Csodás ajándék (beszélgetés)

Sajnos én találkoztam ilyennel...Mármint aki nem akart szoptatni.Még a kórházban.Egyszerűen nem tette mellre a picit,és mikor mondták a csecsemősök,szülésznők stb.hogy éhes a baba,akkor csak annyit mondott,neki nincs teje,és el sem fogadja a baba a cicit.

Pedig meg sem próbálta :(

Igen, sem a stílus, sem a megfogalmazás nem volt jó.

Sőt. Egyáltalán nem volt jó.

De hogy itt vagy, és ezt belátod, sokat ér.

Elhiszem, hogy más ember vagy, mint ami mindenkinek lejött rólad a cikked elolvasása után. ( na azért a többgyerekes anyukák nem az önzésükről és szemétségükről híresek általában...)

Személy szerint nem értettem félre a cikkedet, hanem pont azt értettem, amit írtál. Rám nézve borzasztó volt. De a bocsi elfogadva!! És biztos ez mindannyiunk (nagggyonmegbántottak) részéről így van.

És cikket persze írj. Csak olvasd végig párszor, és ha te úgy érzed jobb oldal vagy, akkor próbáld meg egy kicsit a bal oldal szemével is nézni...

Én is köszönöm a magyarázatot.

És igen, sokat kell magyarázni, néha magyarázkodni, mert az írás gesztikuláció és hangsúly nélküli kommunikáció, sokkal több múlik egy-egy kifejezésen (és igen, egy-egy szövegértelmezésen), mint egy élő párbeszédben. Különösen nehezített a helyzet cikk esetén, amikor a kommunikációs csatorna szinte egyoldalú, legalábbis az azonnali visszajelzéstől el van zárva.

Biztos vagyok benne, hogy élőbeszédben teljesen másképp hangzott volna a "vitánk" ugyanebben a témában.

Na itt a hiba.

"Szerintem sokkal inkább úgy lehetne "megkülönböztetni" az anyukákat,hogy AKAR vagy NEM AKAR szoptatni. "

Én nagyon gyorsan a nem akar szoptatni kategóriába kerültem mások szemében, még a gyerekorvoséban is, és többé senki sem látta meg bennem a segítségre szorulót. Biztos van olyan is, aki nem akar szoptatni (én még nem találkoztam ilyennel). Ez nagyon szomorú. Miért akarnak az emberek azonnal ítéletet mondani? Senki sem írja a homlokára ki a teljes történetét, kvázi lehetetlen megítélni, ki lakik a szomszéd ajtó mögött.

Szerintem lépj túl a dolgon. Te a szoptatásban nagy tapasztalattal és tudással rendelkező, 3 gyerekes anyuka vagy. Ez nem elhanyagolható tény. Sokan szoptatnak sikerrel, de sokan küzdenek nehézségekkel. Segíts inkább a tapasztalatoddal, nagy szükség van rá, hogy még több baba kaphasson sokáig anyatejet. Nyithatnál egy ilyen témájú fórumot is akár, hidd el, özönlenének a kérdések.

Sok sikert kívánok neked :)

Igazából nagyon sok anyuka megy át azon, hogy nem tud szoptatni, de közben meg mindent megtesz érte... Én nagyon lelkibeteg voltam miatta, azt hittem ez menni fog, mint a karikacsapás, aztán ott voltam egy pici babával, aki a szopi befejezése után is üvöltött szó szerint, hogy éhes...

Biztos, hogy van olyan aki, akar és van olyan aki nem akar szoptatni... Illetve van olyan aki tud, és aki nem tud.

A kettő között van különbség, de a kettőt szerintem nem szabad összemosni, és kijelenteni, hogy "az tud szoptatni, aki akar". Ez egy gyerekorvos szájából hangzott el a tv-ben..

Ismerek olyat, aki már azon gondolkodott, hogy hogyan is adja le a felesleget, mikor is egyik napról a másikra apuka lelépett, onnantól a tej is elapadt... Sok helyzet van, és bizony van amikor a baba sem elég ügyes...

Ez egy ingoványos terület volt,szerintem örök vitatéma marad.

Annyit elmondanék,hogy szerintem nem pusztán genetika kérdése.Mondom ezt úgy,hogy -bár nem szoptattam egyik fiamamt sem túl hosszú ideig- van erről saját tapasztalatom.Én magam a nagyokat 5 illetve 9 hónapig (kb) szoptattam,a kisebbnél nyilván már hozzátáplálva,a legkisebbnél nagyon hamar el kellett kezdeni pótolni.

