Beteg a gyerek? Oldd meg! (beszélgetés)

:) tegnap du. öt órakor az egész óvodában az én fiam volt az egyik dadussal. Ki érti ezt? A kedvencem az volt, amikor a bölcsiben is 4-re mindenki érte ment, csak én nem, pedig ugye, ott a szülőknek kell igazolni, hogy dolgoznak...

na, ne legyek off. Szerintem nagymama nélkül nem érdemes gyereket vállalni :) Vagy még idejében össze kell barátkozni a környéken valami kedves nyugdíjas nénivel, vészhelyzet esetére...

Január elején voltam felvételizní egy gyárba,a feltételek:heti kétszer 12 óra munka,

szombat 8 óra munka,

ha beteg a gyerek/5 éves/,legyen akire

rá tudom bizní,ne maradjak otthon vele.

Ezért a mai napig munka és jövedelem nélkül vagyok.

Ami csak azért sem jó így,mert a párom sem keres valami jól.

Én januárban mentem vissza dolgozni gyes után (két gyerkőcöm van). E hónap elején felhívtak az oviból, hogy a lányomnak nagyon magas a láza, siessen valaki be érte. Párom külső munkán volt, nem tudott menni, exem (a gyerek apja) szintén nem tudott eljönni a mh-éről (sose tud, az ő főnöke is egy _____), Anyukámat nem tudtam elérni telefonon. Így kénytelen voltam én elmenni érte, de a főnököm teljesen ki volt akadva! Képembe vágta, hogy ő mégegyszer kisgyerekessel nem fog foglalkozni, és különbenis úgy volt, h az ilyen helyzeteket meg tudom majd oldani! Ja, de sajnos nem minden esetben!!

Ő elküldött pár embert szabira (akik amúgy nem is akartak elmenni!) mert sok napjuk van még, de erről nem én tehetek. Mellesleg alig volt munka, mégis katasztrófahelyzetnek vette, hogy nekem le kellett lépnem! Sorry, de a gyerek az első. Megértem őt is, hiszen neki se jó, ha egy ember kiesik, de nem én tehetek róla, ha beteg a gyerekem! Szerintem fél évente egyszer előfordul a legjobb családban is! :-S

Szerintem nincs olyan munkahely, ahol tolerálják, ha el kell menned váratlanul egy-két napra. :-(

Most akkor ne szüljenek a nők?? Inkább dolgozzanak nyugdíjas korukig?

Sziasztok!

Mi nagyon örültünk,amikor tavaly februárban lett 1,5 éves csemeténknek hely a bölcsödében.Annak már kevésbé,hogy 1 napot mentünk,utána 2 hétig itthon volt.De gondoltam,addig hozzászokik a bacikhoz,amig letöltöm szabadságomat.Természetesen nem így lett!

Már majdnem a bölcsöde fizetett nekünk,ha néha bevittem a gyereket:)!Ez az állandó betegeskedés addig ment,amíg meg nem beszéltük itthon a férjemmel,hogy inkább kivesszük és legyen itthon,minthogy a szervezete annyira tönkre menjen,hogy maradjon valami szövődmény!

Igaz nem könnyű vele itthon,főleg az apjának,amig én 2 napig én nappalos vagyok,de inkább ez,mint az a sok betegség!!!A babysitter árát inkább a gyerekre költöm,nagymama 220 km-re lakik és nem igazán bíznám rá a gyereket.

Szerencsére 1 nap csúszással dolgozunk a férjemmel,ezért betegállományba még csak 1x-1x kellett 1 év alatt elmennünk,és a munkahelyünkre is bevihetjük a manót,ha úgy alakul.

Úgyhogy nekünk szerencsénk van ezzel kapcsolatban.

Néha azon csodálkozok,hogy másoknak,hogy sikerül a gyerek kérdést megoldaniuk.

Sziasztok!

Kisfiam 2 éves, úgyhogy úgy éreztem, visszamehetek dolgozni...

Januárban beirattam a bölcsibe(gondolván, nyárig csak beveszik), ahol épphogy el nem küldtek az "1 évet már kibír otthon, anyuka!" felszólalással, de addig gyötörtem a bölcsődevezetőt, míg be nem írták a felvételesek közé.(szeptemberre) És kezdődött a várakozás...

Úgy 1 hete, csaknem 4 hónap után felhívtak azzal, hogy nincs hely a bölcsiben (pedig most bővítették a város összes bölcsijét), és szeptemberben is csak azokat veszik fel, akik legalább még 1 évig járnak! Révén, hogy kisfiam februári születésű, csak 6 hónapot tudna bölcsibe járni, mert az új rendszer szerint, ahogy betölti a 3 éves kort, már óvodába rakják!

Mondtam a hölgyeménynek a telefonba, hogy ne hülyéskedjenek, már januárban beirattam, őt nem veszik fel, de, ha augusztusban odamegy egy 1 éves gyerekkel valaki, akkor rögtön van hely...

A hölgyemény, mintha meg sem hallotta volna, azt kérdezte: "akkor töröljem a gyereket a felvételizők közül?"

Mondom, dehogy törölje, a 6 hónap is jobb a semminél..

Erre megkaptam, hogy ezt úgyis a bizottság dönti el, lehet, hogy egyáltalán nem is veszik fel a gyereket, majd lecsapta a kagylót...

Ezzel számomra egyértelművé vált, hogy ovi előtt nem tudok visszamenni dolgozni...

Csak azt nem tudom, mit kezdjek azzal a 22ezer Forinttal, amit havonta kapok? Mert a gyerek kajájára sem elég...

Ja, és hol vannak a nagyszülők?

Az én szüleim még dolgoznak, a férjem anyukája most lett nyugdíjas, akire ott tudom hagyni a gyerecskét, de azért egy 2 éves gyerek után rohangálni egész nap, minden nap, azért nem egyszerű!

A babysitter?

Felhívtam 2 hirdetőt, egy magánt és egy közvetítőt:

1. A magánszemély, 23 éves főiskolás lány, aki állítólag csecsemő- és gyermekgondozást tanul (heti 5 nap, napi 8 órára 12 ezer Forintért vállalta volna)

Én: - Jó napot, olvastam a hirdetését, ...stb.

Ő: -Igen, tudok még gyereket vállalni, igaz, már 3-ra vigyázok, de még belefér...

Én:(itt már kicsit elgondolkodtam, hogy ez mellett hogy vállalná az én gyerekemet reggeltől estig, minden nap)

-Akkor beszéljünk meg egy időpontot, mikor jönne el, hogy megismerje a gyereket?

Ő: - jajj, hát nem is tudom, annyi dolgom van...

És most nézem, reggeltől estig kéne a kisfiúra vigyáznom?

Én: -Igen, erről beszélek már kb. fél órája!

Ő: - És enni is kell adnom a gyereknek minden nap??

Én:- Nem, majd biztos feltöltődik a gyerek a napfénytől------és azzal a lendülettel elköszöntem és leraktam a telefont...

2. Egy közvetítőirodát hívtam fel, akiket ajánlottak, ugyanez a szitu, bemutatkozás, elmondom, miről lenne szó, mennyi időről, milyen embert szeretnék, stb...

Majd rátértünk a pénzügyekre:

Hölgyemény: - Mennyit szeretne fizetni?

Én: - Tessék? Ilyet még nem hallottam, hogy megmondom, mennyi pénzért vigyázhatnak a gyerekemre...

Hölgyemény: - Mi a gyerekekért vagyunk, ezért alakítjuk a családok pénztárcájához a díjakat...

Én: (gondolkodtam, nem akartam se sokat, se keveset mondani) - Akkor kb. 45-50 ezer Ft-ot tudnék fizetni egy hónapra! (ez kb. igazodott az előzőekben említett csajszikám óradíjához)

Hölgyemény: - Khmmm... Hát igen, de ez olyan, mint egy rendes munkahely, és mégis havi 180 óráról lenne szó...

Én: - Persze, ez érthető, de ez sok, vagy kevés? (soha nem voltam még ilyen helyzetben)

Hölgyemény: - Ezt kevésnek találom, ilyen esetekben 100 ezer Forint körül szoktak fizetni...

Én: - Akkor köszönöm szépen, a fizetésemnek ez az összeg több, mint a fele, így semmi értelme nem lenne dolgoznom...Viszont hallásra!

(és ismét letettem a telefont)

Nos, véleményem szerint ezek között a körülmények között lehetetlen elmenni akár részmunkaidőbe is dolgozni, legalábbis nem éri meg...

És egy vállalkozás sem megoldás, mert tárgyalások, kisebb-nagyobb intéznivalók ott is vannak, ezek összejöhetnek olyan időpontra is, amikor nem tud senki vigyázni a gyerekre, magammal pedig nem vihetem egy tárgyalásra, hivatalba, stb.

Tehát, marad a mókuskerék, várakozás az ovira, munkavállalás, rossz szemmel néző főnök, ha a gyerek beteg, túlórák, hogy a táppénz miatt elmaradt feladatokat pótoljuk, a nyári 5 hetes szünet, amikor megintcsak nem tudjuk elhelyezni a gyereket, és így tovább...

Sziasztok! Írásaitokból úgy látszik azért mindegyikünk megoldja ezt a helyzetet. Nálunk nagymama, nagypapa, apuka is dolgozik, de szerencsére "megértő" főnökkel lettem megáldva és a gyerkőc sem túl beteges.

NÁlunk sokkal nagyobb problémát okoz az öt hetes óvodai nyáriszünet. Na ezt szerintem lehetetlen megoldani mindenféle feszültség és veszekedés nélkül. Mi általában ilyenkorra időzítjük a nyaralást, ami egy hetet megold. Egy két napot vállalnak a nagymamák, aztán felváltva hordjuk dolgozni a gyereket, vagy haza a melót. Persze egyik sem túl jó. Tudom, hogy kell az a szünet, na de egyhuzamban öt hét?

Sziasztok!

Én még itthon vagyok a fiammal (OKt. lesz 2 éves)

Azután meg sajnos bölcsibe kell raknom, mert muszály lesz dolgozznom (Hitel miatt), de elöbb kiveszem a szabijaimat.

Ha minden igaz akkor majd csak Januárban megyek vissza dolgozzni.

Hát nekem sajnos már nincsenek szüleim és a páromnak meg csak anyukája van, de még ő is dolgozik.

Most lehet, hogy sikerül leszázalékoltatnia magát, akkor jobb lesz, de ha nem akkor....

PÁrom 24.-ik, én meg 12 órázzni fogom.

Hát nemtom, hogy hogy lesz.

De azért is gondolom, hogy ide kellene visszamennem mert itt már 2 évet dolgozztam, ismernek, innen mentem szülési szabadságra.

Hát nagyon remélem, hogy nem lesz semmi gond.

Szerencsére a fiam másfél év alatt 1x volt beteg, de akkor is csak a torka, meg az influenza volt.

Tudom, ha közösségbe megy máshogy fog alakulni, de remélem csak valahogy lesz!!!!

Rita

Nekem 2 gyermekem van. Most a második gyerekemmel itthon vagyok Gyed-en. A gyerekek születése között 1 évet dolgoztam, a nagyobbik gyerek közben bölcsödébe járt. Ez az 1 év nagyon nehéz időszak volt. Ahogy a kisfiam közösségbe került bizony rendszeresen megbetegedett. A torok gyuladást a kötő hártya gyuladás követe majd jött a bárány himlő, a skarlát, a cérna féreg, stb. Nálunk a férjem is kivette a részét a gyermekápolásból. Azonban egy idő után már neki is rossz szemmel nézte a foglalkoztatója a hiányzásokat. Én számvitelel foglalkoztam, ahol is a nagyon szigorú határidőket be kell tartani. Az én hiányzásomat nem csak a munkáltatóm nézte rossz szemmel hanem az ellenőrök is. Bizony előfordult az is, hogy a bölcsiből felhívtak telefonon: vigyem haza a kisfiam mert beteg, közben ott ült mellettem a könyvvizsgáló és kérte az anyagokat. Azon gondolkodtam kit hagyak cserbe a beteg gyereket vagy a munkáltatóm mert nem lesz kész a bevallás.:(((

Egy munkáltató nem a gyerekre mérges, hanem arra a munkaerőre akire nem lehet számítani. És az tény, hogy egy kis gyereket nevelő szülő nem egy kiszámítható munkaerő.

A megoldást szerintem egy saját vállalkozás jelenti. Ahol nem vagy kiszolgáltatva senkinek, de digtálod a munkatempót. Ezt azonban nem árt a Gyed ideje alatt megalapozni.

A helyzet az, hogy ezt maguk a nők alakították így. (Na meg az élethelyzet)

Az én férjem egyébként segít bármiben, sőt a család többi tagja is.

Szerintem igenis sokan vagyunk így.

A nők ezzel a sok nyavajgással csak a saját dolgukat nehezítik.

Sajnálom azokat, akik egyedül vannak, nekik biztosan nehezebb, de egy családban azt hiszem több lehetőség is van, minthogy azt mondjuk, minden a mi nyakunkba szakad.

Ami a munkát illeti, ha nem kellene dolgozni, akkor meg az lenne a baj. (Az egyenlőség jogán)

Ki tudja mi az igazság?

Örüljünk neki, mi nők az érzésnek, amit egyetlen férfi sem érezhet sohasem. Azt, hogy életet adhatunk, ami a legszebb dolog a világon!

Az én menyem rámbízza az ikreket, ha bármi gond, probléma, pl. betegség, szünet adódik. "Szerencsére" én 52 évesen rokkantnyugdíjas vagyok. Amikor a menyem jelezte, hogy szeretne visszamenni dolgozni, teljes mellszélességgel kiálltam mellette, hogy a felvételi riporton hangsúlyozza, meg tudja oldani a gyerekek elhelyezését kritikus esetekben.

Szerencsére a munkát megkapta, a gyerekeket nyugodtan hozza hozzánk. Bízik bennünk.

Nincs gyermekem, mégis átérzem a gond súlyát.

Egy dolgot viszont nem értek: miért nem tudja a munkáltató és az állambácsi összeegyeztetni a dolgokat?

Miért? Az állambácsi kevesli a születendő gyermekek számát, a munkáltató meg nem szereti azt a dolgozót, akinek pici gyerkőce van.

A legnagyobb gond mégis a munkáltató "kizsákmányolása". Annyi bőrt akar lehúzni még az anyákról is, amennyi nincs is nekik. A férfi dolgozókat azért is szeretik, mert ők még betegen is dolgoznak, az anyát meg a pici gyerkős elszólíthatja a munkából, "nagy a kiesés" a termelésből, kevesebb jut neki.

Valahogy ezen a szemléleten kellene változtatni. De amíg a mi érdekünk van, lenne szem előtt, addig a helyzet nem fog változni.

Azoknak van szerencséjük, akiknek már nyugdíjas vagy részmunkaidős nagyszülő van a családban. De amíg ez nincs...nagyon nehéz, hogy kire lehessen bízni a gyerkőcöt. Mert idegenre nem szívesen bízza senki. Ördögi kör ez.:((