Bölcsességek (beszélgetés)
" Ha eloltjuk is a kigyulladt lángot, azért még nem vagyunk ellenségei a tűznek "
Hebbel
"Semmiben sem vagyunk tökéletesek, még a rosszban sem "
Fontenelle
Minden nap új nap!
Új lehetőségek, új sikerek, új örömök napja!
"Az élet szép! Tenéked magyarázzam?"
(Heltai J: A néma levente)
"Sohasem fogok nagyobb terhet rakni rátok, mint amivel megbírkózni ne tudnátok!"
(Niel-Donald Wals: Beszélgetések Istennel)
"Van, aki a májusi időjárást szidja, és van, aki gyötrelmes fájdalmak között azért küzd, hogy csak még egyszer láthassa, legyen az bármilyen. Van, aki a fáradt gyermekét rángatja és van, aki ebben a percben csendesen imádkozik, hogy a naplementét egyetlen kincse még megélje. Van, aki ma a szemétbe dobja a megmaradt ételt, és lesz olyan, akinek ma is fájni fog az éhség. Van, aki a rendetlen lakás láttán lesz ideges, és lesz olyan, aki bármit megadna azért, hogy szétszórt játékokat láthasson.
Lehet toporzékolni, lehet nem szeretni ezt a napot és elfelejteni, mekkora áldás is az élet. Lehet, de nem érdemes!
Örülj annak, amit kaptál és adj hálát azért, amitől megóvtak."
(Theodorovits Andrea)
"Az álmodás... mindig kell... Ha boldogok vagyunk, azért, hogy boldogságunk még színesebb, szebb, gazdagabb legyen, s ha boldogtalanok: azért, hogy legalább addig, amíg álmodunk, ne gondoljunk a boldogtalanságra. (...) Az álom a szárny, amellyel átrepülünk a lét szakadékai felett."
(Bozzay Margit)
"Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg... Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom. Ez is eljön. csak nagyon sokat kell fizetni érette."
(Márai Sándor)
Egy csodálatos vers, mely egyik hoxa-társunk mottója. Szép és figyelemre méltó. Ha nehéz helyzetben vagyunk, jusson eszünkbe!
"Akarok! Egy kemény rövidke szó
ebben benne van az egész életem!
E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,
e szó miatt még sokat könnyezem.
De történjék bármi,
ha az egész világ fog ellenállni,
vagy ha egyedül is maradok
mindent legyőzve mégis AKAROK!
/Ady Endre/"
Buddha 11. sz. tanítása a 12-ből:
"11. Ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs."
Annyiból tartom igaznak, hogy minden embert szeretni kell(ene), mert az a másik is ember, mert ha már kapcsolatban vagyok vele, akkor valahogyan az életem része. És vagy megtanít számomra valamit, vagy éppen én tanítok neki valamit.
De a mai világban a szeretet szó mögött egy közelebbi kapcsolathoz kötődik. Tisztelhetem a tanáromat, a főnökömet, a szomszédot, és bárkit. De szeretni max. csak a családomat, a barátnőmet, és 1-2 ismerőst.
Buddha 12. sz. tanítása a 12-ből:
"12. A kapcsolatok sohasem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás."
Kedves Buddha! A te idődben még ez is igaz lehetett. Ma már ebben a felgyorsult világban, ahol autókkal, sőt repülőkkel órák alatt akár több száz, több ezer km-re kerülhetnek emberek, a kapcsolatok a távolság miatt is kihalhatnak. És persze az a taposó-malom, amely a napi megélhetés érdekében sokszor még az egymás közelében élő embereket is megakadályoz abban, hogy rendszeres, szoros kapcsolatban legyenek egymással. Nem kell ahhoz egoistának lenni, vagy hibás hozzá állás mutatni, hogy a kapcsolatok megszűnjenek.
Buddha 9. sz. tanítása a 12-ből:
"9. A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat."
Nem várom el senkitől, hogy bármit mondok, egyetértsen velem. Hiszen a gondolatok, vélemények kicserélése az emberi kapcsolatok alapja.
