Az idő mindent megold? (beszélgetés)

tudod miért érzed egynek? mert utána nem keresel mást :)

ha elhajtanád és keresgélnél még, rájönnél van még több is

Tévedsz, én a magam részéről nem utállak... Nehéz helyzetben vagy. A feleséged barátnője előtt le a kalappal, nagyon jól kezeli a dolgot.

A szerelem ellen nehéz bármit tenni. Ha lehetne munkahelyek között válogatni, az lenne az első, hogy lépj és menj máshová dolgozni...de ez nem valósítható meg a mai világban.

Nem is tudok mit tanácsolni, egész nap látod, együtt vagytok.

Talán csak annyit: vegyél ki szabadságot, menjetek el a feleségeddel valahova egy pár napra, biztos jót fog tenni.

A szerelem egy hibbant állapot, tudom mivel jár, és jelen pillanatban nem hiszem, hogy az idő megoldja a gondokat.

Sajnálom, nincs épkézláb ötletem....

Sziasztok!

Talán első látásra szokványos történetnek tűnik de nem az és számomra nagyon nem egyszerű. Gondolom itt 99%-ban hölgyek írnak, első látásra utálni fogtok (én férfi), de olvassátok végig. Eszméletlenül nagy segítség lenne, ha külső szemlélő emberektől kaphatnék tanácsot (Tőletek).

A feleségem legjobb barátnőjével egy ideje egy munkahelyre kerültünk (na már sejtitek...) és egész nap együtt vagyunk. Az a gubanc, hogy iszonyatosan aranyos, gyönyörű szép, ráadásul van néhány tulajdonsága ami nagyon tetszik. (most kezdtek utálni tudom...). Annyira beférkőzött ez az érzés (szerelem!) belém, hogy egyszer úton hazafelé nem bírtam ki és felhívtam a lányt és bevallottam neki, hogy "minden porcikáját imádom, most mi a jó istent csináljak, beszéljük meg". Azt mondta, hogy megbeszéljük, majd másnap csak annyit mondott lesütött fejjel halkan, hogy felejtsük el az egészet inkább. Erre persze rögtön elnézést kértem Tőle és megígértem, hogy nem hozom fel többet. Egyébként apró jelek szerint én is bejöhetek neki, de véletlenül sem akartam nyomulni, vagy zaklatni mivel nem akarom megcsalni a feleségemet. Csak egy alap jó hangulatú baráti viszony van (volt?) kettőnk között.

Két nagy szerencsém van:

1. Attól függetlenül, hogy csinos és nyitott, bulizós lány, nagyon lelkiismeretes, hűséges (ja, barátja van kb. 8 éve) és szereti a feleségemet mint barátnőt.

2. Én is hűséges vagyok, illetve lelkiismeretes, racionális embernek ismerem magam.

Miután mondta, hogy hagyjuk ezt, ez után megpróbáltam lenyomni magamon ezt az egészet. De kb. 4 napja olyan szinten rosszul voltam (vagyok), hogy ilyet még életemben nem éreztem. A gyomrom összeszorulva 0-24-ben. Nem tudok enni, nem tudok aludni.

NEM SZERETNÉM megcsalni a feleségemet! Ez az "idő mindent megold" dolog tényleg létezik? Mert ha hetek múlva sem változik, nem tudom hogyan bírom ki...Egész nap mellettem dolgozik.

Még annyi, hogy sajnos nincs lehetőség a munkahely váltásra (nekem vagy neki).

Azért itt írok egyébként mert:

- nyilván nem akarok a feleségemre idegrohamot hozni

- nem szeretném, hogy tönkre menjen a barátságuk

- nem tudok vagy szeretnék beszélni a lánnyal, mert még kellemetlenebb helyzetbe hoznám.

- sok barátom van, de férfi férfival erről nem tud beszélni szerintem.

Valami tipp? :-(

Az idő mindent megold? Legyek türelmes?

Mindegyik szerelem más és más...Az igazi, a mindent elsöprő véleményem szerint egyszer van.