Viszont van két sógornőm,3-3 gyermekkel.

Egyikük a legnagyobb gyermekét 6 hónapig kizárólag anyatejjel táplálta,13 hónapos korában elválasztotta.A két kisebbet 1-2 hétig tudta szoptatni :(

Másikuk az első gyermekét kb 3 hétig,a középsőt 18 hónapig,a legkisebbet 2 évig szoptatta (akkor is külső nyomásra hagyta abba).

Szóval ezért gondolom,hogy nem pusztán genetika.

Szerintem sokkal inkább úgy lehetne "megkülönböztetni" az anyukákat,hogy AKAR vagy NEM AKAR szoptatni.

Engem is bántott,a cikk,-leginkább azért,mert a legkisebbemet nem sikerült úgy szoptatni,ahogyan szerettem volna-,de azért nem találtam annyira "felháborítónak".

További szép napot :)

A bocsánatkérés ezennel a részemről elfogadva. Ahhoz is kell szív, hogy az ember ezt meg tudja tenni, sokat mutat rólad, hogy te meg tudtad. Jól fogalmaztál, tényleg csodás ajándék az anyatej, a képesség a szoptatásra, de sajnos, nem mindenki kap ilyen ajándékot az életében. Te ezt tanulhattad meg a saját cikkedből.

Én a torticollisos baba anyukája vagyok, aki egyébként pajzsmirigy beteg és hormonkezelés alatt áll. Azért, hogy jobban árnyaljam a képet, elmondom még neked, hogy azóta egy másik anyukával is sikerült találkoznom, aki szintén nem tudott szoptatni, aki szintén hormonkezelés alatt áll, mint én. Ő is a mi kerületünkben lakik és ugyanahhoz a dr nénihez volt hivatalos, mint én az elején (ő is kényszerült másikat keresni). A dr néni bánásmódja az ő esetében sem különbözött, őt sem méltatta szóra, nála is ugyanazt a módszert alkalmazta, semmilyen kérdésre nem válaszolt, egy szót nem szólt a szülőkhöz, némán, 1 percben elvégezte, amit gondolt elvégezni a babával kapcsolatban, majd elfordult, míg a kevésbé kultúrált asszisztensnő addig elhordta az anyukát mindennek. Eddig azt hittem, lenézésből tette velem ez a dr néni ezeket, mert szaranyának gondolt, amiért nem tudok szoptatni. Mára, mivel már sok magyar és nem magyar orvossal, főleg endokrinológussal beszéltem az esetemről a véleményem megváltozott. A szoptatáshoz egy egészséges hormonális háttér és egy genetikai örökség kell, együttesen, ahogy az én endokrinológusom fogalmazott. Valószínűleg, a mi volt dr nénink nem engem nézett le, hanem magával nem tudott elszámolni ebben az ügyben, meghasonult benne a természetes életmód eltántoríthatatlan híve és a hormonháztartás működését ismerő orvos. Nem tudott mit kezdeni velem, az esetemmel, talán most éli a napjait, amikor egyszer majd belátja / vagy nem / hogy igenis létezik az a lehetőség, hogy valakinek nincs teje mert hormonális problémái vannak, és akkor talán megnyílik a számára az út, hogy újból méltóan tudja az orvosi hivatását gyakorolni, mert rájön arra, hogy az anyatej nélkül maradt baba is méltó az egyenlő mértékű orvosi ellátásra és az anyuka is a támogatásra, a nehézségben. Ha idáig eljut, talán újból képes lesz felismerni a harmadik leggyakoribb újszülöttkori oropédiai elváltozást, a torticollist is.

UI: A jelenlegi dr néniktől és az endokrinológusomtól megtudtam, hogy 5 évvel ezelőtti tilos volt szoptatni minden olyan anyukénak, aki hormonkezelés alatt áll. Arra a gyógyszerre, amit én szedek, nagy betűkkel rá volt ez írva. Most úgy gondolom, bármi keményen is hangzik ez, így volt jó, hogy nem volt anyatejem. Nem kapott a babám L-tyroxinos anyatejet, amiben reggel 9-kor X mértékű pajzsmirigy hormon, este 8-kor pedig X töredéke mértékű pajzsmirigy hormon van plusszban, holott az ő egészséges pajzsmirigye előállítja a szervezetének szükséges mennyiségű hormont.

