Beszélgessünk! Kérlek... (beszélgetés)
Hasonló cipőben járok. Én várom vissza a páromat nem szertném elveszíteni. Bár most elköltözött, de visszavárom.Ettől most elég depis lettem Nehéz napjaim vannak, de mit csináljak szeretem.
sziasztok hát ez nekem nagyon tetszett. Én minden szót megértettem. Főleg ha az ember ugyan ezen megy keresztül.
Én gondoltam,hogy erről írsz,de ez korunk problémája.Szerintem nekünk is kell változni,ahhoz,hogy az emberek másképp viszonyuljanak hozzánk.A türelem a mosoly sokat segít :)
Ha valaki nem érzi át, nem is fogja megérteni, és persze hibbantnak tart. Az is vagyok, nem tagadom, nem is szégyellem. Ez a cikk a depresszióm idején íródott. Még most is át tudom érezni, pedig már nagyon jól vagyok. Tudok beszélni konkrét dolgokról, nincs baj a kommunikációs készségemmel. A cikk nem arról szól, h nem beszélek a párommal (már nem is vele vok. A mostani párommal mindent meg tudok beszélni), hanem arról, h egyszerűen ilyen érdektelen emberekkel vok körülvéve. Most is. Elvárják, h én nyalogassam a sebeiket, de cserébe még meg sem hallgatnak. Mindegy. Aki ezt nem érzi át, annak hiába is magyarázok. Ehhez egy másik szint kell. Nem magasabb, vagy alacsonyabb, csak más.
Kissé megnyugodtam, hogy nem csak én nem értem mi is a probléma. Viszont kicsit sajnálom a szerző párját, mert ha ilyen "konkrétumokkal" akar vele kommunikálni, akkor előtte itasson vele vagy 3 sört!
Nagyon érdekes és szuper életem van ,ha összehasonlítom egy éhező afrikai családdal egyenesen a Mennyország,DE még sem így működik egy jó beszélgetés:( [link]
Különben tényleg nem érdemes ide írogatni ilyen témában .
Te, ha nem tudod, mire írtam, akkor miért kommentálod? :)
Amúgy, itt is köszi a bókokat, tényleg édes vagy. ;)
Biztos rossz lehet, de nekem ha valami problémám van, akkor leülök és "beszélek" a párommal. Neki mondom el, normálisan, érthetően, kerek perec ahogy egy férfi hallani akarja :) Ha csak ide irogatnám, bizti nem tudná meg mi a bajom. Ha meg már elmondta neki egyszer kétszer és még sem beszélgetnek akkor már csak megszokásból vannak együtt, szerintem, de nem tudom, nem látok bele.
Szerintem érti,azok is értik akiknek van valami minimális agyi kapacitásuk.
Jó volt olvasni!Gratulálok a cikk írónak:-)
Javaslom én is amit a többiek is akik értik,hogy egy őszinte beszélgetés minderre igen jó gyógyír:-)
Neked Frommer meg javaslom,hogy legyél egy kicsit jobb emberileg,nem ilyen rosszindulatú,habár gondolom fáj az élet neked rendesbe,viszont azt ne másokon vezesd le,azért még nem fogsz meggyógyulni:-)csak még jobban meggyagyulni:-DDDÜdv!
Pedig elvileg ő azt nem érti, hogy saját maga mit akar kifejezni.. xDxD
Sziasztok!
Egyetértek,én is ezt gondolom.
// Párkapcsolat=Kommunikáció..//Én is épp ilyesmit élek át,azzal az "előnnyel",hogy engem már hidegen hagy a dolog,ez nálam annyit tesz,hogy kihűlt,ennyi...Ezt szerintem legelőször a fejben kell helyretenni,utána egyik lépés hozza magával a másikat...Amúgy tényleg nagyon szép az irás,de tett is kéne,mert különben félő,hogy igy marad minden,az meg nagyon nem jó...
szerintem élnek egymás mellett, csak épp akommunikáció nem olyan, amilyennek kellene lenni egy párkapcsolatban.
Biztos én vagyok a hülye de nem értem... mi a baj? Miről nem beszélnek? Milyen is? Nem írt semmit...
Na, Péli Barna is itt van a fórumon? xDxD
Nekem nem annyira jött át..nem értem mit akarok kifejezni..értem h nem hallgatják meg,nem figyelnek rá...de akkor miért ragaszkodik?Miért nem keres valakit,aki figyel rá?
"Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged."
Nagyon jó írás.
Pont ebben voltam/vagyok.
Még az egyik naplóm címe is ez,annyira benne vagyok:S
Nagyon jó a téma, én is úgy érzem, nem eleget beszélgetünk az érzéseinkről. Lehet, hogy bonyolultabb lenne az életünk, de tisztábban látnánk. Sok mindent magunkba fojtunk, nyelünk, és ez előbb-utóbb visszaüt. Én tapasztaltam, a sok hallgatásnak nincs jó vége. Bizonytalanság, pánik, szorongás, félelmek.... Nehezen mutatjuk ki érzéseinket, pedig nagyon ragaszkodunk egymáshoz. Miért van ez?
Remélem,beszélgettek... :)
Gratulálok! Tényleg nagyon jót irtál.
az érzés induviduál...én nem szeretek mindent odaadni magamból...nem szeretek mindenről beszélni..és nem vágyom rá hogy teljesen megértsenek..nem kell...csak annyit amennyit én szeretnék hogy értsenek..és tiszteletben tartom azt amit a másik magából ad.. nem kérek többet...ez nem érdektelenség és nem zártság..de van aki mindent odaad és ezért követel...ő más mint én...
Saját magáról mindenki azt mondja, hogy senki nem érti meg. Ami valamilyen szinten biztos így is van. Én is ezt mondom, a szomszéd is, mások is.
Senki nem érez ugyanúgy, mint egy másik ember. Pl. mondhatom én, hogy fáj a hátam, a másik már úgysem ugyanúgy fogja érezni. Lehet, hogy bólogat, és azt mondja, igen, tudom, milyen érzés. De mégse se tudja, csak azt, hogy neki hogyan fáj. Soha senki nem érezhet ugyanúgy, mint egy másik ember.
Nekem is ilyen érzéseim vannak!Csak én nem tudok róla írni,beszélni sem!Gratula,tök jó lett! :)
Ez tök jó! Csak nem cikknek, hanem valami prózának, drámai nagyon, gratulálok!
Nem bízom senkiben! Még magamban sem! Viszont, ha mégis úgy döntenék, hogy egyik arcom megmutatom Neked, kérlek ne ítélj el. Félek...Félek, hogy nem értesz meg! Idáig csak azt láttad belőlem, hogy bántalak, ha nem tetszik valami. Hogy hisztizek, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint szeretném. Viszont igyekszem a kedvedre tenni. Elmosogatok, ha megkérsz rá, megmasszírozlak, ha fáj valamid. Megpróbálom begyógyítani a sebeket a lelkeden.
Ugrás a teljes írásra:
Beszélgessünk! Kérlek...További ajánlott fórumok: