Azt mondja a 2 éves fiam h nem szeret (tudásbázis)

"úgy utál mint a szart"

Szerintem erre én kapásból szájon vágtam volna.

az a baj, hogy egy kisgyerek befolyásolható. elképzelhető hogy a volt párod beszélte tele a fejét annyira, hogy még ő maga is elhitte, hogy nem szeret.még kicsi. nem tud hazudni, de komolyan sem gondolja.

hallottam én is dolgokat marakodó, elvát párok esetében, hogy tudják elcsábítani, egymástól a gyereket.

Igazad van.

Nem szabad ezen megbántódni, biztos nem jóleső hallani, de a gyereket nekünk kell szeretni, szeretetet adni.

És ha észreveszi, hogy ez miatt a szülő önbizalma megcsappan, vagy gyenge ez miatt, az bizony nagyon nem jó.

A gyerekek egy vonzó személyiségű felnőttet kedvelnek, a lelkileg sérültek mellett nem jó lenni.

Szerintem ilyenkor nincs más teendő, mint azt mondani neki, hogy mi szeretjük őt, és törődni vele ahogy kell.

A gyerekek nem hülyék, nem lehet őket átejteni, áskálódni sem!

Anno engem is "elbűvöltek" máshol, de a megkérdőjelezett személyről sosem azt láttam amit súgtak róla.

Tehát hiába minden.

Az edesapja mondott neki valamit?

A gyeket ne vedd komolyan, o szeret teged, de azt vedd komolyan, hogy mivel traktalhatjak a gyerek kis fejet a hatad mogott!

A tesóméknál volt ugyanez a helyzet.

Két éves kora körül kezdte el a kisfia,hogy ő nem megy el a mamához,mert nem szereti..volt,hogy hisztizett is mikor menni kellett.

Anyósa egy tündéri aranyos teremtés és tesóm nagyon szégyelte előtte,hogy a gyerek ilyeneket mond. Folyton bizonygatta,hogy a mama aranyos és szeret téged és örül ha veled lehet...stb.De a gyerkőc csak azt hajtogatta,hogy nem szereti a mamát.

Aztán egyszer csak abba hagyta,teljesen magától.Most 3 és fél éves.Bár nem annyira szeret náluk mint a másik mamánál,de azért sokkal jobb a helyzet.

Este feküdj le mellé, ölelgesd meg, puszilgasd, nevettesd meg és mond neki hogy szeretlek.

Szerintem ő is ugyan ezt fogja visszamondani :)

Biztos nagyon jó anya vagy,ne marcangold magad.

Mi anyák sokszor feltesszük magunknak a kérdést,hogy vajon mindent helyesen tettünk és teszünk-e? Képesek vagyunk mindenért önmagunkat okolni,de ne magadban keresd a hibát.

Szeresd,játssz vele úgy ahogy eddig és minden rendben lesz,meglátod:-)

Biztos nagyon fáj a lelkednek amit mondott,de ő még nagyon pici és egyáltalán nincs tudatában annak,amit mond...vagyis ,hogy azzal fájdalmat okoz neked.

Esetleg ha még előfordul ilyen,kérdezd meg tőle,hogy miért mondod ezt anyának?

Esetleg mondhatod azt is,hogy szomorú vagy,amikor ilyet mond neked.

De nyugodt és higgadt legyél:-)