Apjához akar költözni a fiam... (beszélgetés)

Szia, mi történt azóta?

Én ugyanebben a helyzetben vagyok,csak nekem lányom van és most megy harmadikba.Mi külföldön élünk, az apja Magyarországon.

Amióta elvaltunk az apjával,több mint öt éve, egyszerűen napról napra romlik a helyzet.

A férjemet nem fogadja el,míg az apja feleségét nagyon is.

Évek óta próbálunk javítani a kapcsolatunkon,de ő ellenáll elég keményen, sehová nem haladunk, egyet előre, kettőt hátra.

Az apjával akar élni,ennyit értünk el közösen három év alatt, hogy kimondta.Itt a tesója is,ő sem érdekli, én sem,igazából csak a saját kis képzeletbeli világában van egész nap ahol apja és ő boldogan élnek.

Nem akar velünk lenni.

Borzasztóan szenvedek,nem tudom mit tehetnék.

A pszichológust simán félrevezette,próbálkoztunk azzal is,szerinte a gyereknek semmi baja.

Mi is ezen ragodunk, hogy engedjük vagy ne.

Egyrészt megszakad a szívem érte, másrészt nem szeretném tönkretenni a házasságom és ezáltal a testvére életét is az ő viselkedése miatt.

Ti hogy döntöttetek?

Ebben tényleg kicsit kívülálló vagyok, most mégis látok egy hasonló családi helyzetet. Így belegondolva Magdalénának van nagyon igaza. Ne rendeld magad alá a gyereknek teljesen (persze fordítva se), mert a gyerekek megnőnek, és a természetes létállapota az embernek a párkapcsolat, és hosszútávon a gyereknek is ez az érdeke.

Itt biztos, hogy van baj a gyerek és közted, akármilyen okból is, vagy akár a gyerekkel úgy önmagában. Ezt próbáljátok meg rendezni, amint már beszéltük, szakember segítségével. A párod ebbe ne keverd bele olyan értelemben, hogy ne szakíts vele emiatt.

Jó, tudom, innen könnyű erről irkálni..

Nehéz helyzet, de évek óta cipeled és most tetőzött, amikor a fiad kinyilvánította, hogy nem akar veletek élni.

Bármit lépsz, elsősorban magad miatt tegyed. Ne a gyerek legyen a "bűnbak". Azt sem tudhatod, hogy megváltozik-e a gyerek álláspontja. Előfordulhat, hogy felrúgod a kapcsolatodat, de a fiad mégis menne.

Gyanítom, hogy a párkapcsolatodban sem vagy boldog, inkább csak tűröd, mert ...

Törekedj a saját boldogságodra, mert a gyerekek felnőnek. :)

Ez egy nagyon szép, tartalmas írás volt, és tiszteletre méltó tőled, hogy ennyire beleástad magad, és a saját tapasztalataidat leírtad.

Az "egészségügyi probléma" és egy introvertáltságra hajlamos alkat között hajszál a különbség, vagy talán nincs is. Igen, csak ilyen típusnak ez még nehezebb. Persze a többi családtagnak is.

Olvastam az egyik nyilvános naplódat, hogy ráérezzek a problémádra. Azt szűrtem le, hogy nagyon szereted a fiadat, - csak róla teszel említést, vele foglalkozol - de nem mindig jól. Ez mindannyiunkra is igaz lehet, de ez a szeretet féltékenységet válthatott ki a párodból. Már első osztályos korában is túl sok egzecírozás érte a kisfiadat, a párod részéről is. Olvasd vissza és ráérzel, hogy az évek folyamán mitől is fordult magába.

Én is lavíroztam valamikor a párom és a fiam között. A páromnak mindig igaza volt amikor a gyereket „nevelte”, de azt „becsomagolva” kellett tennie, mint ahogyan én is óvatosan „nyúltam” az ő gyerekéhez. A nevelőapák sokszor túllihegik a nevelt gyermek nevelését, esetleg még az anyát is befolyásolják. Egy nevelőapa nem veheti át az édesapa szerepét, mert a gyerekből egészen más reakciót vált ki, mintha azt az édesapjától kapná.

Fiam is szeretett volna kimenni Németországba az édesapjához, - akiről nekem sem volt túl jó véleményem, - de hagytam és boldogan jött vissza. Többet nem merült fel az ötlet. Távoli kapcsolatba kerültek és a nevelőapa státusza megerősödött.

Ha az apát szídod, azzal nem a távollévőt illeted, hanem a gyereket inzultálod vele. Szerintem a pároddal való konfliktusa vezette el a gyereket ahhoz, hogy el akarjon költözni. Neki most mindegy, hogy hová, csak el tőletek. Lehet, hogy a kamaszos fantáziája azt hiszi, hogy ezzel választásra késztethet téged ő, és a párod között.

A volt férjek néha azt hiszik, hogy ha nem fizetnek gyt-t, azzal a volt feleségüket büntetik. Tehát a két fél rossz kapcsolata motiválhatja a gyerekkel való rossz kapcsolatot tartást is.

Egy ekkora gyereket erőszakkal nem jó visszatartani, mert rövid időn belül úgyis elmegy. Ha ezt haraggal teszi, nem biztos a visszatérés. Valahogy rendezni kellene a viszonyotokat a gyerekkel és akkor lehet, hogy már nem is akar menni.

A pároddal kell megértetni, hogy a magatartásával, módszereivel könnyen elüldözheti a fiadat és később a lányodat is, két tűz között érzed magad, ami megmérgezi mindannyiotok kapcsolatát. Az, hogy a két testvér között sincs jó kapcsolat, jelzésértékű és régebbre nyúlik vissza az eredete.

Ha eü.probléma állna fenn, mint ahogyan itt többen megemlítették, pláne több toleranciára lenne szüksége a párod részéről, amit nem biztos, hogy megkapna tőle. Így a problémád ettől még nem oldódna meg, hiszen az édesapai igénye kielégítetlen maradna.

Kitartás...

mi voltunk ugyanebben a szituban (apa neveli velem a gyerkőcöket és anya sz.rik rájuk). Mindenük megvan úgy érezték nekik rossz életük van (mert tanulni kell van házimunka meg időben lefekvés..stb) Net megvonás világvége. Anyánál minden szupi.

Mi is azt a tanácsot kaptuk, hogy engedjük el...aztán anyuci váratlanul benyögte, hogy a heti láthatást kéthetire cserélné...Azóta van hogy három négy hétig is otthon vannak, nem mennek, nem hívja őket..stb.

A gyerekeknek elkezdett kinyílni a kis szeme...már látják, hogy anya az anya...de már istenítik.

Te tudod, hogy a gyereknek mia jó, én is max nyárra engedném el apuhoz. Aztán majd a teljes őszi téli szünetre...-még apu akkor is megússza hogy a tanulásért felelősséget vállaljon. De a mindennapok ott se lesznek olyan hű de jók, hosszabb időn át.

Tapasztalatnak jó lehet.

Amennyiben ennyire esélyes, azt javaslom, hogy rögtön diagnosztikai központot keress, olyan kórházat, ahol értenek ehhez. Budapesten SOTE, Vadas, Delej - bár már tudom, hogy nem fogadnak csak úgy ezeken a helyeken. Egy sima pszichiátrián nálunk évekig nem ismerték fel, pedig becsületesen zajlottak a foglalkozások...

Nem tudom merre éltek, de ha kell, ezért érdemes felutazni akár Pestre, vagy Debrecenbe, vagy Szombathelyre, vagy ahol magas szintű pszichiátria van, és némi bentfekvésre is érdemes számítani, amit ne akarjatok megúszni. (Egyébként 6-8-10 hónapra vannak előre időpontok, erre számítsál.) Egyszer nehéz ezt a poklot megjárni, de megéri, mert csak így lehet információhoz és segítséghez jutni. Miután van valami kórházi papír, hogy szerintük mi van a gyerekkel, utána érdemes már ennek tudatában a környéketeken terapeutát keresni, és ennek függvényében dönteni a külföldre költözésről.

Én egy ilyen gyereket nem engednék csak úgy el, mert ő még csak nem is hagyományosan boldogul, bármi érheti, behúzzák a csőbe, pláne, ha még a nyelvet sem tudja azért tökéletesen.

Szinte teljesen azonos a fiam viselkedésével, amiket írtál...

Mindenképp utánanézek egy szakembernek.

A férjemet már nem engedem itthon semmihez hozzányúlni, mert tönkreteszi. Egyébként pedig európai szinten elismert filmes kellékkészítő mester, az őáltala készített cuccokat nézted a moziban az Inferno-ban a Tom Hanks kezében, vagy Jeremy Irons kezében Borgia-pápaként, stb... No most ezt rakd össze. Bár 10-15 éve nem foglalkozik számítástechnikával, azért egy-egy egyszerű programot egy-egy animatronic babához, vagy éppen egy cnc-géphez csak megír úgy a wc-n ülve 5 perc alatt... A testvére a Microsoft második embere itt Mo.-on..

A férjem a mai napig csak néha köszön, csak, ha nagyon motivált...

Egy-egy szakmát ő 3 videóból a netről tanulja meg, - és tényleg tudja, mert dolgozik vele - és soha nem ért meg engem, akinek ehhez iskolára, tanárra meg ilyenekre van szüksége.

Rendkívül beképzelt, és ugyanakkor nagyon bizonytalan önmagában. Viszont, ha nagyon motivált, akkor képes sokmindenre. Ezért hiszik azt, hogy csak "nem akarja", pedig bizony ez egy fogyatékosság. Nagyon nehéz az ilyen embereknek, de nekünk sem könnyű mellettük.

Viszont meg lehet módszereket tanulni, ismerni, amitől könnyebb lesz.

Én is terapeutát keresek jelenleg, mert nekem is elegem van, de nem könnyű, mert egy sima pszichológus nem biztos, hogy elég ehhez, kell tapasztalat külön ehhez.

Amiket Te írsz, nagyon aspinak tűnik a gyermek, attól függetlenül, hogy kapna-e diagnózist, vagy 1 ponttal még a határ alatt lenne...

8 éve. Nem egyszerű karakter a párom sem, de a maga módján próbálkozik. Nem ő tehet róla, ha valamiben nem egyezünk, nem gondolkodhatunk egyféleképp.

A témához azért még hozzátenném, hogy a páromnak van két felnőtt gyermeke, akik kb 10 éve nem tartják vele a kapcsolatot. Gondolom, ennek is oka van. Minden dolog kétoldalú ugyan, ebbe most nem mélyednék bele. Csak rávilágít a dolgokra ez is...

Valóban néha vannak olyan mozzanatai, hogy csak nézek, miért csinálja, de ő is csak bámul, mert nem érti, miért volt ez a tette rossz, amikor esze ágában sem volt bármi rosszat tenni.

Elfelejt köszönni. Annyira bele van mélyedve a gondolataiba, hogy észre sem veszi, hogy pl a párom elmegy mellette. Vagy ez csak szelektív tudatállapot, és az agya nem is akarja észrevenni? Fizikailag ügyetlen, evés közbe folyton leejt valamit. De táncolni viszont szépen tud. Elküldöm hogy hozzon ide valamit, és visszajön, hogy nem találja. S amikor együtt odamegyünk, ott van a dolog az orra előtt. És azt mondja, hogy az előbb nem volt ott...de kapásból felsorolja az összes Formula 1-es versenypályát, azok adatait, a versenyzőket, a bajnokokat, programokat ír a Wikipédiába és felsorolja az USA összes államát...de nem tudja, melyik a vizespohár és hogyan kell szépen kérni a boltban...néha nem tudok mit kezdeni vele.

Nem egyszerű ez, ilyesmi gyerekkel meg pláne.

Az aspi fiamat az apja bírja a legjobban.

Hiába, ők a Szíriuszról jöttek (jó ezzel mi poénkodunk), de fájó igazság, hogy ők más világ, másként látnak mindent, ami egy idő után nekünk, földi embereknek szinte elviselhetetlen, mert állandóan olyan csatornáink vannak lekötve, amit nekünk nem erre vannak méretezve.

Ez az, amit egy teljesen kívülállónak esélye sincs megérteni, mert csak szándékos szemétséget fog érzékelni.

Igaza van itt a "kolleginának", nagyon kellene a szakember, és ha lehet jó, hogy legalább azt tudjátok, kinek kivel van baja...

