Áruló, aki panaszkodik a főnöknek? (beszélgetés)

Nekem többet kellene árulkodnom.

De szarjon sünt!

Előbb esik pofára, mint mást kérnek erre a munkára .

Kérdésre válaszolva: nem áruló.

Mindent meg kell beszélni a hatékony munka érdekében, mert ez a munka nagyon nehéz, és nagyon sok buktatója van. Ilyen emberi dolgok is például. De anyagi, eszközi, társadalmi elismertségi, minden.

Ez a baj, hogy csak ennyit jelent.

Teljes körű felelősséget is jelent, a kollégák munkavégzéséért is, példát mutatva.

Tehát ha vki osztályos nővér, annak irányítani kell a munkát, és maximálisan együttműködni a másik (többi ) kollégával, félretéve a szimpátiát és unszimpátiát.

Az intézménynek pedig biztosítani kell ún.szupervíziókat, amik a személyes ellentétek oldását és az önismeret fejlesztését szolgálják.

(A hipoglikemias sokkot egyedül is meg kell tudni oldani. Párban persze könnyebb.)

Pontosan. Az ilyen kollektív munkahelyen, ahol igenis egymásra vagyunk utalva, legjobban ki lehet baxni a másikkal.

Mindig jól szórakozok, amikor olyanokat olvasok, hogy "te csak törődj a magad dolgával, kolléga meg a sajátjával, mindenkinek van munkaköri leírása, szerződésben rögzített feladata" stb. stb... nekik fogalmuk sincs másféle munkamegosztásról.

Nem tudod megosztani a kolléganővel a melót,mert nem alkalmas bizonyos feladatokra,és mint tapasztaltnak,neked kellene irányítanod hogy mikor mit csináljon,de ez sem megy,lássuk be(önállósította magát).

Taktikailag az lenne jó,ha úgy tanulna be,hogy te nem vagy ott(másik emelet?).

Ha exitál a cukros,jogilag fogható vagy,miért nem kértél hangosabban segítséget...Ha az Ő térfelén történik,és ugyan ez történik,bajban vagy.

Akarod?

Mit gondolsz arról ha a főnöknek panaszkodnak egy kollégáról? Mi a helyes? Áruló vagyok?

Ápoló vagyok(demens otthonban) tegnap egy kolléganőmmel dolgoztam akivel ez volt az első kettesben töltött műszakunk. Hibás vagyok én is a kezdő vita miatt, én nem hívtam őt a fürdetéshez mert megtudtam csinálni, gondoltam majd ő is megy aztán csinálja de be jött és ki osztott, hogy én miért nem szólok neki nem beszélek vele. Egész nap csendben telt a műszak, megmondom őszintén nem nyitottam felé mert folyton ordít a lakókkal és csúnyán beszél velük. Nem tudok vele azonosulni. Késő délután az egyik lakónak leesett a cukra, ez a hölgy jelezte nekem. Percek alatt elveszítette az eszméletét a lakó, 130 kg-os inzulinos beteg. Egyedül hagyott vele, nem segített sem felültetni, sem csinálni a cukrosvizet semmit, csak jelezte a problémát és otthagyott. Elment vacsorát osztani. Végül kihívtam a mentőket, nem avattam be mit teszek mert nem is jött be érdeklődni. A mentő 5 perc alatt megérkezett és addigra ki kell tölteni a papírokat át kell öltöztetni a lakót, össze kell készíteni a ruháját kórházba, nem jött segíteni egy másik nővér jött fel, ő is szólt neki de ő csak a vacsora osztással foglalkozott. Ilyen esetben nem érdekel minket a vacsora a lakó az első, ha kell maradok este 8ig és kapnak akkor vacsorát. Végül mikor 2 óra hossza után a mentős a lakó 0.8as cukrát felhozta 9re elmentek és ezután a hölgy nagyon csúnyán kiosztott engem, hogy ő reméli hogy többé nem lesz velem beosztva. Más mondja neki mit fog csinálni, hova megy stb. Elment műszak előtt 15 perccel. Én mondtam neki, hogy ő hagyott engem cserben bár ő neki csak az volt a sérelme, hogy nem szóltam ma hozzá. Nem érdekli a munka és hangoztatja is, még 2 éve van kb nyugdíjig most jött ide. Alap dolgokat elvégez de nem kezeli a telefont sem mert ő nem titkárnő stb. Folyton panaszkodik a munkahelyre és én ezt nem szívesen hallgatom. Viszont ma hívott a főnök más okból kifolyólag és el meséltem neki, mivel a hölgy ma velem lesz éjszakás is, a főnököm szerint osszuk ketté a részleget csinálja ő az egyik oldalt én pedig a másikat és fognak vele beszélni. Árulónak érzem magam, de közben meg nem engem hagyott a rosszban hanem egy lakót. Miért kellene beszélgetnem vele ha egyszerűen a stílusa nálam kiveri a biztosítékot?