom hogyan kell csinálni de már rengetegszer megfordult a fejemben hogy segítsen valaki kapcsolatba lépni vele... Nagyon szeretném látni, de nekem nem jön össze...Néha álmodom vele, de akkor is általában már az a kép ugrik be amikor eszméletlenül feküdt a kórházi ágyán...

A fura az az egészben hogy én is nagyon hiszek abban hogy esetleg "itt" van velünk, de nem érzékelem, pedig minden kis apró jelre figyelek. Lehet nem tartjátok normálisnak, de tényleg nagyon szeretném ha legalább érezhetném hogy itt van...

köszönöm, hogy leírtad a tapasztalásaitokat

maximálisan hiszek ebben,nagyon erős jeleket kaptam édesapámtól is, páromtól is...,és az események előtti megérzések utóbbi években nagyon erősek, persze régóta foglalkoztat ez a terület és úgy veszem észre utóbbi években nagyon fogékony,nyitott lett az agy...csodálatos dolgokat élek meg,érzéseket,ami földi érzésekhez nem hasonlítható,

bármelyik földi szó,csak töredékét fejezi ki:)

sok-sok örömet,vidám napokat kívánok az életben

Gy.

Én nem ismertem az apukámat de mikor meghallt velünk is történtek megmagyarázhatatlan dolgok........... ugyhogy higgy benne nyugodtan

ne foglalkozz mások véleményével!