Ausztriába megy dolgozni a párom! (beszélgetés)

Nincs ezzel semmi baj, mennie kell, te pedig tamogatod! Nezd, nem tudom, hogy otthon hogyan eltek, de azt gondolom Eu szinten a legjobb helyre megy! Amint van lehetoseg utazz, ha nincs, mert vmi teged odakot akkor nehez.

Most nem neztem adatlapot, de gondlom fiatalok vagytok,es egy ilyen utazas az eletet igencsak megalapozhatja, ha egyutt maradtok kettotoknek lesz jobb, ha nem, akkor ennyi volt ebben a kapcsolatban.

Volt benne tapasztalatom, es kulfoldon elokent szemlelem mar kicsiny hazankat...

Ez az ujra meg kell majd szokni együtt élni, ez viszont engem is foglalkoztat. "csak" pár évre terveztük ezt a váltást. Szóval ezalatt megszokjuk, hogy nincs itthon. Azt is megszokjuk, hogy itthon lesz? Ennyi idő alatt sokat változik az ember, és nem folyamatosan éljük meg együtt ezt, hanem külön-külön...

A közös gyerek vállalást viszont felfüggesztettem. Majd, ha itthon lesz. Nem akarom, hogy lemaradjon a babáról. Épp elég, hogy a meglévő gyerkőcökkel nem éli meg a mindennapokat.

Nem mondom, hogy ugyanaz a helyzet nálunk, de hasonló. A párom a jobb megélhetésért a héten munkahelyet váltott. Hoszzu gondolkodás után, de 300 km-re ment, hetezni. Ráadásul a szlovákja se a legjobb még( ő M.o-i, és Szk-ban élünk.) Nekünk ez se könnyebb. Távkapcsolatból kezdtünk, közel 4 év után ismét csak a 7végék maradnak. Mit ne mondjak, nem könnyű, hisz össze vagyunk nőlve. Ráadásul 2 gyerkőcünk van, 1 nekem, egy neki. Szóval féltem őket is, hogy fogják megélni. Nehéz...

Lemaradnak a közösen megült vacsik, meghát üres az ágy. Még jo, hogy van a mobil, és az első füziből lesz egy laptop, nettel, hogy lehessen skypolni. Főleg a gyerekek miatt. Ráadásul családi házunk van, szóval minden meló rám marad. Az sem utolsó.

Csak nyugtatni tudom magam. Szeretjük egymást, kibírjuk. Muszáj.

Ti is kibírjátok, ha elég erős a kapcsolat, menni fog. Én azért a 3-4 hónap alatt 1x meglepném, és elmennék hozzá. Neked is, neki is jol fog esni, és már "csak" a felét kell kibírni...

Nehéz helyzet, énis csináltam 1,5 évig. Terhes lettem a 2. gyerekekünkkel amikor jött a lehetőség, hogy Németországba menjen dolgozni. Elvállalta, 6 hétig volt először kint, én szinte mindennap sírtam. Aztán teltek múltak a hetek hónapok, megszokja az ember. 2007 évvége felé azt mondtam, hogy én ezt nem csinálom tovább, nem azért mentem férjhez, hogy egyedül neveljem a két gyerekünket. Eladtuk a családiházunkat, az egyik autónkat, hogy új életet kezdhessünk, mindent felégetve magunk mögött. Kiköltöztünk Ausztriába, nagyon nehéz így is, de együtt a család.

Viszont nem szabad elfelejteni, hogy újra meg kell tanulni újra együtt élni, mert bizony elszokunk tőle. Valamelyik kapcsolatot megerősíti valamelyiket szétszakítja. A mienket megerősítette, de már 13. éve együtt vagyunk.

Szóval kitartás, én sok sikert kívánok hozzá ;)

Szia! Velem ez 17 évesen történt meg. Németországba ment dolgozni, és alig láttam havonta egyszer vagy kétszer jött haza 1 napra. Nagyon sokat sírtam, (főleg az ünnepeken) mindig egyedül voltam. Nem akartam nélküle elmenni sehova. De aztán átvészeltük ezt az időszakot. Azután kiment Ausztriába ahonnan hétvégén járt haza. De közben megszületett az első gyermekünk. Rossz volt, hogy csak hétvégén látja őt. :-( Mikor megszületett a második gyerkőc, elment egy másik céghez dolgozni, így most minden nap hazajár. Igaz így sem tudnak sokat játszani együtt, mert este jön és hajnalban már megy vissza. De valamit valamiért szokták mondani.

Nagyon nehéz dolgok ezek. Kitartást nektek, ha igazán szeretitek egymást átvészelitek ezt az időszakot és minden jobbra fordul.

Szia!

