Drogfüggő a családban (beszélgetés)

Kérlek, segítsetek!!

Három gyerekes anyuka vagyok, a legkisebb fiam 11 éves autista. ( ez már önmagában elég terhet róna acsaládunk nyakába) DE: A 27 éves velünk élő felnőtt fiam drogozik. Programozóként dolgozik ( egyenlőre) egy helyi cégnél, és a munkaidejét kivéve gyakorlatilag állandóan a szobájában bezárkózva él. Nagyjából egy éve, de előtte is használt szereket, úgy tudom Extasy-t, Speed-et, és talán kokain-félét, amit az orron át kell felszippantani. Van rendes fizetése, de ebből semmit nem ad haza, rezsibe sem száll be, pedig mindent megadtunk neki. Nagyon szertem a fiaimat, de ezt már nem bírom végig asszisztálni. Éjjelente hallom, ahogyan szipog, látom rajta a "másnapokat", már mindenkinek feltűnik lassan. A középső fiam 18 éves, vele őszinte, tőle tudom, hogy mikor és mit használ. Szerencsére őt nem kell féletenem ettől, sportoló, még cigizni sem volt hajlandó soha. KÉRLEK? adjatok tanácsot, mit tegyek??? Köszönöm: egy vidéki városban élő anya

Sziasztok!

Nekem a 30 éves fiam drogozik immár 12 éve. Szerető gondoskodó rendes család vagyunk, még egy teljesen normális 28 éves lányunk van. Mindent megkaptak szeretetet, törődést anyagiakat lehetőségeket. 3 éves koruktól rendszeresen sportoltak úsztak, vízilabda,küzdő sport a mai napig, komoly erőbedobással. Nagyon vigyáztunk rá, hogy mindig minden egyformán legyen meg mindkettőjüknek, nyilván egyéni igényük esetén eltéréssel. Mint mondtam a lányunkkal nincs semmi gond, pedig ő is füvezett 16-18 évesen, de ma már el sem hiszi, hogy megtette. Visszatérve a fiunkra. Főiskolát végzett a rangosak közül, tökéletesen beszél felsőfokúval angolul, /járt Amerikába középiskolába egy évet/ németül, van három szakmája még pluszban, és dolgozik rendszeresen. 10 éve elkapták jogerős 1 év felfüggesztve 2 évre. Pszichiáter szerint, ez egy tök normális intelligens ember, nincs ezzel semmi baj, legalábbis Ő nem lát semmit, pedig tesztek sorozatát csináltatta meg vele hosszú időn át, és a szakma elismert orvosa.Ha látnátok milyen jó pasi, feje alakja minden rendben, jó a humora a nők elájulnak tőle. Csak egy baja van, hogy drogozik. Aztán Ő mond olyanokat, hogy gyerekkorában milyen trauma volt Neki, hogy veszekedtünk az apjával mert az anyósom keresztbe tett a kapcsolatunknak, de könyörgöm hol nincs semmi vita veszekedés, attól még azóta is 33 éve együtt vagyunk. Én elhiszem, hogy ez rossz volt neki, de a húga is ott volt Ő ezt nem élte meg ilyen tragikusan. Most legyen lelkiismeret furdalásom, hogy miattam drogozik? Mindig szeretetben, biztonságban voltak a mai napig. Minden csak arról szólt, hogy Nekik mi a jó. Talán ez is baj.A genetika erős az biztos, mert bár sem a férjem, sem én nem iszunk alkoholt csak sátoros ünnepen egy koccintás erejéig, de mindkettőnk családjában voltak alkoholisták. Mondtuk mi neki már szépen, csúnyán, próbáltunk segíteni, elküldeni, semmi az ég világon nem használ.Én már nem bírok ránézni az én gyönyörű gyerekemre mert látom rajta a drogozás minden vonását inkább elfordulok. Ebbe bele lehet őrülni. Próbálom magam meggyőzni, hogy mindenkinek ki van jelölve az útja és csak a saját akaratával tud letérni róla. Nem tudom mi más lenne az ami eltérítené. Látja, hogy szenvedünk, de nem érdekli.Hát ez hosszú lett, de legalább kiöntöttem a szívemet mert ez nem az a téma amit az ember szívesen megoszt pl. a barátaival. Ez az én keresztem ezt kell cipelnem, de bármi okos tanácsot szívesen vennék, azoktól akik hasonló cipőben járnak, hátha valamit még tehetnénk.

Szia! Én pszichológus diplomával is rendelkezem, és pont az egyik szakter.-em a drogfüggőség.

Hogy miként lehet hatni a függőre? Ennyi idő után már csak drasztikusan. Amíg viszont az egész család nem ugyanazt vallja, addig nem lehet hatni.

Általában sarokba szokták szorítani azzal az illetőt, hogy közösen megbeszélnek következményeket, ha nem megy el elvonóra, pl. hogy tovább nem nézi a család, hogy miképpen öli meg magát, és megszakítják vele a kapcsolatot. Legalább is ezzel megfenyegetik, ami általában hatásos szokott lenni, és mivel nem akarja a függő sem elveszíteni a családját, így belemegy az elvonóba.

A drasztikus módszer ezek szerint nem volt neki elég drasztikus. Sajnos babusgatással, de veszekedéssel sem lehet elérni semmit. Csak, ha őszintén és következetesen elmondjátok neki, hogy szeretitek, és pont ezért nem tudjátok tovább nézni önmaga pusztítását, így muszáj vagytok kizárni őt az életetekből. (Hiszen ti sem mehettek rá az ő életvitele miatt..) Tudom, hogy ilyenkor jön a kérdés, de akkor hogyan legyünk mellette, ha kizárjuk őt, akkor nem lesz ez rosszabb? Hát nem. A tapasztalatok és a statisztika nagy része is azt mutatja, hogy nem annyira önző emberek a függők, hogy nem számítana nekik a családjuk, emiatt képesek meghozni a komoly döntést. Ami, ha megtörténik, akkor teljesen biztosítani kell őt a maximális támogatásotokról. Amíg nem adtok ultimátumot, a drog iránti vágya mindig is erősebb lesz, hiszen most is biztos abban, hogy nem változik otthon semmi, ha újra és újra drogozik.

A kulcsszó az, hogy FÜGGŐ! Tehát bármit tehetsz, ő nem fog addig leállni, amíg ő maga azt nem gondolja, hogy elég, változtatni szeretne az életén!

Viszont ehhez meg kell járnia a poklot, mert amíg élvezi a hatását, addig nem akar változtatni.

Jah egyébként ha 18 éven aluli akkor a szüleid simán berakhatják jó pár helyre..de ha már nagykorú akkor viszont rá kell venni.

De ki kell szakítani a környezetből,mondjuk ha szerezni akarnak akkor a világ végén is megtalálják rá a embert.

Az eltérítés egy vicc :)

Vannak ilyen helyek utána kell nézni : [link] mondjuk zsibriken fiuk vannak,de országszerte vannak ilyen helyek és lányoknak is. Elég barátságos és nem egy kórházi szoba meg társai az egész és nagyon jót tesz nekik :) Csak meg kell győzni mert ilyeneknél nem kötelező bemenni és maradni.

Én egy komolyabb pszichoterápiát javasolnék egy olyan terapeutával aki szimnpatikus a tesódnak is. Igaz, ez nem kevés pénz.

Jó lenne ha találkozna igazi szétcsúszott drogosokkal, hogy lássa mi lesz majd belőle is.

Nem egyszerű...tegnap is hallom utcán két srác beszélgetnek: otthon egy bánatutca? Na nekem eddig ez egy népdalt jelentett. Eddig.

Milyen drog?

dizájner parti, fű, vagy micsoda?

Ó, nem nyúl droghoz. nem mi?pláne, ha olyan társaságba keveredik...

Egy biztos: 16 évesen a South Park-féle "A drog rossz, érteeeem?" típusú előadások, elvonók és pszichiáterek nem igazán segítenek. A megfélemlítéstől csak fokozódnak az érzelmi problémái, amit eddig is droggal próbált oldani.

Ha lenne előtte valaki, akire felnéz, talán az tudna hatni rá.

"Egy szeretteljes összetartó családba senki nem nyúl droghoz ilyen fiatalon."

Na ja, csak lassan ritka mint a fehér holló az ilyen család.

Szerintem csak társaságban. De miért mindig a legrosszabakat vonzza? Én undorodom az efféle emberektől, mindig is megvolt bennem a tartás, hogy az ilyenekkel ne álljak le, még ha ők a "menők" és én a "béna", akkor sem... ő miért mindig őket vonzza? Számára unalmasak a jó emberek, szerinte hülyeség dolgozni, ha a drogkereskedelemben sokkal több pénz van, szerinte unalmas az, aki jól tanul és nem egy partykirálynő, szerinte pl én is béna vagyok azért, mert kevés barátom van. Szerintem az ilyen alapvető gondolkodásbeli hibákat nem lehet csak úgy, 1-2 elvonóval vagy rendőrökkel lerendezni.

Szégyellem, hogy ilyen testvérem van, ma kijelentettem, hogy inkább egyke leszek. Már az egyész környék rólunk beszél, és sokan, mivel összekevernek minket, engem pocskondiáznak, hogy én vagyok a drogos, nem a húgom. Már a párom családja is visszahallotta, milyen húgom van és borzasztóan szégyellem magam előttük ezért. Hogy hinnék el a hallottak után, hogy én tisztességes vagyok?

Ma épp az egyik rendőr fia tartott házibulit... az ő fiai is drogoznak, sőt szerintem még a férfi maga is.

A húgom egyébként visszaeső drogos lenne, ha elkapnák, ezért nem keveset kapna már (végre valaki megbüntetné). Lehet gonoszan hangzik, de már azt a pillanatot várom, mikor valaki végre elkapja és végre vége ennek a kínlódásnak. Talán beszélnünk kellen azzal a redőrrel, aki legutóbb elkapta, hogy figyeljenek rá, mert gyanús? (bizonyítani nem tudjuk, hogy ma drogozott, csak furcsa volt, egy részeg nem ilyen...)

Azt írtad, nem csak tanácsokat, tapasztalatokat is vársz. Tanácsot nem is lehet igazán jót adni ebben a témában, mert minden személyiségre máshogyan lehet hatni.

Amikor 16 éves voltam, volt ilyen osztálytársam, mint a húgod. Kereskedett is a szerrel, csak őt nem kapták el. Jóban voltam vele, de engem sosem akart berántani, elfogadta, hogy nem helyeslem a dolgot. A legérdekesebb, hogy hogyan állt le egy-egy szerről: mindig az utolsó józan pillanatban (pl. majdnem kiugrott az ablakon), vagy amikor már megcsömörlött tőle és nem adott neki új élményt. Az sem mellékes, miért csinálja ezt a húgod. Inkább a társaság miatt, vagy a saját élményei miatt. Egyedül is betép, vagy mindig csak társaságban? Ha az utóbbi, valószínűleg egyedül érzi magát.

Már többször írtam a fórumon a húgomról, aki rendszeresen drogozik és már drogkereskedelemért is kapták el 16 évesen. Nos, a rémálom folytatódik, lassan 2 éve már, hogy el kell viselnünk, egy drogfüggő van a házban, akinek nem használt az eltérítés, a rendőri közbeavatkozás, a családi nyomás, semmi... próbáltuk szépen észhez téríteni, próbáltuk drasztikus módszerekkel, semmi sem használ, mintha egyszerűen a vérében lenne a rossz.

Várnám mások tapasztalatait, történeteit a témával kapcsolatban.