Csend... (beszélgetés)

Szia R.H.

Csak mosolygok magamon, mikor eszembe jut, hogy mit műveltem anno... a múlt században.

Mikor hazamentem a disco-ból vagy koncentről, szinte nem hallottam, mit beszélnek hozzám. A hangos zene miatt. Talán ezért is nem tökéletes a fizikai hallásom.

Mostmár másképp látom. NEM BÍROM A HANGOS ZENÉT!

Ezt kellett megélnem!

És SZERETEM A CSENDET!

Egyébként a kor előrehaladtával is igényeljük a csendet...

A fiatalok szeretik a nyüzsgést, a zajt, a hangos zenét, én is így voltam, de ahogy haladunk előre a korral, úgy gyűlik egyre nagyobb igény a csendre...

Az ember a rohanó életmódjában mindenre figyel, semmi ne maradjon ki az életéből, mindent minél hamarabb és minél többet - egy-két dolgot eközben elfelejt - élni! És ehhez szükség van a csendre is.

Nagyon tettszik a cikked.

Köszönjük.

Szép ez a cikk. Nekem egyből egy idázet jutott róla eszembe. Ha nem bánjátok, bemásolom ide:

"Tanulj meg hallgatni. Halgasd a csöndet. Ahogy élesedik a hallásod, úgy fedezed majd fül, hogy csönd: nincs. Amit te csöndnek nevezel, tele van nagyon finom rezgéssel, ütközéssel, születéssel, halállal- tele van üzenetekkel. Az élet zizeg és zenél, mint egy kozmikus trafóház. Csak nem hallod, mert ez már nagyon finom rezgés. Nagyon finom nyelv. Ezen a nyelven beszélek én. Ha meg akarsz érteni, meg kell tanulnod ezt a nyelvet- a csönd nyelvét. Amikor elakad a szó, amikor két ütem között megszűnik a zene, amikor a szeretőd nem szól, csak hallgat, és nem történik semmi, amikor ti azt mondjátok, hogy a színpadon "hatásszünet" vagy "drámai csönd" van- ott szólal meg a mi nyelvünk. Amikor rád gondolok, ezen a nyelven beszélek hozzád. És ha eszedbe jutok, hallom, hogy üzensz nekem. Ez a lélek nyelve. De a mindenség nyelve is. A kozmosz tele van zenével. Minden zenél. A madarakat hallod, a tücsköt is, de a fűszállat, a hangyát, a követ nem- pedig muzsikálnak. És minden muzsika: üzenet." (Müller Péter- Örömkönyv)

Én is szeretem a végtelen csendet, de sajna én zajos helyen lakom, olyan helyen, ahol átmenő forgalom van a kamionoknak, még az erkélye is beremeg az egész háztömbnek minden kamiontól...

Már kora hajnaltól kb. 04-05h-tól megindulnak, és késő éjszakáig jönnek-mennek, és állandó a zaj...

Én a Páromékhoz szoktam Vele kimenni vidékre, ahol laknak, ha csendre vágyom...

De olyasmiről álmodozom, hogy pl. olyan tájon, mint egy Alpesi-Hegyvidék, gyönyörű zöld környezetben kiülni egy kisház elé, egy hintapadra, és "HALLGATNI A VÉGTELEN CSENDET..."

Annak jó,aki vidéken él, de itt városban meg lehet tapasztalni, ahol a legtöbb munkahelyre csak munkaerő-kölcsözőn át lehet bejutni, hogy vidékieket nem vesznek fel, amit hangoztatnak is, mert nem fizetik ki az útiköltséget...

VAn bizony ilyen HR-s Kft...

Ha tehetném, én is vidékre költöznék, de onnan hogy járnék be, amikor Őket már kiszorítják a legtöbb munkalehetőségből...

Napjainkban csend-szegények lettünk. A lárma pedig azzal fenyeget, hogy beteggé teszi az embert. Talán soha a történelem folyamán nem volt olyan nagy szüksége az emberi léleknek a csendre, mint ma.

Ma, a zsivajgó, rohanó, zaklató 21. században, amikor a technika az ember fejére nõtt és egészen betakarta. Ma, amikor szalad mindenki, mert muszáj, ha élni, boldogulni, érvényesülni akar. Végsõ soron futás a Mammon - a nagy vámpír - a pénz után. Nincs megállás, mert aki megáll, az - úgy véli - lemarad. E futás rohamában lemarad a csend és vele együtt sokszor a lélek nyugalma, kiegyensúlyozottsága és békéje is.