Ezt csak visszatekintve lehet eldönteni.:)

pontosan..

önmagad sajnálod, hogy elhagytak

a párod boldog, és ennek örülnöd kellene, ha valóban szereted

Köszönöm a válaszokat, talán valóban túl kéne lépnem ezen az egészen és megpróbálni más irányba menni...

A szakítás után Ő hamarosan egy másik városba költözött, így nem sok alkalom van arra, hogy összefussunk. Ennek ellenére pont oda jött hétvégén szórakozni,persze barátnővel együtt, ahová nyílvánvaló volt, hogy én is elmegyek. Mindig van valami, ami újra és újra előhozza az érzéseket. Próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, csak nem könnyű.

nyilván tenni kell érte... ahogy szinte mindenért az életbe!

Részvétem a férjed miatt... azért az egy abszolút másik szituáció, sztem azt maximum elfogadni lehet(azt is nehezen)

Az idő nem segit, ha állandóan ezen jár az esze! De ha tesz ellene akkor egy szakitást fel lehet dolgozni és megtalálni a másik nagy szerelmet! Lehet, ha megismerkedik egy másik emberrel már úgy érzi nem is az volt a nagy szerelem ami elmúlt!

Tudom én mondom ezt, aki a mai napig nem tudtam elfelejteni első férjemet, de úgy gondolom ez azért van, mert mi nem szakitottunk, hanem meghalt! Ez viszont tényleg feldolgozhatatlan és felejthetetlen! De egy olyan férfit könnyebb elfelejteni aki már figyelembe sem vesz!

Nem akarlak elszomorítani, de az igazi nagy szerelem soha nem múlik el.

Nem egy példát tudok rá, hogy egész életében arra az egy emberre gondolt az illető, holott látszólag boldog házasságban élt, gyerekeket neveltek és a halála pillanatában a nagy szerelme nevét mondta ki.

Nem tudom mi volt az oka, hogy így alakult....de rettenetes lehetett.

Remélem nem fordul Veled elő ilyesmi és találsz olyant, akivel teljes szívvel szeretitek egymást!

Szia!

Ez egy hosszú folyamat.

Ne bánkódj,hogy nem köszön.Hidd el jobb,ha azt érezteti,hogy nincs visszaút,mint ha apró figyelmességekbe beleképzelnél valótlan dolgokat mert az mégtöbb fájdalmat okozna Neked.

Ő már túllépett ezen a kapcsolaton ne is reménykedj,hogy változni fog a helyzet.Próbáld meg elfogadni és szép lassan Te is jobban leszel!

Hidd el nem bántani akarlak egy cseppet sem,én is átéltem ugyan ezt és szörnyű volt.Nem csak nappal kínzott a gondolat még éjszaka is megjelent álmaimban és izzadva remegve ébredtem fel.Nagyon megszenvedtem de elmúlt.

Te is túl fogod élni és találsz majd valakit,aki kitöröl az emlékezetedből minden mosolyt és érintést és már soha sem jut eszedbe többé!

Miért ragaszkodtok olyan emberhez, akinek nem kelletek? Persze nehéz feldolgozni, de én már csak azért is megmutatnám neki, hogy boldog vagyok nélküle is! Élném az életemet és nem vele foglalkoznék! Ne találkozz és ne beszélj vele! Kerüld el, ha meglátod valahol. Ezzel magadat is kiméled. Nem az a megoldás, hogy sóvárogsz utánna, hiszen neki nem kellessz, mert ha kellenél akkor már rég keresett volna!

Most meg fogsz haragudni de az a véleményem: hogy nem őt szereted, hanem magadat sajnálod! Mert ha őt szeretnéd tudnád neki igy jobb!

Elmúlik valaha is?

Amikor nem látom, nem beszélek vele, enyhül valamelyest a fájdalom. De amint beszélünk, újra előjön, hogy tudom hogy nekem ő az igazi, minden hibájával együtt, és én neki nem.