Sajnálom, hogy így alakult a cikked sorsa, szerintem is félreérthető volt, de örülök, hogy visszajöttél és volt bátorságod megmagyarázni egy-két dolgot, szerintem megérte. Biztosan jobban bántott pár hozzászólás, mint a hozzászólókat (engem is) a cikked, mert nagy mennyiségben kaptad.

Részemről így rendben van a dolog (nem a téged bántás miatt, hanem a magyarázat miatt), remélem, picit te is másképp látsz néhány dolgot, bár ezt írtad is.

Gratulálok a sikeres szoptatáshoz, sok tejet a továbbiakban is! ;)

Végigolvastam még egyszer a hozzászólásodat.Egy dolog kivételével mindenben egyetértek Veled.Nem gondolom, hogy el lennék szállva magamtól, még ha ez sajnos így jött is le a cikkből. Sok mindenben vagyok bizonytalan, tanácsra szoruló anyuka, mint bárki más, azt hiszem csak ez a téma, amiben magabiztos vagyok, ezért tűnt így. Igazatok van, hogy nem tapasztaltam meg a másik oldalról a dolgot, ezért nagyon egyoldalú a cikk. Sokat gondolkodtam tegnap óta és mégsem bántam meg, hogy megírtam, mert legalább helyre került bennem néhány dolog és ezt nektek köszönhetem.

Nem is gondoltam, hogy ilyen sok anyának okoz nehézséget a szoptatás, mert én ebben a cikkben csak az általad említett esetekre gondoltam.(Azokra, aki nem is akarnak igazán.)De való igaz, hogy ahhoz sincs semmi közöm.Mindenkinek joga eldönteni, hogy hogy neveli,táplálja gyermekét.

Kérdésedre pedig röviden is és hosszan is tudnék válaszolni.Röviden, hogy nekem az a módszer vált be, hogy nem fejtem a tejet, csak a baba maga állította be magának, mennyi tej legyen.Én csupán hagytam, hogy egyen és próbáltam azért rendszert vinni bele.Pár hét alatt kialakult.A szopatási technikák váltogatása is sokat segített.

Szurkolok, hogy sikerüljön!(Ha mégsem sikerülne, szerintem sem dől össze a világ, de meg kell próbálni.)

Higgyétek el, hogy megbántam a szavaimat, csak rosszkor, rossz helyen nyilvánítottam véleményt. Nem akarom, hogy megint nagyképűnek tűnjek, de én nagyon szívesen segítenék tanácsokkal, talán erre kellett volna fektetnem a hangsúlyt az írásomban is.

Én elhiszem, hogy nem ez volt a célod. De nem voltál benne sokunk helyzetébe, így viszont nehéz úgy cikket írni, hogy pont minket ne bánts meg, holott fogalmad sincs arról, hogy min mentünk keresztül. Igen, írtad hogy volt mellgyulladásod, de az nem egészen ugyanaz, amikor éjjel-nappal fejsz, hogy legyen elég tejed.

Inkább a szoptatás felkészítésére kellene hangsúlyt fektetni, nekem a védőnő azt ígérte, hogy szülés előtt még beszélünk róla, jött is, aztán ment is, egy szót sem mondott ezzel kapcsolatban. Amikor hazajöttünk a kórházból beszéltem szoptatási tanácsadóval is, erre megkérdezte a védőnőm hogy minek hívtam?

Én megmodndom őszintén, hogy ameddig nem tudtam elengedni ezt a dolgot, hogy nincs elég tejem nem is tudtam annyi időt szentelni a picuromnak, holott azt gondolom, hogyha az elejétől elfogadtam volna a helyzetet, akkor többet vagyok vele, ahelyett, hogy minden szopi után fél órát fejek....

Ha újra terhes leszek mashogy csinálom, de az is bizros, hogyha ugyanúgy nem lesz tejem már nem fogom sírva tenni a cumisüveget a tápszerrel a szájába a babámnak....

Igaz.El fogom olvasni még egyszer.

Azt hiszem, ha ismernétek, nem írnátok ilyen véleményeket rólam. Úgy látom, sem a stílus nem volt jó, sem a megfogalmazás. Nem tartom magam önimádónak,de ezek szerint egy kicsit magamba kell néznem. Meg fogom tenni.

Még egyszer bocsánatot kérek azoktól, akik félreértettek vagy akiket megbántotam,nem ez volt a célom. A cikkírást pedig ezennel befejeztem, sokak örömére.