Az életem legfőbb tanulsága az, hogy senkire se számíthatok... (beszélgetős fórum)

Akkor azok nem voltak barátok. Miért élsz együtt egy bántalmazó emberrel?

Barátok leléptek a bajban és egy bántalmazó emberrel élek együtt. Mindenki más meg közömbös.

Kegyetlen a szembesülés ezzel. Hogy tényleg tök egyedül vagyok.

Ez pontosan így van, ne felejtsd el soha.

Az ember elsősorban magára számíthat, ez így van. De más emberekkel kapcsolatban az óvatos nyitottság az, ami szerintem bejön az életben. Igen, pofára lehet esni, de ha mindenkitől elzárod magad, akkor az igen nagy hiba, mert szeretet nélkül nem lehet élni.

Elég nehéz életed lehet.

Sajnálom, mert ezt te alakítottad így, mert alapvetően igen is vannak emberek akikben meg is lehet bízni, meg számítani is rájuk.

Megbízhatatlan emberben megbízni sokkal nagyobb akadály, de ott meg az egyéni tudat nem tudott különbséget tenni képzelet és valóság között. Ezt nevezik önbecsapásnak. Ha pedig önmagamat csapom be, más is becsaphat. Legelső feladatom leszedni a hályogot a szememről, az önbecsapást megszüntetni.

Sokszor azok csapnak be akikben a legjobban megbízol.De ezzel szembe sokszor olyanok segítenek, akikhez semmi köze nincs az embernek és még köszönetet sem várnak.Azért jó az óvatosság, de senkiben nem megbízni, magányossá fog tenni.Az élet kiszámíthatatlan, de bátorság is kell hozzá

Ez nem igaz. A rossz élettapasztalat és a hibás beállítódás okozza ezt. Először van a bizalom elvesztése, először magad felé, utána jön az összes többi.

A vallomás: "Az életem legfőbb tanulsága az, hogy senkire se számíthatok ebben az életemben és hogy senkiben sem szabad megbízni."