Az egészséges kávé

A kávé

99% víz,

1% valami más

Erről az 1%-ról – még politikamentesen is – sok mendemonda, egymásnak ellentmondó híresztelés kering. A rajongók kávéházakba járnak, internetkávézót vagy blogot nyitnak, esetleg boltba küldik a férjüket egy zacskó kávéért. Ideológiák születnek a kávéházak társas magányáról, forradalmi szelekről, a széles látókör kötelezettségeiről, és arról, hogy ez valóban a legtöbb-e, mi adható.

Miért kávézunk?

Milyen egyszerű lenne azt mondani, amit az újdonsült szerelmesek: mert szeretem.

De megszoktuk, hogy magyarázkodunk: a gyerekünk előtt, hogy miért nem érünk rá vele foglalkozni, a férjünknek a plusz kilóinkról vannak kidolgozott elméleteink, a főnökünknek mindennap új mesét találunk ki késésünk okáról és az anyánknak… mindig, mindenről.

Szükségünk van (ezekre az) önigazolásokra? Ha nagyon a nyakunkba lihegnek az ellenzők, és mi meg akarjuk hallani a vészjósló hangokat, bizonyára igen.

Ki az a – mégoly eltökélt – kávébolond, akit soha nem bizonytalanított el az a bűnlajstrom, amit a kávé rovására írnak?!

Az elsőt, a legfontosabbat nem szívesen nevezzük nevén, és legfőképpen kamaszgyerekünk előtt nem valljuk be őszintén: igenis drogozunk. A koffein eredeti (növényi eredetű gyógyhatású anyag) és mai értelmében is (pszichoaktív szer, a központi idegrendszert befolyásolva hangulat- és tudatmódosító hatású) drog. Bűntudatunkat enyhítendő: legális serkentő.

Gyakran írják a koffein számlájára a magas vérnyomást, a koleszterinszint emelkedését, a csontritkulást, esetenként (ó, jaj!) a vetélést… a sor végeláthatatlan. Kedvenc kávés cikkemet Szendi Gábor írta a vészmadarakról és a kávé rehabilitációjáról.

A koffein hatása sokkal összetettebb annál, mint hogy – nemes egyszerűséggel – „jónak” vagy „rossznak” nevezhetnénk.

Az életünk éppen ilyen bonyolult. De – akár a kávé – természetesen jó!

Te már egészséges kávét iszol?

Hiszem, hogy betegségeink lelki eredetűek (elsősorban a stressznek és a zaklatott életmódnak köszönhetően). Na, jó! Van, ami génfüggő. Nem is beszélve a pH-értékről!

Mondd, ki a felelős a te egészségedért? A te véred pH-értékéért? Nem okolhatod mindenért a multikat!

Ha Te – velem együtt – Földünk felnőtt lakosságának azon 80%-ába tartozol, aki szerint a kávé élvezet… akkor most arra kérlek: dőlj hátra és lazíts!

Hozom a kávét!

Nekem a kávé… de még inkább a kávézás: élmény, hangulat!

Nyári délutánok, árnyas kert, hintaágy. Tartalmas beszélgetések, női csacsogások.

Az élet nagy kérdései, a körülöttünk nyíló virágok szépsége. Meleg barna lágyság, a keserű édessége, az érzékek játéka.

Szenvedély és kicsi, hétköznapi valóságok.

Tétova útkeresések, a bizonytalanság fájdalma és a biztonság törékenysége.

Szertartás zenével vagy anélkül.

Jin és Jang. Fekete kávé a fehér csészében.

Szerintem a kávé nőnemű.

Felpörget, éberré tesz, ha a főnököd ezt várja tőled.

Csökkenti az étvágyad, ha kell, nagyobb fizikai teljesítményekre sarkall.

Felvidít, ha társaságra vágysz.

De jól vigyázz! Ha nem tiszteled eléggé, még magányosabb leszel. Gondolj a kapkodó, szürke téli reggelekre! A kihűlt, cukor nélküli kávékra (az élet úgyis keserű?!).

Pedig „nincs jobb – olvasom a neten –, mint belebújni egy jó meleg fotelba, és a kezünkbe venni egy csésze forró kávét. A kávé maga a hangulat.” (URLguru–somotogp)

Mosoly az arcodon, derű a lelkedben…

Őrizd ezt a hangulatot, és keresd, akiknek tovább adhatod!