Devizahiteles vagyok... Pereljem a bankom vagy maradjak csendben? (beszélgetés)
Devizàsok harcra fel!
Én is hasonlóan nagyon sok emberhez devizahitel problémával küzdök. Azonban a tétlen várakozással szemben, én felvettem a harcot a bankkal, és azonnal ügyvédhez fordultam. Első fokon megnyertük a pert, semmis a hitelszerződés, a végrehajtás felfüggesztve. Telik az idő, de érdemben nem tudnak előrelépni. Azóta már Ők kerestek engem, egyezzünk meg, fizessek ennyit meg annyit, aztán felejtsük el egymást. Vegyék fel a harcot, és küzdjön mindenki. Engem dr. Katona Csaba Ügyvéd Úr képviselt a kezdetektől fogva a dr. Gerencsér András irodából. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Tudom, hogy mennyire nehéz megbízható ügyvédet találni, akinek nem az lebeg a szeme előtt, hogy mennyi munkadíjat kérjen, de tapasztalatból mondom, hogy létezik ilyen. Harcra fel.
Sajnos az élet nem mindig úgy alakul, ahogy az ember előre eltervezi. :(
Én sem így terveztem, de ebből kell valahogy kihozni a legélhetőbbet, ahogy lehet.
Köszönöm, aranyos vagy!
Csak 58 évesen már nem vágytam semmi másra, mint csendes, nyugodt életre.
(A kis ház, a Zsomi (ő a kisautó) és a kertem.)
A gyerekeim meg örülnek, hogy lyuk van a ...., szóval örülnek, hogy élnek. Azt hitték annak idején, hogy majd én fogok tudni segíteni nekik.
És most az a helyzet, hogy a hetvensok éves szüleim próbálnak rajtam is, meg a két fiamon is segíteni - már amennyire telik nekik :((
És azt hiszem, ez nem rólam szól, hanem ez a mai Magyarország. SZÉGYENORSZÁG
Inkább írd ki itt a bánatodat, és megpróbálunk tippeket adni a megoldásra, minthogy ilyeneket törd a fejed! Látod, mások is voltak/vannak padlón, bár tudom, ez nem vígasztal.
Én pl. egyszerre váltam, GYED-en voltam, és közben a munkahelyem közölte, hogy nem vesznek vissza. Szépen lassan minden rendeződött, lett munkahelyem, és a gyermek ment bölcsibe, pedig nem akartam. De más megoldás nem volt. Egyébként imádta a bölcsit.
Szóval fel a fejjel... majd valahogy megoldja az élet...
Bocsi!
Néhány órám volt "vásárolni".
Amúgy meg agyrázkódásom volt.
És azóta nagyon rossz a rövidtávú emlékezetem.
VELED teljesen egyetértek!
De nekem nem kell senkiről gondoskodnom. A temetést pedig majdnem teljesen lerendeztem (mintha egy rokonom halt volna meg), végigkérdeztem az árakat is. Ateista vagyok, nekem aztán tökmindegy mi lesz, ha nem leszek. Egy kérésem volt: itt szórjanak szét a kertemben.
Azért Téged sem irigyellek....
Nem olvastál mindent végig (megbocsátható), azonnal! kellett a kocsi.
Amúgy tényleg nem vagyok. De hétfőn megyek a doktor nénikémhez. Különben ez lett a "szerencsém": azóta rokkantnyugdíjas vagyok. Különben már éhen haltam volna - szó szerint!!!
Ha egyszer odaülnél a váróba, és beszélgetnél a várakozó nem 100-asokkal, Te legalább tudnád, hogy milyen rengeteg ember tette meg, ki sikertelenül, ki sikerrel! Csak erről nem nagyon írnak az újságok, olyan sokan vannak! És ők nem szerelmi bánat miatt!
Tudom milyen zuhanni egy nagyot. 2 évig voltam munkanélküli. 2007-ben mondott fel az akkori munkáltatóm. Havi 200 nettó esett ki a családi kasszából, majd a férjem is munkanélküli lett.
