Császáros szüléstörténet – a legnagyobb boldogság kezdete (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Császáros szüléstörténet – a legnagyobb boldogság kezdete
meghatódtam az íráson. te is tudod, én is tudom, h miért.
jó, h elolvastam. köszönöm.
még találkozunk! ;)
hármasikreket várok és lélekben igyekszem felkészülni én is. még reménykedek a természetes szülésre, bár erre csak nagyon halvány reményem van.
jó olvasni ezeket a történeteket, erőt adnak mindenhez ami még vár ránk...
Sziasztok!A lányomat 2007. április 4-én 18 órás vajúdás után végül én is császárral szültem.A felépülést borzasztóan éltem meg, de ettől nem tartom magam kevesebbnek, én is édesanya vagyok! :D
Most jön a kistesó, 19. hétben járunk.Nincs programozott császár, megpróbálunk simán szülni, így egyeztünk meg a dokimmal, de természetesen, ha kell a baba érdekében bármit!Akkor megint császár lesz a vége, és bárhogy is alalkul az a lényeg, hogy neki semmi baja ne essen!Érte bármit!
Annyiból könnyebb, hogy most tudom mire számítsak, nem ér semmi meglepetésként! :D
Sziasztok,
végül is a lényeg, hogy a baba egészséges legyen, a neki legmegfelelőbb születést kell megtalálni, nem? Az életben csak egy biztos: semmi sem biztos, ezért nem biztos, hogy szerencsés előre fixálni a szülés módját. Az a legjobb, ha a babára tudunk igazán figyelni, és ő meg fogja "súgni", hogy mit szeretne. És kell hozzá egy jó, megbízható orvos, aki a baba érdekét nézi. Látom, sok kismama van itt, gratulálok mindenkinek! Nati
Az 5 császár engem is érdekel, mi is még kettőt szeretnénk - mondjuk az csak 3 lesz :)
A védőnőm mondta, hogy pár hete szült valaki természetes úton 15 hónappal császár után. Nem tudom, melyiket akarjam :)
Hű, pont nem voltam pár napig netközelben, és mikor belépek, mit látok? Sok-sok kedves hozzászólást. :) És annyira örülök, hogy semmilyen negatív párbeszédet nem váltott ki a cikkem, reméltem, hogy nem lesz itt semmilyen vita arról, hogy hogyan jó szülni.
Köszönjük szépen a gratulációkat!
Niki, egyáltalán nem olyan durva a deréktól lefelé zsibbadt test, mint ahogy azt én is előre elképzeltem. Tényleg csak az volt furcsa, mikor a műtősfiú ölbe vett, és láttam egy darab "húsdarabot" (annak tűnt) a kezében, ami a legnagyobb meglepetésemre a lábam volt.
Savkötőt azért kell inni, mert a gyomor is ott van helyileg, ahol a műtét zajlik, és a sok gyomorsav nehezítené az orvosok dolgát. Azt hiszem, ezt mesélte a szülésznőm...
Sinkoneeszter, hű, az durva lehetett,hogy fájt a hasszéthúzás, nem tudom, ebben miért lehetnek ekkora különbségek...
Miértne, 2010-es a történet, de vicces, hogy két évvel előtte is pont ez volt. :)
Zsana, a legjobbakat kívánom, remélem, szép élmény lesz a szülés, bárhogy is alakul.
Léncike, Pen, nem tudom, így van-e, de én azt hallottam, hogy aki vajúdik, és aztán van szükség mégis császárra, annak fájdalmasabb a császár, illetve az abból történő felépülés, mint akinél programozott császár van. Én ezzel nyugtattam magam, mikor kiderült számomra - az elsőre - rossz hír, hiszen az sem panaszkodik, akit több órás (napos) fájdalom után visznek a műtőbe, akkor én se panaszkodjak...
Léncike, az a vicces, hogy én is pont tegnap fogalmaztam meg magamban azt az érzést, amit te is írtál. Egyáltalán nem zavar a vágás helye, hiszen a kisfiam jut róla eszembe, és az a csodálatos nap. :) Én is sajnálom, hogy sokan kudarcnak élik meg a császárt és nem érzik magukat ugyanolyan anyának, szerencsére bennem semmi ilyen negatívum nem alakult ki. Ha nem lennének a társadalmi elvárások, senkinek nem kellene ilyen rossz érzésekkel küzdenie...
Makka, a bekezdésem második felét akár a te hozzászólásodra is írhattam volna.
Woroscsaj, rám is azt mondták, hogy nem látszik, hogy császáros vagyok, nagyon megdicsértek, hogy milyen szépen tudok mozogni. Remélem, hamarosan én is újra átélhetem a 9 hónapos csodát, most ezen vagyunk. :) Nektek gratulálok az újabb terhességhez!
Botuska, Cstbrigi, engem is biztosan megviselt volna, ha nincs rá időm felkészülni, így tényleg könnyebb volt. Sajnálom, hogy benneteket megviselt a váratlan császár.
Verem, remélem, azért utólag már nem érzed azt, hogy nem tettél meg mindent. Gratula az újabb terhességhez!
Pipike, nagyon erős lehetsz, hogy a nehézségek ellenére jó élménynek maradt meg a szülésed.
Csigu, hű, 5. császár?! Erről írhatnál picit többet, érdekelne. Mekkorák a gyerkőcök? Mit mondanak az orvosok? Mi rövid időn belül szeretnénk kistestvért, ha sikerül, akkor valószínűleg újra császáros leszek a kis korkülönbség miatt. Most úgy gondoljuk, hogy 6-8 év múlva talán szeretnénk 3. babát, kicsit izgulok a 3 császár miatt... Ezek szerint nem mindenki ilyen félős, mint én.
Mókinca, 19 év után szerintem mindenki tökéletesen megérti, hogy a szülés módja téged már a legkevésbé sem izgatott, csak az egészséges baba számított. Gratulálok, hogy ennyi év után beköszöntött a csoda!!!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, annak is, akinek személy szerint nem válaszoltam. Kívánom, hogy minden várandós (és babatervezős) kismamának hasonlóan pozitív élményt jelentsen a szülés, akár természetes szülés, akár császár lesz belőle, a meglévő gyerkőcökhöz pedig gratulálok!
Ági
Gratulálok a kisfiadhoz!Teljesen átélem amit leírtál,mert én is császármetszéssel szültem.
Sok boldogságot kívánok!:-)
Sziasztok!
Először is: gratulálok a babádhoz! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek!
Én császárral szültem a kislányomat, 4370 grammal - 52 cm-el jött a világra. Programozott császár volt, rákészültem lelkileg.
Egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek amiért nem természetes úton szültem.
Hozzátenném, hogy 19 évet vártam arra, hogy kismama lehessek, életet adhassak a babámnak. Engem egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen módon születik meg, egy volt a fontos: EGÉSZSÉGES legyen!!!! (Ennyi év várakozás után higgyétek el, azt sem bántam volna ha a fülemen keresztül húzzák ki. :DDDDD)
Ezért is nem értem, hogy miért kell ekkora hűhót csapni a szülés körül?
Nem mindegy? A lényeg: szülessen meg egészségesen!
(Elnézést kérek, ha valakit megbántottam! Tudom, hogy nem mindenki így gondolja!)
Nem is feltétlenül az, hogy nem tudtam mindent megtenni...
Inkább az, hogy tényleg tudatlan voltam. Én nem tudtam mivel jár a császár, hogy hogy vágnak, meddig tart, milyen lesz utána felkelni, egyáltalán élni és ellátni a gyereket. Én egyáltalán semmit nem tudtam a császárról.
Szerintem azért annak könnyebb, aki tudja előre, hogy ez lesz.
Én is így vagyok ezzel. Nem, nem vagyok semmivel sem kevesebb, mert császárral szültem, de én 9hónapig tervezgettem, hogy természetes úton fogok szülni, a párom segédletével, és már alig vártam a szülést, mikor az utolsó vizsgálaton közölték: irány a műtő. Én addig nem is gondoltam erre az egészre.
