Apák napja: Június 19.

Apák napja, június harmadik vasárnapja.

Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de mióta tudom, hogy van apák napja, azóta minden évben megünnepeljük.

Nem kell nagy dologra gondolni, csak egy kedves magunk készített ajándékra, láb vagy kézlenyomat egy papíron. Képzelhetitek, már alig fér el a sok kis lábacska meg kezecske egy lapon, hiszen három kislányunk van.:)

Vagy fénykép kinyomtatva egy lapra, mellé kedves sorokat írva.

Kislányaink minden év június harmadik vasárnapján reggel köszöntik az édesapjukat, idén megpróbálok valami kis verset megtanítani nekik, amit remélhetőleg titokban tartanak még egy hétig…

Nagyon fontosnak tartom ezt az ünnepet, főleg a mai világban, amikor annyi sok a válás, és a válás során általában az apukák feledésbe merülnek.

Sajnos az én szüleim is elváltak, és az anyukám meg is próbált minket aputól elválasztani, a nővéremet sikerült is, ő meg is utálta aput, de engem szerencsére nem sikerült, sokszor mentette meg már az életemet, néha elég volt annyi, hogy tudtam, VAN ÉDESAPÁM.

A neten keresgélve csak olyan apáknak szóló verset találtam, hol az édesapák rosszak szigorúak, vidám, szép versek nincsenek is.

Pedig az én apukám és a lánykáim apukája, meg még sok apuka a világban nem gonosz és nem kell tőle félni.

Hanem igenis szeretetre méltó, ügyes, segítőkész apukák, akik sokat játszanak gyermekeikkel, sokat tanítgatják őket, sőt vannak olyan apukák, akik még gyermekük születésénél is részt vállalnak az édesanya édes fájdalmaiból.

Ők is jelen vannak és fontos személyek, a kisfiúk olyanok akarnak lenni, mint az apukájuk, nagyok és erősek, a kislányok olyan férjet választanak maguknak, még ha nem is tudatosan, aki hasonlít az apukájukra.

Száz szónak is egy a vége:

AZ APUKÁK ÉPPEN OLYAN FONTOSAK, MINT AZ ANYUKÁK, HÁT ÜNNEPELJÜK ŐKET IS, HA TÖBBSZÖR NEM IS, LEGALÁBB JÚNIUS HARMADIK VASÁRNAPJÁN.

APÁK NAPJÁN.

Remélem, hamar elterjed az a szokás itt, kis hazánkban is!