Asszertivitás, mint az önbizalom fokmérője (beszélgetés)

Azt is tisztázni kell, hogy az is lehet egoista, aki nem ápolja a kapcsolatot önmagával!

Sőt! Konkrétan ez az egoizmus.

Nincs kapcsolatban sem önmagával, sem másokkal, ezért semmit nem érzékel és mindenen keresztül gázol. Nagyon veszélyes.

Ez lett megideologizálva azzal, hogyha magadra gondolsz, ha magaddal foglalkozol (és nem mással), akkor "EGOISTA" vagy!

Már ez önmagában elég ahhoz, hogy az embert egy életre megmérgezze, hiszen ez egy helytelen program.

Nagyon is kapcsolatban kell lennünk magunkkal, nagyon is reflektálnunk kell kívül és belül. És egyre inkább le kell választódnunk helyzetekről, emberekről, mert az egó mindig függni akar, csak ezt soha nem vallaná be!

Ezért van az, hogy a halál a végső leválasztódás, mert ott az egó-struktúra szétesik.

Most akkor mondhatnánk, hogy az eltávozó milyen önző, mert csak magára gondol, minket meg itt hagyott! Micsoda önzőség!!!

Így van! Az ember egója nagyon erős és nagyon kondicionálva van az egoista hitrendszerekre.

Annyira erős, hogy ezt csak a tudatos lelki gyakorlatok vagy rosszabb esetben a krízisek tudják meglazítani, majd lebontani. Ki melyiket választja... Van, hogy mindkettőnek meg kell történnie. Ez olyan, mint a fal, amitől nem látjuk rendesen a tájat. Először a falat kell lebontani (valahogy). Nem kevés munka, de egyesek elkezdik. Nem sokan, de nem is kevesen.

Az igazi problémák akkor jelentkeznek, amikor tarthatatlanná válik az egyéni ego-struktúra. Már a saját hordozója sem tudja elviselni. Akkor tudat alatt elintézi az összeomlást.

Visszatérve az egó erejére, ő mindenre "érzékeny", mert ha TE-t használsz, akkor azt hiszi hogy őt támadod, ezért (vissza)támadni vagy menekülni fog (sokszor jogtalanul).

Ha pedig ÉN-t használsz, akkor saját magát fogja rád projektálni, hogy milyen egoista, nagyképű, negatív vagy és csak magadra gondolsz. Ez azért van, mert nem tud magával kapcsolatot létesíteni, de látja hogy te tudsz. Ekkor dührohamot kap, valójában magára haragszik, mert meglátta hogy miben gyenge. És ez kiütközhet féltékenységben is. Onnantól kezdve ugyanúgy támad vagy menekül, mint az előző esetben.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy a TE-nél nagyobb a (vissza)támadás veszélye, az ÉN-nél inkább elmenekülnek.

Szerintem kevés olyan ember van, aki a "TE" üzenetekre nem ugrik, még ha békés szándékkal is van megfogalmazva. Egyszerűen annyira be van zárva az ember saját magába, hogy nem engedi az egóját megláttatni. Ezek az egovédő-mechanizmusok, mint a pszichológiában ismert.

Tehát még ha a másiknak igaza is van, akiről szól, nem merné beismerni, mert az az ő kudarca lenne. Ezért stresszválasz keletkezik és támad vagy menekül az illető. Csak azért hogy a másiknak ne legyen igaza (fölény) és ő maga ne mutatkozzon gyengének (alulmaradás).

Szóval a "TE" az minden értelemben olyan mint a kard, amit ránk szegeznek, csak kérdés, hogy ez a jó szándék kardja -e, vagy a rossz szándéké?

Mindenféleképpen kifelé vetül és legfőképpen ránk, ami jó és rossz értelemben is fenyegetően hat.

Elviselni csak az tudja (mindkét értelemben), aki kellően edzett lelkű a saját önismerete által. Csak az bírja ki az igazságot és a bántást.

Köszönöm, nekem is fura volt így leírni, éreztem, hogy valami nem stimmel.

Még nem hatott az ébredős kávém---világosban aludtam el, inkább kora reggel, mint hajnalban.

Természetesen Hawking-ra gondoltam.

Igen, és talán ezzel is összefügghet, hogy a nagy tudósok vallásosakká válnak. Mert elképednek azon a sok részleten, és mindig van még hova mélyebbre menni...

Kivétel Hawkins, korunk Einsteinje.

Bizony. Az okos ember rájön, hogy mennyi mindent nem tud.

Van olyan ismerősöm, aki bevallja, hogy mennyi mindent tanul másoktól. Ő maga mondja, hogy folyton figyel, és merít mások ötleteiből. Ezt később kamatoztatja.

Ennek egyetlen hátulütője van. Amikor két nap múlva ugyanazt a szöveget nyomatja egy olyan társaságban, ahol jelen van az is, akitől "lopta" az ötletet. :)

A topik címéről jut eszembe, önbizalma volt azért. Nagyon bölcs volt! :D

Azt is elérte, hogy kibírtam szó nélkül, meggyőzni úgysem tudtam volna. Azok közé tartozik, akik azt hiszik, hogy asok pesti azért megy falura,mert azt hiszik, ott kolbászból van a kerítés. De hisz buták is, mert könyvekből nem lehet tanulni.

Mint az epelepszia.

A gödényt nem ismeri, a görényt igen.

Az epi-t végképpnem tudja értelmezni önmagában sem, de epéről már hallott...

Ja, és az ultimilliomosok. Azokat szidja.

(Egyetlen nőtől "tanultam" mindezt,habár a tüdőambulát hallottam valahol.)

:D

Valahogy nekem is bántja a szememet az ilyen és ehhez hasonló.

Bisztos nem iszol mint a görény! És epelepszijád sincsen. Remélem, tüdőambulád sem lesz! :D

Bizony nehéz néha még olvasni is. Sokszor nem is bírom ki, és kijavítom.

Kicsit átmentünk a hejesirás szabájaiba. :)

Muszály el árulnom hogy Én soxor használlok lekszikont ám mert naggyon szeretem az idegen szavakat és mindig hejesen felyezem ki magam mert eminens hogy megtudom külömböztetni öket és fojton hejesen is használlom mert ez már gyerekkoromban meg tanitották Nekem.

Bocs, csak kicsit hüje vagyok. Meg ártott a hőség. :D

Bocsánat, nem voltam pontos. Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta. Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg! Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg szeretnéd kínálni?

Csak az vicc, hogy akik általában külön írják az igekötőket, azoknál látni a "megtudom" és társait. Totál fordítva csinálják, mint ahogy helyes.

Jaj neee... leíratod velem, hogy "megtudom" érteni?

:D :D :D

Én nem tudom, miből adódik, de az tény,hogy angolul az "én" nagy betűvel írandó. Mégis, nem értem, mi vezet sokakat ahhoz, hogy magyarul nagy betűvel írják. Pl. Ők elöl mentek, Én követtem őket.

Ez nem csak helyesírási hiba, de kissé túlzott önértékelés is talán.