Édesanyának a fia elvesztéséről szeretnék megható verset:( (beszélgetés)
Nem tudom elképzelni, hogy egy vers lelket öntene belé, már bocs...
Szerintem inkább békén kellene hagyni.
Zorán : Kell ott fenn egy ország - dalszöveg
Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el
Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért
Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
Felnőtt az ember s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét
Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató
Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
Sziasztok. Én sajnos tudom, hogy ez milyen érzés.
2,5 éve halt meg a fiam, 22 éves volt. Minden évbenn, minden olyan ünnepről, ami vele kapcsolatos, megemlékezünk. Nem kell ilyenkor semmit mondani, elég egy szál fehér rózsa. Én még koszorút sem vinnék a helyedben.
Az annyira arra emlékeztet, hogy elment...nem ilyenkor arra van szükség, hogy úgy beszéljünk róla, mintha csak nem tudna éppen velünk lennni. És arról beszélni, hogy milyen volt, amikor itt volt. És csak a jó dolgokról! Mert egy anyának ilyenkor megerősítés kell, hogy más is annyira szerette mint ő.
Mi ilyenkor vidáman emlékezünk, aztán én már magamban sírok, vagy a párom vállán, de ahhoz másnak nincs köze.
Mindig mindenki azt kérdezi, hogyan tudom feldolgozni? Sehogy! Ezt nem lehet. Csak emlékezni, még ha fáj is, és életben tartani az emlékét. Lehet, hogy skizofrén állapot, de talán így a legkönyebb. Szoktam vele beszélgetni, mert akkor olyan, mintha itt lenne. Legalább a lelkemben.
Mióta megtudtam a halálát, egy mondat jut róla eszembe mindig, egy József Attila idézet: "éltem, és ebbe más is belehalt már."
Ilyenkor egy "kívülálló" nem tud okos lenni és nem is kell, hogy az legyen.
Lehet, ez most képzavar lesz, vagy hülyén hangzik, de olyan ez, mintha visszatettem volna őt magamba. Mert ott van a legjobb helyen....
Bocs, ha kicsit zavaros voltam!
Teljes mértékben egyetértek!
Úgy látom mindenki egy véleményen van! A virág a sírra elég!!!
Valóban a gyertyagyújtás oldal az jó! Én is csináltam oldalt édesanyámnak és édesapámnak!
ezzel nem lelket öntenél bele... sztem feltépnéd a sebeit mégjobban...
gondold csak át!
inkább hívd el cukrászdába egy fagyira vagy sütire
Még jó ,hogy írtam ide....
Én elképzelni sem tudok ilyen fájdalmat:(
25 éves volt:(
nem,de hamarosan:)
akkor azt mondjátok hogy inkább ne???
mert az az igazság h csináltattam csokrot a sírra, de nem nagyon tudom mi a szokás ilyenkor vagy hogy mit szoktak ilyenkor mondani a családtagoknak...
Hát nem tudom.. biztos, hogy ez jó ötlet? Van elég baja a megható vers nélkül is!!
Én nem vágynék ilyenre!
Te édesanya vagy?