Az idő mindent megold? (beszélgetés)

Ha teszel érte, és valóban teszel, nem csak úgy csinálsz, mintha... akkor mindent megold az idő. Te még nem találtad meg a megoldást, amit belül kéne keresned. Évek óta. Mi volna, ha csak annyit mondanál, hogy elkísértétek egymást egy darabon, majd az út ketté vált, és már nem vezet vissza. Képzeld el ezt. Engedd, hogy haladjon ő is és Te is. Keress az úton más célokat, más új és üdvözítő tevékenységeket, amelyek boldoggá tesznek. Egy valaki tehet csak Téged boldoggá, Te magad. Senki más. Ne várd hát mástól. Akármilyen csodákkal is ruháztad fel. A valóság valószínűleg más lenne, az izgalom abban rejlik, hogy sosem ismerted meg a valóságot, így bármit bele lehet képzelni. A fantáziánk pedig határtalan.

Hátha egyszer... talán megtalálod a békédet, és már nem írsz ilyeneket.

Hátha már titkon sem reménykedsz semmiben. Igen, hidd el, nincs mit mondani.

Furcsa ezt így több hónap távlatából visszaolvasni! S valóban az idő semmit nem old meg! Elhomályosít megfakít emlékeket, de feledni nem enged!

Másfél éve hogy utoljára láttalak, de még mindig olyan mintha tegnap lett volna! Micimackó... mennyi idő kell a felejtéshez? Te elfelejtettél? Titkon még mindig remélem, hogy egyszer újra összefutunk, viszont már nem tudom mit is mondhatnánk akkor egymásnak!

Az idő semmit nem old meg. Az ember saját maga oldjameg a saját éetét. Ha meri. Vagy cipel dolgokat a végtelenségig.

Nem könnyü. Mindennek megvan az ára, de élet csak egy van.

Én is azt tudom mondani, mint sokan előttem! Elfejteni! Vagyis a legjobb szó talán, hogy elfogadni! Beletörődni! Ne próbáld meg keresni!

A halál a legjobb hasonlat, ha morbid is, de annál véglegesebb nincs, mert a fejed tetejére állhatsz is, nem lehet visszacsinálni! A bánatot is ugyanúgy meg kell élni, mint az örömöt, és meg kell tanulni együtt élni a veszteségekkel is! Először nem látszik az út vége, és sokszor nem származik haszon belőle, de teszed egyik lábad a másik után, és egyszer majd azon kapod magad, hogy a hátad mögött hagytad a nyomasztó részét! Higgy abban, hogy ha egy ajtó becsukodik, valahol nyílik egy másik!

Ahogy múlik az idő, majd fakulnak az emlékek. Ahogy rakodnak rá az újabb napok eseményei, úgy halványulnak el a régiek.

Keress új barátokat, keress még további, új elfoglaltságot, amelynek során újabb ismeretségeket kötsz, és gyakorolhatod: jó barátok, ismerősök nem jelenti azt, hogy új kapcsolat, különösen férj mellett és gyerek mellett.

Okos csaj vagy, megoldod! Tedd rendbe a házasságodat, így vagy úgy de rendezzétek el. És nem kell a régit visszasírni, aki menni akar, ha már menni akart, engedd el!!!

Ne sírd vissza, egyszerűen vedd tudomásul, hogy ő már rádunt! Nem akar már veled lenni, meglehet, hogy talált egy náladnál szebbet, jobbat, fiatalabbat, a nejével együtt már 3-an, vagy ki tudja hányan álltok sorba nála, szelektált! És te visszasírod?

Nem.

Te oldasz meg mindent az életedben. Vagy nem persze.

Nem találsz független férfit?

Ne erőltesd magad arra aki már nem szeretné folytatni veled biztos van rá oka,család mellett amúgy sem kellett volna