Császármetszés után hüvelyi szülés (beszélgetés)

Én az elsőt simán szültem, a másodikat magzati okból császárral, majd 4 évre rá megint simán és 3 évre rá megint simán.

Első és legfontosabb olyan kórházat és nőgyógyászt keresni aki támogatja a császár utáni szülést. Mert ha ők nem támogatják, fognak indokot találni egy császárra!

Fő, hogy fejvégű legyen a magzat és ne legyen túl nagy (tehát nem kell annyit enni ), lehetőleg induljon be magától a szülés, haladjon jó ütemben, oxitocint nem szeretnek adni császár után, az én orvosom epidurált sem, mert egy esetleges hegszétválás jobban érezhető.

Tehát én figyeltem, hogy ne egyem túl magam és ne legyen óriás méretű magzatom, a 38 . héten egy költözés, nagytakarítás, majd direkt sok lépcsőzés után magamnak beindítottam a fájásokat, és szépen rendben megszületett a babám. A ráadás baba három évre rá szintén szépen megszületett, a doki síelni ment ezért a 39. héten bábakoktéllal indítottuk, elég rendszertelnül jöttek a fájások de az orvos kivárta, hogy erősödjenek és rendszereződjenek!

Tehát fontos, hogy nem ijesztgetett, de ő abszolult szülés párti.

Mindkét esetben gátvédelemmel szültem, bár sok helyen azt mondják, a gátmetszés jó, hogy ne erőlködjön az anya olyan sokat.

Többet teszik ctg-re vajúdás alatt a mamát mint nem császáros előzménnyel, ill általában hagyományos szülőszobában kell szülni közel műtőhöz.

Nekem a legutóbbi terhességemnél sokat segített a hipnoszülés című könyv, bár szerintem nem ment olyan gyorsan mint én azt elképzeltem de lényeg hogy sikerült :)

Első fiamat 2013-ban szültem császárral. Nem annak indult. A szülésznő kissé "sietett": burokrepesztés, oxitocin, pedig magától szépen tágult a méhszáj, bírtam a fájásokat, nem indokolta semmi a siettetést. Kb. 7 és félórás vajúdás után a tolófájások közben megvizsgálva megállapította ő is meg az ügyeletes orvos is, hogy a baba feje nem illeszkedett be a szülőcsatornába, ezért megcsászároztak. Kistestvér hamar kopogtatott, ezért eleve császárra kellett számítanom, viszont olyat is hallottam, hogy ennek ellenére engedik a természetes szülést, mindössze a vajúdás közben figyelni kell a heg vastagságát.

Egy biztos, ha még egyszer szülnék, természetes úton próbálnám meg.

Egyik kedves ismerősöm császár után simán megszült, nem volt gond. A magán dokim viszont azt mondta, hogy ugyanabban a kórházban múlt tavasszal volt egy heg szétválás.Az anya túlélte, de a baba...

Megviselte az orvosokat is az eset, ott nem fognak mostanában császár után szülést levezetni.

Gondolom ez a ritkábbik eset, de nem mindegy.

Nekem 4 császárom volt szembetegség miatt, de már belenyugodtam.

Sziasztok!

Én saját élményt írok. Első gyerek nagyon könnyű szülés volt, második gyerek császáros (rossz fejtartás és ezért kialakult RELATÍV téraránytalansággal). Harmadik gyerek spontán, gyors szülés, és a negyedik 8 évvel később: ismét normál, hüvelyi szülés. Tehát, én is császár után még kettőt szültem rendesen!!!

Az orvoson rengeteg múlik! Ha nincs fizikai akadály szerintem mindent ez dönt el.

Ne legyen senkiben sem bűntudat, ha nem megy normál úton a szülés!Azért sokkal jobb rendesen, ezt saját tapasztalatból mondom.

megoszlanak a vélemények, hogy melyik a jobb?

Mindenki maga érzi, tudja, hogy neki mi fontosabb, ebben nem szabad sem barátnőre, sem anyósra, sem senkire hallgatni.

Az a doki, akinél nekem született a 2 kicsi, a császárt is katarzissá tudja tenni. Mert ez a hiány az,amiért a nőkben marad egy hiányérzet.

A kommunikáción múlik minden!!!! Érdeklődjetek, érdemes!

Senki ne keseredjen el, ha nem megy normál úton, nem mi tehetünk róla!

Viszont sok kutatás mutatja, hogy nagyobb a császárosoknál az allergiások száma (még nem egyértelmű a kapcsolat, de már megfigyelés alatt van, kutatják),viszont gyakrabban magasabb az értelmi képességük az így született gyermekeknek. Igaz? Nem igaz? Még nincs -kellő- bizonyíték. Tény, hogy nekem is a második gyermekem (a császáros) a leginkább alkalmazkodó (könnyű gyerek) és ma már főiskolás (19 éves). Akkor el voltam keseredve én is, ma már a jobb kezem és büszkeségem!

Ennek fényében lássátok a dolgokat.

Örüljünk minden új kis jövevénynek, hiszen ez az élet értelme, semmi nem mérhető össze ezzel!

Sok sikert mindenkinek!

Anyósom orvosa már 1979-ben is támogatta ezt... Anyósomnak az első gyereke császáros lett (78-ban), utána még HÁRMAT szült természetes úton, a következőt 79-ben.. Egyébként kis girhes nőci...

Engem nem érintett közvetlenül a téma, de négy (normál) szülésem alatt voltam kórházban, és nagyon sok olyan kismamát ismertem, "láttam" szülni, akik így voltak.

Azért nem árt némileg természetes szülés pártibb orvost, szülésznőt keresni, de elvben semmi akadálya ma már a dolognak..

Elfelejtettem válaszolni a kérdésre. Sógornőm az elsőt szülte császárral, a másik 2 gyerkőc9t pedig utána simán.

Szóval ha mindenki egészséges, akkor lesz rá mód, ez biztos.

A császár egy műtét, ezzel tisztában vagyok, és nem is azt akarom mondani, hogy jobb, csak sokszor hallom, hogy bárcsak átélhettem volna meg stb.

Nincs semmi átélni való abban a fájdalomban. Ezekre gondolok, mert sokszor találkozom ilyen jellegű kijelentésekkel.

Örülni kell, hogy egészséges a baba, és ez a legfontosabb.

Én 36 óra fentlét és 19 óra vajúdás után már könyörögtem a császárért.

Persze nem kaptam meg, aminek örülök, mert nemsokra rá megszületett a fiam.

nyilván más élmény egy császár és más egy normál szülés... nem gondolnám, hogy ettől jobb vagy rosszabb anya lenne valaki, vagy hogy aki császáros az kevésbé szült volna, mint mások.

nekem pl egyáltalán nem a most nagy divat ősanyaság, meg a rossz szülésélmény miatt alakult úgy, hogy nem szeretnék császárt. nincs mit gyógyítani, béke van bennem a kisfiam születésével kapcsolatban... de:

a császárnál mégicsak félbevágják az embert... és ezt akkor értettem meg igazán, amikor egy szimpla laparos epeműtétre mentem (tünetek nélkül, néma kövekkel), és mint a kutya, szenvedtem utána és fájt és semmi nem volt jó, és meg akartam halni... akkor döntöttem úgy, hogy a véksőkig ki fogok tartani amellett, hogy engem nem vágnak, csak ha már nagyon muszáj... nem hagyom, hogy még egyszer komolyabb ok nélkül rábeszéljenek egy műtétre.

Egyetertek! En csaszarral szultem, ket inditas es egesz napos probalkozas utan nem nyiltam semmit...nem ment, hat nem ment, van ez igy. A lenyeg mindenkeppen az, hogy egeszseges a baba.

Nalunk is egyebkent termeszetes szulespartiak, de ha mashogy nem megy...

Gyertek Békéscsabára, itt természetes szüléspártiak az orvosok.

Szerintem úgy kell ezt valahogy felfogni, hogy egészséges gyermeketek született. Szerintem kicsit túl van ez lihegve, és egyik nő bűntudatot kelt a másikban akaratlanul is, mert az az anyuka császárral szült.

Én természetesen szültem, de olyan mély nyomot hagyott bennem lelkileg, hogy így majdnem 3,5 év elteltével is a sírás kerülget ha rá gondolok, és nem a meghatódottságtól.

Emiatt nem biztos, hogy be fogom merni vállalni valaha is a 2. gyereket.

Majdnem 19 óra kemény vajúdás, óriási gátseb, rengeteg öltés, és 2 ökölnyi nagyságú aranyér. És ez csak a fizikai rész. A lelki sebek szerintem sosem fognak meggyógyulni.

Pedig nekem jó szülész csapatom volt, ha mondhatom így, de maga az az óriási fájdalom olyan hosszú ideig, az borzasztó volt. Ráadásul a gyerek nyakán a zsinór mikor megszületett, a gyerek tiszta kék volt már.

Szerintem ha minden rendben van, és nem indokolt, akkor nem nagyon szoktak itthon császározni.

Remélem nem haragszatok, hogy ezt leírtam, de úgy érzem, hogy muszáj tudni azt is, hogy az sem annyiból áll, amit írnak róla az ősanya rovatban.

Nekem azt mondták túl hordtam. Soha nem volt eltérés mikor ctgre jártam. Majd 7 nap túl hordás után az orvos azt javasolta várjuk ki a hét végét és hétfőn úgy készüljek meg indítják, ha csak hétvégén nem indul be.

Be mentünk a kórházba hétfő reggel. Mikor a 3. orvos is meg vizsgált meg kérdezte, hogy jól van e kiszámolva mert Ő picinek érzi a babát és mivel a ctg se mutat semmit Ő úgy érzi el van számolva az időpont. (Ekkor már kaptam zselét.) Nagyon meg lepődtem mert uh azt mondták több mint 3 kg lesz. Kaptam oxitocint de semmi. Még a fele sem folyt le mikor jött egy másik orvos és azt tanácsolta vegyük ki. (előtte azt mondták hagyják teljesen lefolyni az infúziót) Magzati szív nem ment 100 alá és 180 fölé. Magyarázat semmi. Így császároztak meg. 46 cm és 2460 lett a lányom Ő volt a legkisebb a szobába. Nem gondolom hogy indokolt lett volna az indítás. 2300 hoztuk haza. A kórházba szopizni sem akart. Persze a kórházi védőnő szerint én csináltam rosszul. De az hogy Ők tele nyomták tápszerrel és úgy hozták ki, arról csak a vissza büfizett tápszer árulkodott. Persze hogy elégedetten szunyókált és tojt a cicire. 3. nap végre neki állt szopizni. Ám jött az ebéd természetesen nem foglalkoztam vele örültem hogy végre szopik. Mire jöttek szólni a szobába ha nem megyek enni vissza viszik az ételt. (kb. 30 perc volt az ebéd idő) Mondtam, hogy engem nem érdekel akkor vigye el. Szopik a baba nem fogom letenni. Aznap mikor haza jöhettünk nagyon aranyos csecsemős nővérkénk volt. Mondta, hogy éhes volt este, de csak kevés tápszert adott, hogy szopizzon. És csodák csodájára attól a naptól kezdve a mai napig szopik. Hozzá teszem egy olyan kórházról beszélünk ami ellen csőd eljárást indítottak.( Ha jól tudom nem kevés pénzt kapnak a császárok után a kórházak). A záró jelentésre azt írták mennyek varrat szedésre. Műtétnél azt mondták felszívódó varratott tettek be. Majd ki derült sablon szöveg szerepel a zárójelentésen ezért állt rajta, hogy mennek vissza varrat szedésre. Míg bent voltam senki nem látta a sebet úgy is engedtek haza minket, hogy nem látták az a kötés volt rajta amit műtétnél kaptunk de még " vizitre" sem jött orvos míg bent voltam. A mellettem fekvő kismamának cső volt bevezetve amikor mondták neki haza mehet akkor kérdezte meg csóri hogy a csővel mi lesz? Majd furán néztek rá " a csövet még nem vette ki senki??" Félelmetes mi megy egy kórházba. Arról nem is beszélve hogy a csecsemősök se foglalkoztak a babákkal. Ha jött látogató hozzájuk kellet be vinni. Míg ők hátul nevetgéltek szegény baba elől ordított. Hogy mikor vették észre hogy sír már nem vártam meg,de a szobatársak is fel figyeltek erre így ha jött látogató egymás babájára figyeltünk, ha olyan volt meg csörgettük jöjjön vissza. Az apukák nem jöhettek be a folyosóra ablakon keresztül láthatták a piciket, de mivel átalakítás alatt volt a kórház így a munkások koszosan rohangáltak a folyosón, ha nyitva maradt az ajtó meg nézhették ha épp szoptatott valaki. Szóval bontani kezdték a nővér pultot és a pult mögötti nővérszobát. Volt por rendesen a babákat meg azon a folyosón hozták vitték. Ennyit a higiéniáról. De az apukák ne érintkezzenek a babával. Teszem hozzá köntösbe mentünk ki a látogatókhoz. Majd ugyan abba a ruhába fogtuk magunkhoz a piciket. Más kórházba úgy tudom nincs ennyi macera. Szóval jól ki fogtuk!! Borzalmas hogy a 21. századba még van ilyen.

nekem megmondta az orvosom, hogy ha jön a tesó, és ő lesz ügyeletben, nem próbálkozhatok, azonnal műt. elsőnél minden vágyam az volt, hogy nála szülhessek, nem jött össze... most, ha végre sikerül teherbe esnem, akkor kicsit remélem, hogy nem nála fogok szülni... vagy nagyon azon kell lennem majd, hogy meggyőzzem: menni fog ez nekem :D

most már csak el kellene odáig jutni.

reméljük, nem lesz köldöksérv, nem lesz akadály :)

nekem csak 1x kellett megindítani. igazából sima, gyors szülésnek indult a dolog. aztán a kitolás elhúzódott. végülis így is gyors szülés volt. indítás, vajúdás, kitolás, császár összesen 7-8 óra alatt lezajlott.

Na majdnem en is igy voltam:) Igaz nem konyorogtem, csak nem lattam mar az ertelmet barmi probalkozasnak. Nalam a szulest ketszer inditottak meg, elso nap nem igazan tortent erdemleges, masodik nap aztan volt melle burokrepesztes, oxitocin(amint kikotottek es mentem zuhanyozni, minden fajdalom elmult), epidural...aztan este jott a valtas fel 8-kor, 8:10-kor kint volt a kisfiam, egybol csaszarra vittek.

Most jovok a dokimtol, kell mennem a sebeszetre, lehet kezdodo koldokservem van...valahogy nem latom rozsasan a huvelyi szules lehetoseget:( Valakinek ilyennel tapasztalat?

én is pontosan így gondolom... ha nem indították volna, hanem akkor jön amikor eljön az ideje, úgy érzem biztosan meg tudtam vna szülni...

2. babánál nem fogom engedni h beleavatkozzanak, hacsak nem nagyon indokolt. elsőnél nem volt az :(

ezek nekem is megvoltak. oxi, burokrepesztés... mondjuk a vérnyomásos vsz nem tudott volna sokáig arra várni, hogy vajon beindul-e magától.

a magyar gyakorlatot tekintve örülhetek, hogy toxémiával egyáltalán megpróbálhattam, és nem automatikusan a császáros műtőbe vittek.

én megmondom őszintén, majdhogynem könyörögtem a császárért. egész pontosan üvöltöttem a dokival, hogy vigyen és vágjon már fel :o

aztán megjött egy másik orvos, a folyosóról benézett a vajúdóba, és 1 pillantás alatt (úgy, hogy bent sem volt nálam), kimondta az ítéletet.

amúgy én azt láttam, hogy epi (vagy nálunk spinális van? fene tudja) után könnyebb a császárosoknak, mint altatás után. én utóbbit nyertem meg, és az 1 nappal később műtött szobatárs már segítség nélkül csinált mindent, amikor én még vért izzadtam csak azért, hogy fel tudjak ülni.

Én máig nem vagyok biztos abban, hogy ha nem repesztenek burkot, nem adnak oxit, szóval nem avatkoznak bele a természetes folyamatba, akkor császár lett volna a szülésem vége vagy sem.

Ha vállalunk második babát én mindenképpen meg szeretném próbálni hüvelyi úton megszülni.

Mindkettő császárral született, a 2. babánál 70-80% esélyt adtak a hüvelyi szülésre.

Első alkalommal indított szülés volt, burokrepesztéssel, oxitocinnal, végül császár lett.

A 2. babánál meg sem indították, burokrepesztéstől 15 percre már a műtőben voltam.

Könnyebben viseltem a 2. császárt, mint az elsőt.

nincs tapasztalatom, de írok, mert követni szeretném a topikot.

elég régóta próbálkozunk a tesóbabával.

kisfiam császáros volt. sokáig gondoltam utána, hogy nem szülök soha többet... aztán azt, hogy ha szülök, csakis akkor, ha garantálják a császárt... aztán most mégis itt vagyok :D

Sziasztok!

Sajnos első babám császárral jött a világra. Szeretnék még egy babát, de természetes úton. Ha van tapasztalatod vagy téged is érdekel a téma írj bátran.