A gyerek meg menjen, de nem most hirtelen.

A nevelési elveink valóban különböznek-ő régimódi, tekintélyelvű módszerrel élne, míg én inkább átesnék a majomanya szerepkörbe, de mindenképp gyerekközpontúak az elveim.

Kettőnk között a kapcsolat többé-kevésbé de élhetően működne, de a nevelés, és ezen belül a fiam, állandó ütközéspont.

Te nem értesz egyet a nevelési elveivel, nem becsül meg? Mi a baj a párkapcsolattal? Mert ahhoz már túl nagy a fiad, hogy kizárólagos jogot formáljon rád. Ha egyébként jó a párkapcsolatod, akkor ne áldozd be a fiad szeszélyei miatt. Ha meg nem jó, akkor is külön kezeld a két történetet.

A szakember segíthet kibogozni a szálakat.

A gyerek folyton a páromat okolja a vitákért. Mondjuk van hogy egyetértek vele, mert nem egyszerű karakter ő sem. Tulajdonképpen szinte egyformák.

Van bennem késztetés arra is, hogy talán ha elköltöznénk és megszűnnének ezek a konfliktusok, a gyerek is nyugodtabb lenne. Nem tudom érdemes lenne-e...

Eltökélt szándéka hogy programozó-informatikus lesz, tehát az irány jó.

Voltam vele gyerekpszichológusnál a válás után, amikor élettársam lett. Azt mondták, teljesen rendben van és tök normálisak a reakciói a megváltozott helyzetre...

Igen, kisebb testvére van. Próbálom kerülni a bezzeg-helyzeteket, felfogom hogy minden gyerek más.

Egyetértek Szurikátával, jó lenne szakemberhez fordulni. Sajnos ezt hamarabb kellett volna meglépned, mondjuk most már késő bánat, de cselekedni mindenképp kell.

A lehető legrosszabb az időpont, jön a nyár, mindenki vakáción lesz, aki segíthet, ezért most menj és konzultálj szakemberrel (iskolai tanácsadó, pszichológus, vagy itt említettek más lehetőséget is).

Ne inogj meg az anyai szerepedben, indulj ki abból, hogy te mindent megtettél, amit helyesnek, jónak találtál. Kár önhibáztatásba vagy a gyermek hibáztatásába kezdened, mert nem vezet megoldáshoz. Hasonló helyzetekben azt szoktuk javasolni a szülőknek, hogy amikor éles a helyzet figyelmeztesse magát, hogy a gyermek kora/állapota a "hibás" és nem szántszándékkal viselkedik úgy ahogy. Kitartást! És cselekedj!

Közben meg igyekezz elkerülni a veszekedéseket, kár belemenni, mert ezzel csak távolodtok. Tudom, hogy nehezebb ezt végrehajtani, mint írni, de ez van, ebből kell kiindulni.

Ahogy írod, igen okos a gyerek, úgyhogy a helyedben azt a megegyezést kötném vele, hogy ha őszig megtanulja a nyelvet, akkor lehet róla szó, hogy kimehet az apjához, és ott jár suliba. De ha a tanulmányi eredményei rosszak lesznek, akkor haza kell jönnie.

Persze előbb ezt az apával is tisztázni kell, hogy erre hajlandó-e.

Amúgy pedig, amiket leírtál itt a srácról, már régen szakemberhez kellett volna menned vele. Egyrészt a válás nyilván nagy hatással volt rá (egy 5 éves már felfogja, főleg egy ilyen kis "zseni").

Másrészt a bezárkózottsága, a megnyilvánulásai miatt is, plusz nyilván az élettársadat is meg kell emésztenie, szóval nehéz lehet neki. És másként kellene vele bánnod, mint egy átlag gyerekkel szerintem.

A testvére kisebb ugye? És ő amolyan "bezzeggyerek"? Bocs, ha nem, de ahogyan említetted őket, ilyen érzésem van.

Mindenképpen szakembert (nev.tan-ban tudnak segíteni talán) javasolok.

Ha meg sokat gépezik, tereld az informatika és a nyelvtanulás felé, hogy legalább legyen értelme a dolognak.