Viszont, ha valakihez úgy beszélek, hogy látni rajta, nem figyel a szavaimra, ott valóban felesleges minden szó.
Buddha 10. sz. tanítása a 12-ből:
"10. Ha azt hiszed, minden valaki másnak a hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Majd amikor megérted, hogy minden belőled indul ki, akkor fogsz békére és örömre lelni."
Mély gondolatok és nagyon igaz!
Neal-Donald Wals: "Beszélgetések Istennel" c. könyvében, amikor az életünk megváltoztatásának lehetőségéről, módjáról van szó: csak akkor van hatalmad bármit is megváltoztatni, ha azt a valamit elfogadod sajátodnak. Akármilyen is pillanatnyilag, azt a valamit korábban te hoztad létre. Ha nem sikerült, ezért elutasítod, másban keresed a hibát, nem fogsz tudni rajta változtatni. Minden, amink van, ami körbevesz minket, azt mi teremtettük, az a miénk. Ha nem tetszik, akkor is így van.
Buddha 8. sz. tanítása a 12-ből:
"8. Minél kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek, annál boldogabb leszel."
Ebben nem vagyok olyan biztos. Sem én, sem mások nem igazán tolerálják, ha valakinek mondunk valamit és símán elereszti a füle mellett. Ez szinte egyenlő azzal, hogy önként kirekesztjük magunkat a közösségből. Aki válaszra sem méltatja a hozzá szólókat, azt a közösség kizárja maguk közül.
Ha pedig válaszolunk az észrevételekre, és nem értünk vele egyet, bizonyos szópárbaj kialakul. Ez már önmagában is gátja, akadálya a boldog, harmonikus életnek.
Buddha 7. sz. tanítása a 12-ből:
"7. Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek, vagy gazdagnak hiszed magad, az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményben mindent elmond rólad. A becsületesség minden."
A tisztesség, becsület, őszinteség, igazmondás, és főleg a másik ember megbecsülése, emberszámba vétele, egyenrangú félként kezelése.
Ahogy mondani szokták: az intelligenciát nem a diplomával együtt adják. Lehet valakinek akár mennyi diplomája is, ha otthonról, a gyökerektől nem hozott magával alapvető emberi viselkedés formát, a diplomájával csak a munkája során tud elismerést szerezni, az emberi társaságokból, a közösségből kívül reked.
A határtalan gazdagság sem tud megadni mindent. A vagyont nem vihetjük, nem visszük magunkkal amikor eljön az idő, de igaz barátot sem lehet rajta venni.
Ahogy a szólás mondja: haverod vagyok az utolsó filléredig! Ha elfogy a pénzed, oda a haverság. Szándékosan nem barátságot írok!
Amikor az egyik ügyfelem úgy felülről beszélt velem, hogy ezt, azt készítsem el neki, egy óra múlva jön érte... és olyan főnöki utasítás felhangja volt. Gondolom, korábban mint katonatiszt, a kiskatonákkal szemben is ez volt a hangnem, nálam viszont felment a pumpa, így azt mondtam neki:
Figyelj! Neked szükséged van az én tudásomra, munkámra, nekem viszont szükségem van a te pénzedre! Te sem vagy nagyobb kakas mint én. Ezért engedd már nekem, hogy a saját szemétdombomon én kukorékoljak. Majd szólok, hogy amit kértél, mikor van készen, és akkor jöhetsz érte! Világos?
Ezek után csuklott vagy kettőt, de a továbbiakban képes volt velem tisztességes emberi hangon beszélni, és soha többé nem használta velem szemben a felsőbbrendűségi stílusát. :))
Buddha 6. sz. tanítása a 12-ből:
"6. Engedd, hogy az emberek megítéljenek. Engedd, hogy félreértsenek. Engedd, hogy pletykáljanak rólad. Az, amit rólad gondolnak, nem a te problémád. Véleményük nem fogja a számláidat kifizetni. Tehát maradj kedves, szeress kitartóan és légy szabad egyéniség…. bármit is mondanak vagy tesznek, soha ne kételkedj értékességedben és az igazság szépségében. Ragyogj tovább és hagyd a gyűlölködőket gyűlölködni."
