Bölcsőde kezdés nehézségei (beszélgetés)
Az én kislányom 20 hónapos és mi is kb 3 hete kezdtük a bölcsit. Az első pár napban nem volt semmi gond, viszont 3 napja már a bölcsi kapujában ordít. Igaz azt mondja a gondozónő, hogy hamar megnyugszik, úgyhogy gondolom ez nekem szól hogy ne hagyjam ott. Nekem meg a szívem szakad meg érte, amikor látom a nagy krokodil könnyeket, de muszáj otthagyni. Viszont amikor 2 körül megyünk érte még várni kell kb fél órát mert még alszik. Amikor kihozzák vigyorog. Más most észrevenni rajta, hogy rengeteget tanul, egy csomó új dolgot csinál, amit eddig nem. És sokkal anyásabb lett. Eddig az apja volt a mindene, most viszont le se szakad rólam. Ha meglátja hogy indulok kifelé a szobából, csimpaszkodik a lábamba, húzza a nadrágomat és elkezd pityeregni. Mi is azért adtuk be a bölcsibe, mert mennék vissza dolgozni. Igaz mi januártól akartuk, mert akkor tölti a 2 évet, de a bölcsibe azt mondták, hogy csak szeptemberbe vesznek be gyereket, utána már csak nagyon indokolt esetben. pl költözés stb.
Köszönöm hogy leírtátok a tapasztalataitokat. Nálunk ez most kényszer helyzet, többek között anyagi okok miatt is vissza kell mennem dolgozni. Szerintem én próbálom "elengedni" és a bölcsődéről meg a gondozókról egyenlőre nagyon pozitív tapasztalataim vannak, tudom, hogy jó helyen van. Inkább abban érzem a probléma jellegét, hogy eddig a lányom körül forgott a világ és neki most az nagyon fájdalmas, hogy a bölcsiben meg vannak rajta kívül 11-en. Azt minden nap elmondjuk neki, hogy délután megyünk érte. Szerintem ezt érti is, ma reggel is az volt a baja, hogy "anyu nem lehet ennyit dolgozni".
Nekem 17 hósan kezdte a lányom a bölcsit októberben, januárban volt először, hogy nem sírt reggelente, pedig imádta a bölcsit.
az ovit most kezdtük, első nap volt sírás, oda könnyebben átszokott, pedig teljesen új a csapat és az óvónő is!
De igaz amit előttem írtak, Neked kell elfogadni a helyzetet, Neked kell "elengedned" a gyereket, mert megérzi rajtad, ha bizonytalan vagy!
Ez teljesen normális,pláne 3 hét után.Van aki nehezebben szokik be,de mindegyik beszokik :)
Az én kisfiam szeptember 8-án kezdte a bölcsit, 19 hónapos. Előtte volt két hét beszoktatás. A beszoktatás alatt 2x sírt, mire mentem érte. Amikor már élesben kezdett el járni, akkor az első két nap sírt nagyon, úgy kellett leszedni a férjemről (férjem viszi minden reggel). Azóta a sírás elmúlt, örömmel megy, szeret ott lenni. Játszik, alszik, eszik. Amikor otthon vagyunk kizárólag vele foglalkozunk, beszélünk neki a bölcsiről - ő csak szavakat mond még -. Elmondjuk neki, hogy nagyon szeretjük. Minden nap megerősítjuk, hogy megyünk érte. Szerintem az első napokban az volt a baj, hogy azt hitte, kész vége itthagytak :( ... hiába mondtuk neki akkor is, hogy délután jön apa, vagy anya, vagy mindketten. Tehát azt kell szerintem erősíteni, hogy szeretjük, megyünk érte. És fontos, hogy feltétel nélkül bízni kell a gondozónőkben és magunkban!
Nalunk is 3 hete kezdtek a fiuk (ok meg kicsik, 14 hosak). Az egyik tok jol el van. Mar keretozik at a gondozono kezebe, amint meglatja. Teso kicsit sirdogal, de fel perc alatt megnyugszik. Ot napkozben is kicsit zavarja a sok gyerek. Olyankor pityereg. Ha ilyenkor berakjak a jarokaba, akkor helyreall a lelki bekeje. Amugy itthon nem sirosabbak, ugyhogy bizom benne, hogy nem okoz nagy torest a mindennapjaikban (az enyemben bezzeg... na ez mas tortenet).
Az én kisunokám alig múlt egy éves, amikor bölcsibe adták. Előtte mindig nagyon oda volt a gyerekekért, gyerekek között/társaságában nagyon jól érezte magát. Amikor elhatározták, hogy bölcsibe adják, egyszer elmentek egy nyílt napra, ahol a kislány már akkor nagyon felszabadult volt, elment anyukájától, játszott a gyerekekkel, stb.
Első naptól kezdve ottmaradt, minden sírás nélkül. Ennek már egy éve, most ment át másik bölcsibe, éppen tegnap, a tegnapi nap kicsit zavaros volt, de ma reggel már úgy maradt ott, mint a másik, ismerős bölcsiben.
A kisunokám sokat volt pl velem, vagy ha szükség volt rá, a nagyobbik fiaméknál is ottaludt, a másik mamáéknál is. De mindenütt szívesen maradt. Örült aztán, amikor jöttek érte, de nem volt vele gond. Alváskor sem.
Így volt a bölcsiben is. Este örült anyukájának, vagy annak, aki éppen ment érte, de még mindig maradt volna egy kicsit, mert éppen fontosat játszott:))
Ötszörös nagymamaként meg kell, hogy mondjam, ő a negyedik kisunokám, de ennyire simán a többi 4 sem illeszkedett be közösségbe. Pedig van egy ikerpár is, akik mindig ott voltak egymásnak. A menyem egyébként nagyon következetes mindenben. Céltudatosan neveli a kislányokat (van még egy 9 hónapos baba is, ő majd januártól megy bölcsibe, most velem van itthon). Sokat foglalkozik velük, de nagyon következetes. Ezért mindig csodáltam őt. Ha megbeszélik, hogy még egy mese, utána vacsi, vagy fürdés, vagy bármi, akkor nincs vita, úgy van. A kislányai is nagyon anyásak és ő is nagyon imádja a kislányait.
Bocs, hogy egy egész regényt írtam róluk:)
Az én lányom kb 2-3 hónap alatt szokta meg teljesen,persze közben pár hetet betegeskedett is otthon. Én már első nap elfogadtam a helyzetet, úgyhogy hülyeségnek tartom, hogy a szülőn múlna. Ha egy gyerek anyás, ragaszkodó, akkor természetes, hogy nehezebben válik le, és nehezebben fogadja el, hogy a bölcsiben rajta kívül még van 10 gyerek, akikre figyel a gondozónő, és nem ő az első...
A lányom 2 éves és mivel teljes mondatokban beszél el tudja mondani, hogy mi történt vele napközben. Amikor érte megyek és megkérdezem azt mondja, hogy jó volt a bölcsődében.
Neked kell elfogadni,azután majd Ő is elfogadja.
Az Anyuknak nagyobb stressz néha,mint a Picurnak :(
Sziasztok!
Lányom 3 hete bölcsődés. Szimpatikusak és normálisak a gondozónők, odafigyelnek a gyerekekre. A lányom nagyon anyás ezért nehezebben szokja meg a bölcsit. Minden reggel sír és napközben is pityereg. Mik a tapasztalatok, mennyi idő még míg elfogadja a helyzetet?
További ajánlott fórumok: