Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Császáros szüléstörténet – a legnagyobb boldogság kezdete fórum

Császáros szüléstörténet – a legnagyobb boldogság kezdete (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Császáros szüléstörténet – a legnagyobb boldogság kezdete

1 2
2011. febr. 8. 16:59

meghatódtam az íráson. te is tudod, én is tudom, h miért.

jó, h elolvastam. köszönöm.

még találkozunk! ;)

2010. dec. 21. 09:35
Az első gyermekemet simán szültem, a másodikat császárral, mert NAGYON magas volt a vérnyomásom. Tartok tőle, hogy a harmadik is így fog világra jönni, de nem bánom. Csak vele minden rendben legyen. :)
2010. dec. 20. 20:53

hármasikreket várok és lélekben igyekszem felkészülni én is. még reménykedek a természetes szülésre, bár erre csak nagyon halvány reményem van.

jó olvasni ezeket a történeteket, erőt adnak mindenhez ami még vár ránk...

38. t.heny
2010. dec. 20. 20:43

Sziasztok!A lányomat 2007. április 4-én 18 órás vajúdás után végül én is császárral szültem.A felépülést borzasztóan éltem meg, de ettől nem tartom magam kevesebbnek, én is édesanya vagyok! :D

Most jön a kistesó, 19. hétben járunk.Nincs programozott császár, megpróbálunk simán szülni, így egyeztünk meg a dokimmal, de természetesen, ha kell a baba érdekében bármit!Akkor megint császár lesz a vége, és bárhogy is alalkul az a lényeg, hogy neki semmi baja ne essen!Érte bármit!

Annyiból könnyebb, hogy most tudom mire számítsak, nem ér semmi meglepetésként! :D

2010. dec. 19. 09:52
Az én orvosom, akinél a 2 gyerkőcömet szültem sajnos most nagyon messze van, (Kaposváron)mert azóta felköltöztünk ide Pestre, pedig nagyobb biztonságban érezném magam, ha annál szülhetnék, aki már kétszer mellettem állt és vigyázott ránk. De ez még a jövő, a szülésig még akár haza is mehetünk. Nekem fontos lenne.
36. nati0220 (válaszként erre: 35. - Extraordenery)
2010. dec. 18. 18:49

Sziasztok,

végül is a lényeg, hogy a baba egészséges legyen, a neki legmegfelelőbb születést kell megtalálni, nem? Az életben csak egy biztos: semmi sem biztos, ezért nem biztos, hogy szerencsés előre fixálni a szülés módját. Az a legjobb, ha a babára tudunk igazán figyelni, és ő meg fogja "súgni", hogy mit szeretne. És kell hozzá egy jó, megbízható orvos, aki a baba érdekét nézi. Látom, sok kismama van itt, gratulálok mindenkinek! Nati

2010. dec. 17. 12:12
Én is császárral szültem a második babámat, aki már 9 éves. Veszélyeztetett terhes voltam, időnként 220-as! vérnyomással. Nem is ajánlották, hogy további babát vállaljak, de most úgy néz ki, ismét várandós vagyok, és nagyon örülök. :) Remélem végig tudjuk csinálni!
2010. dec. 15. 21:29
Gratulálok a kisfiadhoz.nagyon szépen megírtad, s még a hideg is végigfutott rajtam mire végigolvastam a cikked,mert eszembe jutott,mikor én szültem.engem 10 óra vajúdás után vittem császározni(saját lábamon két fájás között sétáltam át a műtőbe).rettenetes volt a felkelés és az utána lévö két hét,de megérte.imádom a kis ördögfiókámat,de félek is a következő szüléstől,mert már tervezzük a kistesót.
33. Pen80 (válaszként erre: 31. - Korgó82)
2010. dec. 15. 12:21

Az 5 császár engem is érdekel, mi is még kettőt szeretnénk - mondjuk az csak 3 lesz :)

A védőnőm mondta, hogy pár hete szült valaki természetes úton 15 hónappal császár után. Nem tudom, melyiket akarjam :)

32. pipike27 (válaszként erre: 31. - Korgó82)
2010. dec. 15. 10:10
Igen,én úgy állok hozzá ehhez az egészhez,hogy csodálatos dolog történt akkor velünk,megszületett a kisbabánk.Sose fogom elfelejteni azokat a pillanatokat:)
2010. dec. 14. 21:47

Hű, pont nem voltam pár napig netközelben, és mikor belépek, mit látok? Sok-sok kedves hozzászólást. :) És annyira örülök, hogy semmilyen negatív párbeszédet nem váltott ki a cikkem, reméltem, hogy nem lesz itt semmilyen vita arról, hogy hogyan jó szülni.


