Daganatos beteg hozzátartozó (beszélgetés)

2 testvérem hunyt el tüdődaganat betegségben.

Erre sajnos nincs recept. Van aki jól viseli és van aki az egész világot hibáztatja, hogy miért pont ő?

A 42 éves testvéremmel teljesen én törődtem. Munkából jövet beugrottam hozzá, megnéztünk 1-1 vetélkedőt, beszélgettünk. Vittem neki, amit éppen meg tudott enni.

Sosem beszéltünk a betegségről, mint végzetes kórról.

Vidám volt, vicces még akkor is amikor nagy fájdalmai lettek. Ő adott vigaszt a kórteremben a betegtársainak is, akik "csak" betegek voltak.

Amikor morfium kellett már neki, akkor megkértem, hogy jöjjön el hozzánk, nagyobb a lakás, mint az övé, különszobában tud lenni, de mégis felügyelet alatt.

A másik testvéremnek volt felesége, de kemóra, sugárra én mentem vele. Neki volt kissejtes, gerinc áttéttel.

Ő is méltósággal viselte. Nem voltak fájdalmai. Ő beszélt többet a halálról, de bízott.

És igen lehet bízni, hiszen történnek csodák. Muszáj bízni, hiszen a testünk csak akkor tudja gyógyítani magát, ha nem mondunk le magunkról.Nálunk nem lett happy and, de nem szomorúan éltük meg, át ezt az időszakot, hanem a legjobbat próbáltuk kihozni belőle.

Nehéz volt-e? Rettenetesen. De próbáltuk a legszebbé tenni azt az időt, ami még jutott.

Már testreszabott kezelések vannak. Általában a kemo sem okoz galibákat. Lecsöpög és lehet hazamenni, ahogy a sugárkezelés után is.

Olvasgass kicsit

[link]

Szerintem úgy sem tudsz lelket önteni belé. Valószínű, hogy tudja mi vár rá...

Az én ismerőseim annak örültek, ha körülöttük voltunk, beszélgettünk velük, jókat meséltünk...

Kitartást!

Átérzem a fájdalmad ,és sok erőt kívánok Neked.

Szükséged lesz rá.

Tudni fogod szerintem ,mit kell tenned .

Sziasztok

Sajnos édesanyamnal tüdő daganatot diagnosztizaltak gerinc áttéttel.

Szívesen beszélgetnék olyanokkal akik ápoltak /ápolnak közeli csaladtagot, aki hasonloan szenved. Ők hogy öntöttek lelket az elkeseredő rokonba, hogy éltetek meg a mindennapokat amikor menni /segiteni kellett.

Köszi