A csend fogalma lassan ismeretlenné válik.

A csendet azonban meg kell menteni, meg kell becsülni és nagyra értékelni. A mindennapi élet zajában ugyanis kiürül, kiszárad a lélek, a szellem pedig elsekélyesedik.

Nagy hatalom a csend, varázslatosan sokat ígérõ termékeny talaj. Amikor e szót halljuk: csend, akkor biztonság, béke, nyugalom és öröm ereszkedik lelkünkre.

Napkelet világa ismeri a csend hatalmát, varázsát és nyugalmát. Ez nem a Nirvána semmittevése, semmibe hullása; ez minden cselekvés kezdete, minden jócselekedet indulási állapota.

Nagy a csend hatalma és varázsa ...

Amiként a természetben, úgy az emberben is hallgatagon és csendben történik a harmonikus növekedés; lármás csak az szokott lenni, ami romboló, bűnös és durva. Mindazonáltal csak kevesen látják be a csendben való élet szükségességét az igazi szellemi növekedés és gyarapodás végett.

Csak a csendben találhatja meg az ember az élet és a növekedés erejét.

Sziasztok! Jó hangulatot keltő a cikked Dyna--látom a többiek úgyszintén ezt gondolják, lényegében azt írod le és olyan formában, ahogy azt gyermekkorodban megérted és most ezek a szép emlékek előjönnek.Mire képes egy hang,egy illatt, egy villanás...stb.Azonnal az agyunk előkeresi azokat a dolgokat amelyek ezekhez kötődnek.

Igen ebben a rohanó világban néha jól jön egy kis csend, amit ha egy kis madárcsicsergés vagy a falevelek susogása megtör, az még csak fokozza a dolgot.

:)

Lányomat látogattuk meg. Este sétálni mentünk. Béka brekegést, és egy forrás igen hangos csobogását felvettem a telomra. Ott nagyon jó vissza hallgatni. Figyelmeztető üzenetre tettem. Ráadásul a lányom belebeszélt : anya mennyél le ott jobban hallani ott vedd fel... Így is nagyon jó lett.

Valamelyik este itt a városba is hallatszott, de csak a tücskök zenéltek. Ezt is felvettem, de smmit se lehetett hallani, így töröltem.

Hát igen jó volt hallani ezt a hangot.

Nekem is nagyon tetszik a cikk!

És én is nagyon szeretem a csöndet. Minden évszaknak megvan a sajátja.... Jó kikapcsolni az agyat néha, és bizony ki kell használni a lehetőséget.

Szia!

Nagyon tetszik a cikked.

Én egy kis faluban lakom és szerencsére én minden este hallottam és hallom a tücsköket, a kutyaugatást.És nem egyszer volt olyan h kedvem támadt kiülni és a csillagokat nézni.Számomra is fontosak ezek a dolgok.

További szép napot!

Klassz a cikked és szerintem is szükség van rá, hogy az ember meghallja a csendet. A legjobb terápia a mindennapos idegbajok ellen. Én könnyen beszélek,mert én itt élek a "csönd közepében". itt se szomszéd,autó is kevés jár, emberek szinte csak mi vagyunk....és tud olyan csönd lenni néha, hogy az már fáj!

Ilyenkor kicsit keményebb a csend, nyáron olyan forrongó a csend, de télen puha a csend, főleg mikor hó van! Jó ez nagyon. Néha kiülök a kertbe egy fatuskóra csöndet hallgatni....

Kedves Dyna22!

Nagyon szép cikket írtál, gratulálok!

Hozzáteszem, hogy Én még a téli hótakarós csendet is szeretem nagyon :)

Épp most olvasom a 2. sz. hozzászólást, de azért elküldöm Én is:))))

Szerintem isteni, mikor nyitva ajtó-ablak és behallik a tücsökzene, a békabrekegés.

Mi kertes házban lakunk, viccesen szoktam mondani: templom előtt, "egy ház" van utánunk, és a kertek.

Mikor nyílik az idő sokszor kiülünk esténként a teraszra, "hallgatni" a csillagokat.

Igaz, most trágyahordás idején "élvezzük" a szagát is, de ez csak 1-2 hét.

Télen ha van hó (sajnos már csak azt lehet mondani, hogy mikor volt hó), a ma huszon éves gyerekeimmel, és a korombeli 3x16 éves szomszédaimmal olyan hóembereket, és gyönyörű angyalkákat csináltunk...