Az én férjem majdnem 2 éve dolgozik Ausztriában. Általában 4-5 hetente jár haza max. 2 napra. Őrült nehéz volt és még most is az. Főleg, hogy én két kicsi gyerekkel vagyok itthon. Szerintem se vedd el tőle a lehetőséget, mert lehet, hogy egy egész életen át bánni fogja, hogy nem próbálta meg. Sok megpróbáltatást ki kell bírni az embernek. Azzal sem értek egyet, hogy aki külföldre megy az biztos, hogy nem bírja ki szex nélkül. Aki meg akar csalni, az úgy is megteszi, ha esténként mellé fekszel le. Nekünk nagyon megerősödött a kapcsolatunk ez alatt az idő alatt. Rájöttünk mindketten, hogy felesleges a sok kis hülye dolgon veszekedni. Tisztelni, becsülni és szeretni kell a másikat.

Kitartás. Mindig a cél lebegjen a szemed előtt.

A szomszédomban egy olyan házaspár él, ahol a férj 15 éve Ausztriában dolgozik. Eleinte -azt mondják-rossz volt, ritkábban tudott hazajönni, de ahogy telt az idő, egyre jobb lett. Minden hétvégén itthon van, már van 2 gyerekük, onnan kapják a családi pótlékot("kicsit" többet mint én). Van szabija, jól keres, a csaj nem is ment vissza dolgozni, mert nincs rá szükség. Intézi a család dolgait-most építkeznek..

szóval olyan mintha egy távolabbi városban dolgozna csak és hétvégén hazajár..

Az biztos, hogy nehez idöszak lesz, de ha szeretitek egymast akkor -talan- nem fog gondot okozni ez a tavol töltött idö. Azert irok talant, mert en is voltam ilyen cipöben, csak nalunk en dolgoztam Ausztriaban az idegenforgalomban nyaron, a ferjem meg otthon volt. Persze jött amikor tudott, söt töbször talalkoztunk feluton, es amikorra talaltunk volna neki munkat AUsztriaban, akkor azt mondta, hogy elvalunk, mert neki evek ota van egy baratnöje mellettem es nem akar kijönni. Ja es amikor megismerkedtünk maximalisan tudta, hogy mire szamithat, mert akkor mar kint dolgoztam.

Ezzel nem a kedvedet akartam elvenni töle, csak tenykent irtam le, hogy velem mi törtent.

Szia!

Mi is 2 éve voltunk együtt a párommal, mikor kapta a lehetőséget, hogy kimehessen dolgozni Németországba. Először 6 hétre ment ki, mondanom sem kell, nagyon nehéz volt, szinte minden este sírtam, rettenetesen hosszú volt az a 6 hét...Majd hazajött, kb. 3-4 napra és újra ment...Megint a fájdalmas elválás, hosszú hosszú sírással teli hetek, majd 2-3 nap itthon. Ez így ment kb. 8 hónapig. Az elején nagyon, de nagyon nehéz volt, majd amikor eltelt a 4.-5. hónap, már sokkal könnyebb volt az elválás. Idő, még megszokja az ember, hogy nincs mellette a párja. Nekünk is nagyon rossz volt, de az utolsó hónapok már repültek...

Kitartás, hidd el menni fog! Azt nem mondom, hogy könnyű lesz, de ha tényleg szeretitek egymást, akkor biztos, hogy ki fogjátok bírni! És tényleg ne tartsd vissza, mert akkor a későbbiekben mindig te leszel a hibás!

Sok sikert és kitartás!!

Szia!

Ha igazan szeretitek egymast az a 3-4 honap nem fog gondot okozni a kapcsolatotoknak.Az en parom 6honapig dolgozott angliaban(egyszer sem talalkoztunk a 6 honap alatt) :(.Akkor meg nem volt netem sem.Nem tudtam vele menni,mert tanultam.Nagyon rossz volt,de kibirtuk es ma mar egyutt vagyunk es 3 gyerkocunk van.

Kitatas,tudom,hogy nagyon faj,de tul lesztek rajta.

Szia!

Az én férjem országon belül dolgozott de távol tőlem,igaz csak 4 hónapig.Nehéz volt de kibírtuk mert szeretjük egymást.

Mennyi időre megy el?Mert pár hónap nem a világ az tényleg kibírható néha még jót is tesz a kapcsolatnak.

Ő nem akar szakítani csak kimegy dolgozni?Távkapcsolatot akar?

Sztem nem szabad visszatartani mert ahogy írod megvan az esélye hogy utána téged hibáztat majd.

A párok fizikai elszakadása a statisztikák szerint nem állja ki a próbát. Férfiak biológiai felépítése a szexuális aktust gyakran igényli. Az önkielégítés nem adja meg azt a lelki és testi örömérzést, melyet a párjától kapna.

Persze vannak olyan erős kapcsolatok, melyet semmi nem tud szétszakítani. Próbálják megbeszélni, az erőszak semmire nem vezet. Vagy keressenek lehetőséget Önnek, hátha talál állást.