Köszönjük szépen a gratulációkat!


Niki, egyáltalán nem olyan durva a deréktól lefelé zsibbadt test, mint ahogy azt én is előre elképzeltem. Tényleg csak az volt furcsa, mikor a műtősfiú ölbe vett, és láttam egy darab "húsdarabot" (annak tűnt) a kezében, ami a legnagyobb meglepetésemre a lábam volt.

Savkötőt azért kell inni, mert a gyomor is ott van helyileg, ahol a műtét zajlik, és a sok gyomorsav nehezítené az orvosok dolgát. Azt hiszem, ezt mesélte a szülésznőm...


Sinkoneeszter, hű, az durva lehetett,hogy fájt a hasszéthúzás, nem tudom, ebben miért lehetnek ekkora különbségek...


Miértne, 2010-es a történet, de vicces, hogy két évvel előtte is pont ez volt. :)


Zsana, a legjobbakat kívánom, remélem, szép élmény lesz a szülés, bárhogy is alakul.


Léncike, Pen, nem tudom, így van-e, de én azt hallottam, hogy aki vajúdik, és aztán van szükség mégis császárra, annak fájdalmasabb a császár, illetve az abból történő felépülés, mint akinél programozott császár van. Én ezzel nyugtattam magam, mikor kiderült számomra - az elsőre - rossz hír, hiszen az sem panaszkodik, akit több órás (napos) fájdalom után visznek a műtőbe, akkor én se panaszkodjak...

Léncike, az a vicces, hogy én is pont tegnap fogalmaztam meg magamban azt az érzést, amit te is írtál. Egyáltalán nem zavar a vágás helye, hiszen a kisfiam jut róla eszembe, és az a csodálatos nap. :) Én is sajnálom, hogy sokan kudarcnak élik meg a császárt és nem érzik magukat ugyanolyan anyának, szerencsére bennem semmi ilyen negatívum nem alakult ki. Ha nem lennének a társadalmi elvárások, senkinek nem kellene ilyen rossz érzésekkel küzdenie...

Makka, a bekezdésem második felét akár a te hozzászólásodra is írhattam volna.


Woroscsaj, rám is azt mondták, hogy nem látszik, hogy császáros vagyok, nagyon megdicsértek, hogy milyen szépen tudok mozogni. Remélem, hamarosan én is újra átélhetem a 9 hónapos csodát, most ezen vagyunk. :) Nektek gratulálok az újabb terhességhez!


Botuska, Cstbrigi, engem is biztosan megviselt volna, ha nincs rá időm felkészülni, így tényleg könnyebb volt. Sajnálom, hogy benneteket megviselt a váratlan császár.


Verem, remélem, azért utólag már nem érzed azt, hogy nem tettél meg mindent. Gratula az újabb terhességhez!


Pipike, nagyon erős lehetsz, hogy a nehézségek ellenére jó élménynek maradt meg a szülésed.


Csigu, hű, 5. császár?! Erről írhatnál picit többet, érdekelne. Mekkorák a gyerkőcök? Mit mondanak az orvosok? Mi rövid időn belül szeretnénk kistestvért, ha sikerül, akkor valószínűleg újra császáros leszek a kis korkülönbség miatt. Most úgy gondoljuk, hogy 6-8 év múlva talán szeretnénk 3. babát, kicsit izgulok a 3 császár miatt... Ezek szerint nem mindenki ilyen félős, mint én.


Mókinca, 19 év után szerintem mindenki tökéletesen megérti, hogy a szülés módja téged már a legkevésbé sem izgatott, csak az egészséges baba számított. Gratulálok, hogy ennyi év után beköszöntött a csoda!!!


Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, annak is, akinek személy szerint nem válaszoltam. Kívánom, hogy minden várandós (és babatervezős) kismamának hasonlóan pozitív élményt jelentsen a szülés, akár természetes szülés, akár császár lesz belőle, a meglévő gyerkőcökhöz pedig gratulálok!