A fájdalom meg minden más elviselhető - persze, bármit elviselsz a gyerekedért, de engem mégis nagyon megviselt az egész. Mert tudatlan voltam, mert nem erre készültem...
Gratulálok!
Mi az 5. császárra készülünk.
Szia! Gratulálok a kisfiadhoz!
Nekem sajnos nem volt idő felkészülni a császárral.Egész terhességem alatt csak a sima szülésre gondoltam...helytelen volt.lelkiekbe kicsit a császárra is kellett volna készüljek.Megviselt!!!!!
Szia!
Gratulálok!
Nekem nem programozott császárom volt, hanem 41.héten meg kellett indítani a szülést és 13 óra vajúdás után császár lett a vége...
Félni nem féltem, talán mert nővér vagyok jómagam is, se túl jó, se túl rossz emlékeim nincsenek.
Persze a kisfiam megszületése életem legszebb pillanata volt, még a mai napig leginkább a nekem hatalmasnak tűnő tappancsaira emlékszem, hááát, nincs kis lába, így 4 évesen 30-as :))))
Annyi rosszalló, rosszindulatú hozzászólást (hozzá nem értést) lehet olvasni a császárral kapcsolatban, hogy én ettől féltem a legjobban, hogy majd mások mit szólnak, hogy nem természetes úton szültem... Ma már ez egyáltalán nem érdekel, ettől még ugyanolyan ANYÁNAK érzem magam, bár nyilván nem szerettem volna a császárt, de ez van, ettől nem vagyok kevesebb!!!!
És ennél erősebb köteléket, mint ami a kisfiam és köztem van, el sem tudok képzelni, ez szerintem teljesen független a szülés mikéntjétől....
Boldog napokat-éveket-életet Nektek!
Arról a vágásról mindig a kislányom fog eszembe jutni:) Még ezért is örülök neki.
Olvastam sok olyat,hogy belebetegedtek ,hogy császár lett...szerintem ez elég nagy hülyeség....egy a lényeg: a gyerek egészséges legyen.
Én is jól éltem meg a császárt!! Ahogy te is, bennem is volt félelem mint mindenkiben aki nem tudja mit fognak vele csinálni. De ez egészséges!
Rám azt mondták már másnap hogy biztos simán szültem mert úgy "szaladtam", én mondjuk ezt nem vettem észre.
Lassan újra kezdődik a 9hónapos csoda számomra, és kíváncsi vagyok hogy most mi lesz a végén császár vagy sima szülés, bár én ki merem jelenteni hogy császárt szeretnék:S(ezért ne akadjatok ki, légyszi)
Én is vajúdtam 5 órát, de szerintem nem lehet összehasonlítani. Az egyik erősebb, de rövidebb fájdalom, a másikat életedben nem felejtheted el, mert mindig jelezni fog, hogy ott van a hasadon a vágás. Meg én nagyon irigyeltem azt, aki a saját lábán ment szülés után a szobájába. Én meg a fejemet se emelhettem fel.
Szóval szerintem egyik sem leányálom, de egyik sem szörnyű. Úgy jó, ahogy van. :)
Szia!gratulálok a babához. Nemsokára megjelenik az Én szüléstörténetem is.
Mivel én 6órán át vajúdtam (végül nem fért ki) majd vittek császárra,össze tudom hasonlítani a 2 fájdalmat. A császár sokkal jobb,elviselhetőbb.Én nem bánom,hogy császár lett,sőt ha lesz következő csak császárral szeretném! Nem utolsó sorban boldog vagyok,hogy "ott lent" megmaradt a régi,eredeti ;-)
Sok boldogságot a kisfiadhoz
Nagyon szépen leírtad,bizom benne hogy én sem fogom másként megéllni,ha véletlen császárra kerül a sor.
Sajnos van egy betegségem,szorongásos pánik,nem biztos hogy tudok természetes uton szülni,de borzasztóan félek én is töle.
Sok boldogságot utólag is.:)