A fiúnk diákmunka béréből éltünk. Mindenünket elvesztettük, beteg lettem, alig tudtam kifizetni a fiam ballagó öltönyét, stb. A mai napig nyögjük azt a 2 évet, de sosem jutott eszünkbe, hogy jobb lenne meghalni. Küzdöttünk és küzdünk. Nem számít, hogy volt olyan karácsony, amikor az előző hétvégéről maradt rizseshúst ettük.
Egyszer élünk!
Újra felépítettük az életünket együtt, és persze nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő...
Már csak azért sem tenném meg, mert nem akarok egy temetés terhet tenni a családom nyakába...
Semmi nem ér annyit, hogy az életünket eldobjuk.
10 évre kölcsöbe verni magad egy kocsiért?
Amúgy qrva jó ötleteket adsz itt, az öngyire, szóval a kettő együtt: nem vagy 100-as.
Nem látod, mennyi keserű ember van itt?
A kocsinál se sokat gondolkoztál, de a kiírásnál sem. :((
Na ezért fogják elvinni!
Már ki is nézte valaki. Lehet, hogy pont a behajtó.
Na de ez lízingre is áll? Félek, ez más tészta.
Amúgy ne félts, háromszori kísérletem volt, de olyan remek anyósalapanyag vagyok, hogy még agyonütni sem lehet :D
Pedig igen komolyan csináltam, egyszer hajszál híja volt, még itthon kimosták a fürdőben a gyomrom, mert nem értek volna be velem a kórházba.
Másodszorra bebiztosítottam magam: beszedtem a gyógyszereket, aztán befeküdtem a hátsó ülésre a zárt garázsban a kocsiba és beindítottam. Szépen el is aludtam, aztán arra ébredtem, hogy sugárban hányok, ugyanis nem bírom a benzinszagot :)
Harmadszorra pedig egészen egyszerűen hatalmas nagyot aludtam, és olyan kipihentem ébredtem, hogy szép volt az élet :D
Azon gondolkodtam, hogy akár arzénnel is tréningezhetnék, aztán egy idő után mutogathatnám magam, pénzért. Az lenne csak a jó móka!
Na, ezért mondtam végül a vonatot. Ott nincs pardon!
Amúgy meg ha éhezel, akkor nem igazán élet az élet. Főleg nem egy nagy egzisztenciális zuhanás után.
Kimaradt: ha a végrehajtó jön, oda kell adnom. Van előtte jogorvoslat, fellebbezési lehetőség, akármi?
Eddig csak kellett az autó, de ma már nagy szükségem lenne rá, mert elkopott a jobb csípőm, néha csak bottal tudok menni, ha meg nem tudok a buszmegállóig menni, akkor még orvoshoz sem jutok el.
Semmi nem ér annyit, hogy az életedet eldobd!
Amikor az autót vetted, akkor kaptál egy adás-vételi szerződést, egy kölcsönszerződést és egy opciós szerződést is. ez az utolsó 5 évre szól. Ez lejárt, ha 8 éve vetted az autót, innentől nem vihetik el.
És igen, kérheted a törzskönyvet, és használhatod az autót és ne add oda senkinek! Vigyék bíróságra az ügyedet és majd a bíró eldönt, hogy hogyan fizesd ki a fennálló tartozásod. Akár 5 ezrével is ki lehet fizetni.
Írisz, ezzel több gondom is van. Nem tudom, mi az opciós szerződés. Nem kaptam, vagy nem jutott el hozzám a szerződés, amivel annak idején azért nem foglalkoztam, mert - becsületes ember lévén - gondoltam, hogy kifizetem és kész.
A behajtók adtak egy másolatot (első lap), de semmi egyebet (mellékletek).
Ha jól emlékszem, egy végrehajtó az internetről azt mondta (nem nekem, csak olvasgattam), hogy 5 év múlva át kell adni a törzskönyvet az üzemeltetőnek. Én nem kaptam meg.
Na és azok a fenyegetések, amiket összehordtak a behajtók! Azóta nem jöttek, hogy azt mondtam az utolsónak, hogy végezze a dolgát, de engem hagyjon békén, és ha azonnal el nem megy, akkor kimegyek az állomásra és a vonat alá fekszem! Azóta nem jöttek.