Ági

2010. dec. 14. 17:15

Gratulálok a kisfiadhoz!Teljesen átélem amit leírtál,mert én is császármetszéssel szültem.

Sok boldogságot kívánok!:-)

29. ArnoldSchwarzenegger (válaszként erre: 11. - Miértne)
2010. dec. 14. 08:17
Az a lényeg, hogy te nem csinálsz belőle problémát, hogy más mit gondol róla, az meg úgyse érdekes. :)
2010. dec. 13. 22:25

Sziasztok!

Először is: gratulálok a babádhoz! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek!


Én császárral szültem a kislányomat, 4370 grammal - 52 cm-el jött a világra. Programozott császár volt, rákészültem lelkileg.

Egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek amiért nem természetes úton szültem.


Hozzátenném, hogy 19 évet vártam arra, hogy kismama lehessek, életet adhassak a babámnak. Engem egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen módon születik meg, egy volt a fontos: EGÉSZSÉGES legyen!!!! (Ennyi év várakozás után higgyétek el, azt sem bántam volna ha a fülemen keresztül húzzák ki. :DDDDD)


Ezért is nem értem, hogy miért kell ekkora hűhót csapni a szülés körül?

Nem mindegy? A lényeg: szülessen meg egészségesen!

(Elnézést kérek, ha valakit megbántottam! Tudom, hogy nem mindenki így gondolja!)

27. verem (válaszként erre: 25. - Cstbrigi)
2010. dec. 13. 21:41
Igen, aki felkészül rá lelkileg biztos, hogy könnyebb. Én is csak a természetes szülésre készültem fel. Tudom, hogy mire gondolsz. Most ismét várandós vagyok, már érdeklődtem a császárról.
26. pipike27 (válaszként erre: 22. - 171925f409)
2010. dec. 13. 21:41
Én mindazok után amiket átéltem azt tudom mondani,hogy nem kell megijedni.Nálunk a császár életmentő műtét volt,a 34.hétben.Időm nem volt sem felkészülni sem félni,minden olyan gyorsan történt.Nálam kialakult a terhességi toxémia,a méhlepény már nem működött rendesen,tehát nem volt mire várni.Nekem az egész egy csodálatos élmény marad,az előzmények ellenére is.És szerintem az is ÉDESANYA aki császárral szül:)
25. cstbrigi (válaszként erre: 24. - Verem)
2010. dec. 13. 21:38

Nem is feltétlenül az, hogy nem tudtam mindent megtenni...

Inkább az, hogy tényleg tudatlan voltam. Én nem tudtam mivel jár a császár, hogy hogy vágnak, meddig tart, milyen lesz utána felkelni, egyáltalán élni és ellátni a gyereket. Én egyáltalán semmit nem tudtam a császárról.

Szerintem azért annak könnyebb, aki tudja előre, hogy ez lesz.

24. verem (válaszként erre: 23. - Cstbrigi)
2010. dec. 13. 21:34
Ezt az érzést én is valamilyen formában átéreztem. Igaz, hogy én nem császárral szültem, hanem vákuum lett a vége, de sokáig azt éreztem, hogy nem tudtam mindent megtenni. Rossz érzés, de túl leszel rajta.
23. cstbrigi (válaszként erre: 18. - Botuska)
2010. dec. 13. 21:27

Én is így vagyok ezzel. Nem, nem vagyok semmivel sem kevesebb, mert császárral szültem, de én 9hónapig tervezgettem, hogy természetes úton fogok szülni, a párom segédletével, és már alig vártam a szülést, mikor az utolsó vizsgálaton közölték: irány a műtő. Én addig nem is gondoltam erre az egészre.

A fájdalom meg minden más elviselhető - persze, bármit elviselsz a gyerekedért, de engem mégis nagyon megviselt az egész. Mert tudatlan voltam, mert nem erre készültem...

22. 171925f409 (válaszként erre: 21. - Pipike27)
2010. dec. 13. 21:19
Jaj már rossz belegondolni is:(
21. pipike27 (válaszként erre: 4. - 171925f409)
2010. dec. 13. 21:18
Én is így éreztem,láttam a lábamat és olyan fura volt,hogy nem éreztem,mintha nem is az én lábam lett volna
20. verem (válaszként erre: 19. - Csigu77)
2010. dec. 13. 18:14
Hú, ez nem semmi. Minden jót nektek!
2010. dec. 13. 16:23

Gratulálok!