Tökéletes!
Buddha 5. sz. tanítása a 12-ből:
"5. Három megoldás van minden problémára: elfogadni, változtatni, vagy elengedni. Ha nem tudod elfogadni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el."
Elfogadni a világot olyannak, amilyen és ha nem tetszik, akkor változtatni.
- Elfogadni, nagyon könnyű, amikor olyasmivel találkozunk, aki/ami kedvünkre való, tetszik.
- De ha valaki/valami nem tetszik, rögtön meg akarjuk változtatni, vagy legalábbis megrójuk, hogy nem olyan, amilyennek szerintünk lennie kellene.
Sajnos legtöbbször azon másikon akarunk változtatni, és nem foglalkozunk azzal, hogy az a másik jól érzi magát a bőrében, és a kedvünkért esze ágában sincs változni!! És ebből jönnek a konfliktusok.
- Pedig ha a másik megváltoztatása helyett önmagunkon, a nézeteinken, véleményünkön próbálnánk meg változtatni. Ha megpróbálnák megérteni azt a másikat, miért is olyan, amilyen, talán képesek lennénk megérteni őt, és akkor már eszünk ágában sem lenne harcolni ellene.
- Ha nem sikerül a másikat és saját magunkat sem megváltoztatni, engedjük el. Ne feledjük, hogy annak a másiknak is joga van olyannak lenni, amilyen. Nem a mi dolgunk, nem a mi felelősségünk a másik életét, a másik dolgait megítélni és alakítani. Lépjünk tovább harag, vita, veszekedés nélkül, mert ott akkor nincs több dolgunk! Az egészet felejtsük el, engedjük el!
Buddha 4. sz. tanítása a 12-ből:
"4. Amikor fáj, figyelj. Az élet próbál neked valamit tanítani."
Ruediger Dahlke: A lélek nyelve a betegség c. könyvében írja, hogy a rohanó minden napokban nem figyelünk oda saját érzelmeinkre, arra nincs időnk, hogy önmagunkkal foglalkozzunk, önmagunkra figyeljünk, és megadjuk magunknak lelki kívánságainkat. Azt a bizonyos "énidőmet" nem adjuk meg magunknak.
Olyankor a lélek a fizikai test betegségeit produkálja, mert abban a percben odafigyelünk, szaladunk az orvoshoz, mert ha betegek vagyunk, kénytelenek vagyunk kilépni a taposó malomból.
Könyvében segítséget, támpontot kíván adni, hogy a test bizonyos problémái mögött milyen lelki fájdalom, probléma áll.
Pl.:
- ha a bal sarok miatt valaki húzza a lábát, akkor a múltban történt fájdalmas eseményt nem tudja elengedni, nem tudja feldolgozni. - - Ha a jobb lábával van gondja, fél a jövőtől, nem látja tisztán, merre is kellene neki tovább menni...
- ha a jobb kezét érte baleset, nem igazán tud adni, inkább megtartana mindent magának,
- de a bal kéz sérülése alapján az elfogadás okoz neki gondot.
- Ha egy problémát nem tud megoldani, nem tud határozott döntésre jutni, csak rágódik rajta, eszi magát, aggódik, stb. akkor jelenik meg testében a gyilkos kór, mely ugyanúgy kezdi el rágni a belsőjét, mint ahogy a gondolataiban a problémáján rágódik.
Jó tanítás van erre Carnige könyvében: Nem a problémán kell rágódni, hanem a megoldáson!
- Ha pl. valaki főzés közben rendre elvágja a kezét, ujját, akkor valami tévedése miatt bántja magát, és mindez addig fog megjelenni az életében, míg a tévedését háta mögé nem tudja dobni, míg túl nem lép rajta...
Hogy mindez igaz, vagy nem? Persze, ha bármi, bárhol fáj, első a háziorvos, és nem az agyturkász! De azért érdemes rajta elgondolkodni, meglehet, hogy itt-ott van benne
valami igazság.
És ha mégis rátalálunk valami magyarázatra, akkor Buddha tanítása is értelmet nyer.
Buddha 3. sz. tanítása a 12-ből:
"3. Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz: Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást."
Hosszú évekig rögtön sírva fakadtam, ha valaki megbántott, pedig ahol 4 gyerek nő fel, ott bizony előfordul, hogy akarva-akaratlan mondanak egymásnak olyasmit, ami a másiknak bántó.
Felnőtt fejjel inkább csak napokig, hetekig belülről sírtam, és a sebeimet nyalogattam.
Ma már tudom: a Mérleg jegy szülötte könnyen kiborul egy tollpihe váratlan felröppenésétől is, ezért nem kell mindent annyira komolyan venni.
Ma már szelektálok: ha valaki szándékosan rúg belém, akkor rögtön visszarúgok. Ha viszont véletlen mondott olyat, ami nekem éppen akkor rosszul esett, majd kiheverem.
A tanítás a szándékos bántásról szól, de könyörgöm, ha "nem rúgok vissza", ha nem jelzem annak a másiknak, hogy eddig és ne tovább! könnyen hiheti, hogy bármikor, bárkivel van baja, majd rajtam tölti ki a mérgét, mert én engedem. Mintha én lennék a szódás lova. Nem! Én is ember vagyok, nem csak ő!
Másrészt azért ne feledjük: hiba nélküli ember nincs!
De akkor milyen alapon várjuk el attól a másiktól, hogy ő tökéletes legyen! De tőlem se várja el senki!
Valahol a megbocsátás, az egymás iránti tolerancia, amit kevésnek találok ebben a mai világban.
Buddha 2. sz. tanítása a 12-ből:
"2. Mindig lesz olyan ember az életedben, aki nem bánik veled jól. Köszönd meg neki, mert erősebbé tesz."
Hát az egy kicsit fura lenne, ha valaki csupa rosszindulatból bánik velem rosszul, én pedig széles vigyorral az arcomon odamennék hozzá, és megköszönném neki az összes ellenem elkövetett aljasságát.
Paródiába még elmegy, de a való életben? Meglehet, ez egyenlő lenne a másik szó szerinti megölésével, hiszen a méreg, amit érezne, annyira felvinné a vérnyomását, hogy ott, abban a percben megállna az ütő benne!
De úgy gondolom, ugyanez a tanítás, csak kicsit átfogalmazva:
"Ami nem öl meg, az megerősít."
Elégedjünk meg ennek tudatával, és a széles mosollyal történő megköszönést hagyjuk meg az elméletben lejátszott kabarénak. :))
Buddha 1. sz. tanítása a 12-ből:
"1. Ne érezd magad rosszul azért, mert vannak, akiknek csak akkor jutsz eszébe, mikor szükségük van rád. Érezd magad kiváltságosnak, hogy te vagy elméjükben a gyertya, amely akkor gyullad fel, mikor sötétben van elméjük."
Lehet így is nézni! Pedig hányszor és hányszor gondoljuk, ha nem is mondjuk ki hangosan, hogy: persze, csak akkor jutok az eszébe, ha szüksége van rám, különben pedig le sem ...
Pedig valóban. Nézhetnénk a dolgoknak ezt a másik oldalát is. Hogy bennünk bízik, belénk kapaszkodik, amikor nehéz helyzetbe kerül.
De azért van egy másik (kínai) tanítás is, miszerint:
"Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg horgászni!"
Vagyis nem kell feltétlenül megoldanunk a másik helyett a dolgokat, elég ha megmutatjuk neki, és hagyjuk, hogy ő maga megtegye! Csak nehéz megtalálni azt a bizonyos határvonalat, meddig tart a tanítás, a segítség, és hol kezdődik, amikor megoldjuk az illető helyett.