Csak úgy, ki akarom írni magamból... (beszélgetés)

ezek után csak azt tudom mondani, hogy légy büszke magadra...

és éld csak tovább az életed, úgy ahogy neked jó és ne akarj megfelelni olyannak, akiben látod azokat a hibákat amiket te igyekszel elkerülni :D

És ha soha többet nem mész kozmetikushoz, akkor sem lesz ciki ;)

Egy anyának mindenképpen első legyen a gyereke, ha lázas, ha nem ne törödj azokkal, akik megsértődtek

neked a szülői kötelesség a legfontosabb és ne a buli biztosan az illető megengedhet magának bébi szittert, aki felügyel rá. Igazat adok neked teljes mértékben én mig anyukáméknál laktunk keveset biztam rá az unokáját előbbre való a törödés bármi is legyen és a gondoskodás. Üdv.Ágnes

Szerintem egy igaz barát megértené, főleg úgy hogy ő is gyerekes családanya. Én nem azt mondom, hogy ha gyerek van akkor tegyük félre az életünket és csak a gyerek, de van fontossági sorrend. Én is otthon maradtam volna a gyerekkel ha beteg. Annak semmi értelme, hogy elmész és folyamatosan a gyerekedre gondolsz, hogy mi lehet vele. Szerintem se tudtál volna kikapcsolódni... Nem tudom, hogy megtudod e vele beszélni ezt, de ha nem akkor szerintem kár erőltetni. Mert egy barátság amúgy se azért barátság, mert együtt jártok bulizni.... Átmehetne délután is csak beszélgetni egy kicsit. Szerintem egy több gyermekes anyának nem kéne minden héten bulizni járni...

Illetve ha 2 hete erre a bulira készül és jóba vagyok akkor neked mért 1 órával előtte szól??

Szerintem gondold át ezt a barátságot.

Ezt olyan aranyosan fogalmaztad meg. Benne van minden.

Igen tudom, hogy más az értékrendünk.

Pont ezért érzem sokszor, hogy csak azért akar magával vinni, hogy Ő ragyogjon (műköröm, fodrász, kozmetikus) mellettem. Nekem ezek nem fontosak. Nem azért mert nem tudnám ezt megfizetni, mert meg tudnám. De minek a műköröm a kakis pelenka kicseréléshez. (Ő is ugyanúgy pelust cserél, akkora a legkisebbje, mint az enyém)

Társaságban viszont érezteti velem, hogy egy szürke egér vagyok, viszont mindíg Ő a fénypont.

Nem, nem vagyok féltékeny rá. Sokkal többet mondhatok magamnak mint Ő. Boldog kiegyensúlyozott házasságban élek, négy gyerekkel. Neki is négy van, három apától. Most pl. olyan pasival él, aki egyiknek sem az apja.

De sokszor beszól nekem, alattomosan: Elmentem kozmetikushoz, kiszedettem a szemöldököm, olyan voltam, mint egy ősember. Nem is zavart volna, ha egy hete nem mondtam volna neki, hogy még soha nem voltam kozmetikusnál.

(Azóta már voltam)

Elhiszem...ezért is mondom, hogy ő másként gondolkodik, mint te,...

Kérdezd meg ő mit csinál, ha beteg a gyereke... akkor is eljár bulizni és másra bízza a gyereket?

Egyből kiderül hogy más az értékrendetek...

Megmondhatod neki, hogy te szívesen vele tartasz, ha úgy alakul..., de te a családodat veszed előre...és csak utána magadat...

Én úgy gondolom, hogy ez így van...

Ezzel nem azt mondom, hogy ő nem figyel a családjára, de ő mindent sokkal lazábban vesz mint te...

és itt van az, hogy más az értékrendetek,

ettől még szeret és eshet neki rosszul, mert te nem mész vele hisz szeret,

de ugyanúgy rosszul esik neked, hogy ő sem ért meg téged...

Érted mire gondolok?

Nagyon jó anyák vagytok mindketten...

És minden úgy jó, ahogy csináljátok...

de mindketten más személyiséggel rendelkeztek...

és továbbra is lehettek jó barátok, ha ELFOGADjátok, hogy már nem csak ti ketten vagytok, hanem másokra is figyelnetek kell, így vagy úgy...

Amit úgy érzek, neki nehezebben megy, mint neked.

Hát elhiheted, hogy nekem is nagyon fontos a buli a szórakozás.

Fellélegzek, amikor a szüleim péntek este elviszik az összes gyerekemet és csak vasárnap este hozzák vissza. Ki is használjuk ezt, havonta, kéthavonta.

Szeretek bulizni, de soha nem a gyerekek rovására. Én soha nem élveznék egy baráti összejövetelt, miközben arra kell gondolnom, hogy ugyan le tudták-e húzni a gyerek lázát? Pedig még azt is megtehetném, hogy nem viszik el a gyerekeket, hanem a nagyszülők jönnek hozzánk, és itthon vigyáznak rájuk. De ezt nem.

Viszont nem is haragudnék meg senkire, ha nem tud eljönni hozzánk a megbeszélt időpontban, mert beteg a gyereke.

szerintem egyszerűen más az értékrendetek...

neki is más fontos és neked is...

Van egy barátnőm, kedvelem, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Segít, én segítek neki. Ezzel nincs is gond.

Mindketten többgyerekesek vagyunk, és érzem, hogy lenéz, hogy a gyerekek miatt nem élek aktív társasági életet. Ez sem igaz, igenis tudok havonta, kéthavonta elszakadni minden gyerekemtől és a barátokkal lenni, de hetente nem megy. Ő viszont igen pörgős életet él. Minden hétvégén buli, barátok. Nekem ez nem megy, ezért kezd eltávolodni.

Az utolsó csepp az volt a pohárba, ami a barátság megszakadását jelezte, amikor három hete nem mentünk el hozzájuk a férje meglepetés szülinapi bulijára. El akartunk menni, de két gyerek is beteg volt, az egyik lázas. Biztos vigyázott volna rájuk a nagyi, de bevallom nem is akartam odaadni őket ilyen állapotban egy éjszakára.

Ezen megsértődtek, mert nem igaz, hogy nem lehetett volna megoldani. Én meg megmondtam, hogy meg tudtam volna oldani, de nem is akartam. A lázas gyerekemet nem fogom másra bízni. Nem tudtam volna szórakozni, miközben arra gondolok, hogy lehet éppen most hűtőfürdőzi a nagymama a kisfiamat, mert nem ment le a láza.

Azóta beszéltünk párszor, sérelmezik, hogy nem mentünk el.

Ma eljött hozzánk a barátnőm, délután ötkor, hogy ugyan tartsunk velük egy jó buliba, hatkor indulnak. Ő akkor már megjárta a fodrászt, kozmetikust, műkörmöst, én meg egy óra alatt készüljek el, találjak valakit, aki vigyáz a gyerekekre.

Természetesen nem mentünk, főként, hogy most a legkisebb beteg.

Most megint megsértődött, hogy Ő próbálkozna, mert fontos neki ez a barátság, de hiába.

(hozzáteszem ezt a bulit már két hete megbeszélte mással, tehát el tudott menni, nem húztuk keresztül a számításait)

Barát az ilyen?