Mi az 5. császárra készülünk.

2010. dec. 13. 15:05

Szia! Gratulálok a kisfiadhoz!


Nekem sajnos nem volt idő felkészülni a császárral.Egész terhességem alatt csak a sima szülésre gondoltam...helytelen volt.lelkiekbe kicsit a császárra is kellett volna készüljek.Megviselt!!!!!

17. 5f6073c825 (válaszként erre: 1. - Korgó82)
2010. dec. 13. 14:36

Szia!


Gratulálok!

Nekem nem programozott császárom volt, hanem 41.héten meg kellett indítani a szülést és 13 óra vajúdás után császár lett a vége...

Félni nem féltem, talán mert nővér vagyok jómagam is, se túl jó, se túl rossz emlékeim nincsenek.

Persze a kisfiam megszületése életem legszebb pillanata volt, még a mai napig leginkább a nekem hatalmasnak tűnő tappancsaira emlékszem, hááát, nincs kis lába, így 4 évesen 30-as :))))


Annyi rosszalló, rosszindulatú hozzászólást (hozzá nem értést) lehet olvasni a császárral kapcsolatban, hogy én ettől féltem a legjobban, hogy majd mások mit szólnak, hogy nem természetes úton szültem... Ma már ez egyáltalán nem érdekel, ettől még ugyanolyan ANYÁNAK érzem magam, bár nyilván nem szerettem volna a császárt, de ez van, ettől nem vagyok kevesebb!!!!


És ennél erősebb köteléket, mint ami a kisfiam és köztem van, el sem tudok képzelni, ez szerintem teljesen független a szülés mikéntjétől....


Boldog napokat-éveket-életet Nektek!

2010. dec. 13. 14:30

Arról a vágásról mindig a kislányom fog eszembe jutni:) Még ezért is örülök neki.

Olvastam sok olyat,hogy belebetegedtek ,hogy császár lett...szerintem ez elég nagy hülyeség....egy a lényeg: a gyerek egészséges legyen.

2010. dec. 13. 13:43

Én is jól éltem meg a császárt!! Ahogy te is, bennem is volt félelem mint mindenkiben aki nem tudja mit fognak vele csinálni. De ez egészséges!

Rám azt mondták már másnap hogy biztos simán szültem mert úgy "szaladtam", én mondjuk ezt nem vettem észre.


Lassan újra kezdődik a 9hónapos csoda számomra, és kíváncsi vagyok hogy most mi lesz a végén császár vagy sima szülés, bár én ki merem jelenteni hogy császárt szeretnék:S(ezért ne akadjatok ki, légyszi)

14. Pen80 (válaszként erre: 13. - 3436656412)
2010. dec. 13. 11:49

Én is vajúdtam 5 órát, de szerintem nem lehet összehasonlítani. Az egyik erősebb, de rövidebb fájdalom, a másikat életedben nem felejtheted el, mert mindig jelezni fog, hogy ott van a hasadon a vágás. Meg én nagyon irigyeltem azt, aki a saját lábán ment szülés után a szobájába. Én meg a fejemet se emelhettem fel.

Szóval szerintem egyik sem leányálom, de egyik sem szörnyű. Úgy jó, ahogy van. :)

2010. dec. 13. 11:28

Szia!gratulálok a babához. Nemsokára megjelenik az Én szüléstörténetem is.

Mivel én 6órán át vajúdtam (végül nem fért ki) majd vittek császárra,össze tudom hasonlítani a 2 fájdalmat. A császár sokkal jobb,elviselhetőbb.Én nem bánom,hogy császár lett,sőt ha lesz következő csak császárral szeretném! Nem utolsó sorban boldog vagyok,hogy "ott lent" megmaradt a régi,eredeti ;-)

Sok boldogságot a kisfiadhoz

12. zsana0
2010. dec. 13. 10:46

Nagyon szépen leírtad,bizom benne hogy én sem fogom másként megéllni,ha véletlen császárra kerül a sor.

Sajnos van egy betegségem,szorongásos pánik,nem biztos hogy tudok természetes uton szülni,de borzasztóan félek én is töle.

Sok boldogságot utólag is.:)

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook