Barátok ma már nem léteznek? (beszélgetés)

Az én megfigyelésem az, hogy a barátok, a változó élethelyzetben elkopnak.

Általánosban, oviban egy barátnőm volt. Átmentem másik suliba, pár levél csigapostán és egy idő után mintha egy idegennel beszélnék... Néha spontán összefutunk, mert egy városban lakunk. "Szia, miújság, de cuki a kutyád, de cuki a babád" erejére megállunk.

A másik általánosomban is egy barátom/szerelmem volt. Egy suliba jelentkeztünk, de egy év után átment egy másikba. Pár e-mail után vége lett.

Volt egy nagyon jó, testi lelki barátnőm. Osztálytárs, szobatárs, minden. Átkerültem másik kollégiumba, ő megbukott és utána már semmi sem lett a régi.

Két barátnőm ez után csúnyán kihasznált.

Volt mégegy, de szülés után ő is elkopott. Már nem voltam az a rocker aki az ifjúsági ház előtt ökörködött a bandában. Ő nyolc hónapja ígéri, hogy meglátogat!

Most ott tartok, hogy van egy csaj, aki két évig osztálytársam volt, vel néha hívjuk egymást, találkozunk. Nem a legjobb, de ez van.

Abban reménykedek, hogyha munkába állok, akkor sikerül egy kicsit szocializálódnom!

Ez igy igaz. Főleg,ha csalódtál...

B.

Szerintem mások problémáira nem úgy kell tekintenünk, mint sajátjainkra. Az nagyon megterhelő lenne mindenki számára. De tudni kell türelemmel, empátiával, és odafigyeléssel viseltetni a másik iránt.

Ha a rossz passzban lévő emberekkel harmonikus kapcsolat alakul ki, és tudjuk, hogy oda-vissza számíthatunk a másik füleire, már talán barátság alakult ki.

Amikor önmagunkban is felmérjük, hogy nem konkrétan azt várjuk, hogy mellettünk álljon ki egy vitában, de mindenképpen őszinteséget és tiszteletet kapunk tőle. Akkor is, ha épp másnak ad igazat.

:)

Bocsi,az előbb lefagyott a gép.

Szóval Zsu hozzászólása okos és igaz!!!

Rafaelark meg valami hatására a fellegekben érezte magát mikor a hozzászólást írta:(

Nagyon egyet értek veled!!!

Szerintem rafaelark valamit mikor a hozzászólást írta:(

Mint előzőleg írtam,a cikkre reagáltam,és nem a hozzászólásokra.

Különben meg mindenkinek az a véleménye,ami..

Lehet,mások szemében az hülyeség,de ez van,nem vagyunk egyformák!

De egyben igazad van: "Igenis jobb egy őszinte ellenség,mint egy mázas jóbarát aki a hátadnál tartja a csontozó kést,hogy beléd dőfje. "

A cikkre írtam.

De igazad van.Nehéz megtalálni az igaz barátot,de nem lehetetlen. :))

Engem sosem használtak ki a barátaim, vajon miért?

Pedig mögöttem közel annyi idős baráti kapcsolatok, mint én vagyok.

igen, igy van,,

kihasználnak, elvesznek tőlünk mindent,, megunnak, kidobnak..

és miért is ?

..mert nem tiszta szivből adtunk.. mert ha szivből adunk, nem várunk érte semmit, se figyelmet, se barátságot, se köszönetet, se szeretetet..

.. nehéz, de tanulható..

..szóval tanuljunk meg adni,csak mert adni akarunk..

.. szeretetbő..

és miért is?

hogy még jobban kihasználjanak???

elvegyenek tőlünk mindent?

és ha meguntak kidobjanak mint a szemetet?

De igen...

S talán hinnünk kell benne...

Semmi sem bűvöl jobban, mint adni, mindig adni, mindent, mindent, az életet, a gondolatokat, a testet, mindent, amink van, és érezni, hogy adunk, és mindent kockáztatni, a játékért, hogy mindig egyre többet és többet adjunk...

Szia Ági!

Sajnos ilyen lett a világ.

Önző,igazságtalan.

Nagyon sok az olyan ember aki kihasználja a másikat.

Én is jártam így,és keserű érzés rájönni,hogy akiben bízik az ember és akit szeret pont ő használja ki.

Előre nem lehet tudni,h.ki is lesz az aki jóban rosszban kitart melletted,ezt az idő dönti el.

Engem egy férfi használt ki,és ez még friss,pénteken derűlt ki.

Elhitette,h.mennyire szeret,de közben 5 hónap után kiderült,h.más nőknek is csapja a szelet,és aki hagyja magát,azt ágyba viszi.

Pedig a legnagyobb szerelemnek indult.

Kitartást neked és kívánom,h.találd meg az igazi barátod!

Ágika,

gondoltam, hogy csak valami félreértelmezés lehetett a dologban mert a naplód, hozzászólásaid abszolút hitelesek. Örülök, hogy minden jól alakult és a babák is jól vannak! Nekünk is nagyon nehezen jött össze (4 év után lombikkal) de megérte! A baba előtt sokat voltam mélabús, depis és ez hatott a barátságokra is. Az igazi barát a letargikus időszakaimban is ott volt és vígasztalt. Mióta megszületett a kislányom azóta nagyon boldog vagyok, sokat járunk társaságba, új kapcsolatok alakultak (főleg babás vonalon) és soha nem vagyok szomorú ami kihat a környezetemre is :o) Meglátod majd a babák megszületése után, hogy ki az akire igazán számíthatsz a családod segítsége mellett. Nagyon nehéz lesz de hatalmas öröm is a három bébi egyszerre. Vigyázz magadra és már most kezdj el pihenni, feküdni (én sokat voltam kórházban mert nem pihentem eleget és kinyíltam pedig csak egy baba volt)

Boldog, problémamentes kismamaságot kívánok! :o)

igazad van, nagyon rosszul fogalmaztam! saját babáimat várom éppen, de amikor a cikket irtam éppen a tesóm beteg gyerekeivel voltam otthon. pardon, félreérthető lett! :)

természetesen vannak mellette-körülöttem most is barátok, újak és régiek is, mert világ életemben a társaság mozgatott.

amikor irásra vetemedtem akkor éppen amélabú vett rajtam erőt, csalódott voltam mert éppen tudtomra adatott az a tény is, hogy ebben a hónapban sem sikerült.

egy szóval a cikk éppen egy melenkólikus nap eredménye,de jól esett leirni...

Szia! Azért ne add fel a reményt...

Sikeres barátkozást kívánok akár itt a Hoxán is...

Hát,megint felfogom a tisztes társaság agyát felb...ni.

Érdekes az ember!?,29 választ olvastam el és Zolcsika94-es irására senki sem reagált,pedig ez az egyetlen reagálás az ami sokat ér.A többi egy rakás szar.Tudom és egy hülye vagyok a szemetekben,DE őszinte hülye és tapasztalt.

Igenis jobb egy őszinte ellenség,mint egy mázas jóbarát aki a hátadnál tartja a csontozó kést,hogy beléd dőfje.

Zolcsinak bizony igaza van,nem tudom ,hogy hány éves az illető de,--ha csak felcsipegette is a bölcsességét--akkor is le a kalappal előtte.

" Én meghajlok nagyságod előtt"

Szeretnék reagálni a cikkre is.Kedves hölgyem ,akkor tetszett elrontani az egészet amikor az iskolákban a középpontban tetszelgett.Már akkor ellenségeket szerzett,csak az a szemellenző ,bizony nagyon takarta az igazságot.

Barátot csak őszinteséggel,szeretettel és PÉNZTELENÜl- anyagilag mentesen-lehet szerezni.

Ave mindenkinek,gábor

Nem tudom, melyik levélre reagáltál, de igazad van!!!

Tanulság: NAGYON nézd meg, kinek adod ki Magad teljesen!!

Senkinek nem kívánom azt a sz... érzést, mikor rájöttem, h egy hülye "trendi" miatt dobva lettem, de a mai napig piszkál, mindenféle kis eszement eszközzel, még a családomat se kíméli.Ebben mi a ráció???

B.

Az a baj, hogy sokan haverságokra, felületes ismeretségekre mondják rá, hogy barátság. Attól, hogy valakik sokat múlatják együtt az időt, netán iskolatársak, vagy egy munkahelyen dolgoznak, még nem biztos, hogy barátok is!

A barátság az, amikor minden téren kölcsönösség van. Egyszerű ezt tesztelni. Pl. kérni kell valami csekélységet (amire lehet, hogy szükségünk sincs), s a reakcióból ki lehet deríteni, hogy barátság-e a kapcsolat, vagy csak ismeretség. Vagy nem kell keresni azt, akiről azt hisszük, hogy a barátunk. Ha pár hétig nem jelentkezik, akkor…

Ne haragudj, kicsit beleolvastam a naplódba és valami nem tiszta nekem. A cikkben azt írod ,hogy 2 gyerkőccel vagy otthon, a naplód pedig arról szól, hogy első babáidat (3-as ikreket) várod jövő tavaszra. A kedvenc barátnőidet is említed, hogy sokat segítenek Neked...akkor most mi a fene bajod van??? Bocsi, de már kicsit szkeptikus vagyok annyi halandzsát olvastam már itt.

Ahogy többen is írták már előttem: elegendő egyetlen igaz barát is akire mindig számíthatsz. Barátok minden életszakaszban akadnak, van akivel bulizni jó, van akivel egy jót dumcsizni, vásárolni, gyereknevelésről beszélgetni, fórumozni...de ezek nem biztos, hogy elég mélyek a legbensőbb lelki gondjaink megtárgyalásához. Azt hagyjuk meg annak az 1 igazinak.