Csalódást feldolgozni (beszélgetés)

Tanácsokat mindenki tud adni. De ez annyira egyéni dolog, hogy neked nem tudnék.

Ha depis voltam, igyekeztem lefoglalni magam, az aktivitás jót tesz. Beszéltem olyanokkal, akikkel jólesik beszélni.

Nem kell semmit tanulni az ilyesmiről, tudunk már mindent.

Mert te ugyanazt a szöveget másoltad be 3 fórumra, ráadásul elég guglis fordítást érzek a szövegben.

Plusz még ma regisztráltál...

Igencsak reklám-íze van a javaslatodnak.

Én sosem voltam még pszichológusnál. Magamat gyógyítgattam… Eddig mindig sikerült is.

De van, aki nagyon el tud veszni a problémákban, és csak szenved, nem tud lépni, nem tudja, mit kellene lépni.

Olyankor valóban nem árt valami szakszerű segítség. Mi itt maximum csak részvéttel tudunk szolgálni.

Az jó, hogy nem történt meg "az".

De azért ha az én férjem életében lenne egy nő akivel még ha érzelmileg is de vele oszt meg mindent és napi szinten órákat beszél hát én sem szakadnék meg a röhögéstől és rosszul esne, hogy nem velem osztja meg a gondolatait, problémáit, véleményét.

Egyébként meg ezektől a "beszélgetésektől és kötődésektől, ragaszkodásoktól" már kevés választja el a párokat a komolyabb dolgoktól. Azért is veszélyesek az igen "kapcsolatok".

A kétség, a bizalmatlanság. Miért nem hiszed el, amit a férjed mond?

A fejedben kell egy 180 fokos fordulat, és elhessegetni ezeket a kétségeket teremtő gondolatokat.

Na. Kétfele beszélünk. Akkor lefogyott, valamin rágta magát, de túljutott rajta. Veled maradt, tehát melletted döntött, meg is nyugodott, még hízik is... :-)

Neked is túl kéne jutni rajta.

Rosszkedvűnek tűnsz, ez sem a legszerencsésebb dolog. Nem fogadod el a virágot, ha neked kell kérni? Ez merev dolog.

Nőiesebben, kedvesebben is lehetne. Odalépsz, megsímogatod, a szemébenézel, és mosolyogva, sóhajtva azt mondod, milyen régen is kaptam tőled virágot... :-)

Este fog hozni, és erotikára számít... :-)

Úgy értem, hogy egy másik nővel megosztotta a gondjait, bajait, sok időt töltött vele, nem a te köreidben volt.

Ha ez ártatlan dolog is volt, akkor is - máshol volt amikor veled is lehetett volna, veled is beszélgethetett volna.

Mindig ilyen szótlan volt?

Hát kérdezd meg tőle, mi köti hozzá. Mit tud vele megbeszélni, amit veled nem.

De ha nincs közöttük szex, miért féltékenykedsz?

Ez senkinek sem jó.

A párod is szótlanka. Nade csak veled! Egy másik nővel meglehetősen sokat, jól tudott beszélgetni, érzelmi témákról.

Egyáltalán nem reménytelen a kommunikáció, ne gondolj itt tenger mélységű dolgokra. De azt is nyugodtan elmondhatod, hogy jólesne néha egy kis virág, nagyon szereted a virágot.

Mondja, hogy szeret? És neked ez kevés? Miért lelkiismeretfurdalás? Nem tette meg "azt", bár kissé tényleg mintha elsodródott volna.

Nem kikészülni kell, hanem ha ilyen jól látod a problémát, egy lépést hátralépni tőle (a problémától - megpróbálni kívül kerülni, kívülről látni). Egyszer leülni magadban, és valami megoldási tervet készíteni.Ismered a férjed, tudod mikor van beszélgetős hangulatában, és akkor milyen kérdéseket vethetsz fel neki.

Közeledj hozzá és oszd meg vele a gondolataid! De fokozatosan! Ne rohand le!

Ha a gyerekekre esküdött meg, az nagyon komoly. Te ismered őt, és én is érzem, hogy ezt te komolyan veszed.

A barátnő szerint sem történt semmi, sőt nincs már ott azon a munkahelyen sem a párod, persze ez nem biztosíték arra, hogy már nem is beszélnek egymással.

Persze hogy nem volt rendben valami. Más lett az ő lelki társa. Nem értem, mire mondod, hogy "kiderültek a dolgai".

Mi derült ki? Csak ennyi? Mással osztotta meg az érzelmi életét?

Van, aki azt mondja, létezik érzelmi megcsalás is. Szerintem meg létezik érzelmi közösség két ember között szerelem nélkül is.

A párod nem akármiről beszélt azzal a nővel, hanem rólad, rólatok.

Azt hiszem, panaszkodott.

És nem neked mondta el, mi a gondja, ez a baj.

Soha nem késő megpróbálni szavakkal is kifejezni, hogy ragaszkodsz hozzá, bánt hogy máshoz fordult, amikor veled voltak problémái. Kérd, hogy mondja el azokat neked.