Dominik születése!

16. hétig hányingerrel küszködtem. A többi leletem olyan volt, mint ami a nagykönyvben meg van írva. Eljött az a várva várt nap, de semmi jelét nem mutatta a kincsem, hogy ő bizony meg szeretne születni.

Február 27-én be kellett feküdnöm a kórházba, hogy másnap szombaton megindítják. Hát nagyon rosszul viseltem az első napot és az éjszaka még rosszabb volt! Egyedül voltam a szobában. Három újságot vittem magammal (mintha éreztem volna) az utolsó apró betűt is elolvastam, mert csak én voltam egyedül pocakos. Az éjjel nagyon keveset aludtam, mert nagyon izgultam.

Szombat reggel ötkor jöttek ébreszteni, hogy menjek, mert megkapom a beöntést. Hát az nagyon rossz volt! Utána egy órával vittek NST-re. Sajna semmi fájás. Megvizsgált az orvosom és teljesen zárt voltam. Reggel 8.30-kor bekötötték az infúziót. Onnantól semmi fájás nem volt, de viszont nagyon szépen tágultam. Még a szülőágyon aludtam egy jót!

Délben burkot repesztett az orvosom. Na onnan bizony már jelentkeztek azok a bizonyos fájások. Ami egyre elviselhetetlenebb volt. A férjem közben beért, de még nem jöhetett be hozzám, mert volt egy szülés.

Hát komolyan, nekem nagyon kicsi a fájdalomküszöböm és féltem, hogy nem fogom bírni. Közben szívtam a gázt. Szerintem sima oxigén volt, de már a tudat jó volt. Közben megjött a párom a szép zöld ruciban. Sajnos nem bírta benn sokáig, mert nagyon sajnált, hogy szenvedek! Még soha nem láttam, hogy sírt volna, de most igen! Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy menjen ki. Közben már nem bírtam egyedül és telefonáltam anyunak és ő jött be hozzám.

3.45-kor jött az első tolófájás. Sajnos nem bírtam nyomni és a dokinak segítenie kellett és többször belekönyökölt a pocimba. Végül 17 óra öt perckor megszületett Dominik! 4230 grammal és 53 cm-rel.

Nincs is ennél nagyobb boldogság, mikor a pici fiamat a hasamra rakták. Őt elvitték és engem is rendbe raktak és a varrás is megvolt. 18 órakor kitoltak és ott volt a férjem, anyukám és a húgom. A férjem még egy órát velem lehetett, mert látogatási tilalom volt.

Mérhetetlenül boldogok voltunk! A többi nap elég gyorsan telt, csak kár, hogy nem jöhettek látogatók.

Nincs ennél nagyobb boldogság a világon, mikor egy nő anyává válik! A kincsem most múlt öt hetes és nagyon szép és nagyon okos kisfiú! Nagyon imádjuk őt!