Anyós bajok! (beszélgetés)

Ha megfogadsz egy jó tanácsot, SOHA NE KÖLTÖZZ EGY FEDÉL ALÁ AZ ANYÓSODDAL, mert csak saját magad teszed tönkre lelkileg.

Sokkal jobb távolról szeretni egymást, mint közelről gyűlölködni.

Amióta kibékültünk anyósommal, azóta minden oké. Vagyis majdnem minden. Egy dolog van ami viszont engem személy szerint marhára zavar. Én januári születésű vagyok és úgy alakult, hogy mindkét gyermekem szintén januári lett. Ez minket nem zavar, mert igyekszünk a férjemmel úgy alakítani mindent, hogy emiatt a két gyerek ne szenvedjen hiányt semmiben és ugyanúgy megkapják a tortájukat és az ajándékot, mintha tavasszal, vagy nyáron születtek volna. Viszont amíg a második gyermekünk nem született meg, addig is mindig, minden évben megkaptam anyósomtól azt, hogy én milyen rosszkor születtem (mármint a január őszerinte mennyire rossz hónap) és nem múlik el úgy év, hogy ne lenne a fejemhez vágva, hogy neki januárban nincs pénze. Ebben csak az az érdekes, hogy bezzeg a sógornőm fejéhez sose vágja azt, hogy milyen rosszkor van a névnapja, mert decemberben karácsony előtt 1 nappal van a névnapja és így neki a névnap miatt duplán kell vásárolni, meg azt sem vágja a sógornőm fejéhez, hogy februárban neki duplán kell költekeznie amiatt, hogy a sógoromnak akkor van a szülinapja, meg a fiának a névnapja. MIndig csak én kapom meg, de menetrendszerűen januárban ez mindig a fejemhez van vágva.

Most voltunk náluk pár napja. Nagyon kedves, volt (Bárcsak most már egész életünk során ilyen kedves lenne velem!), koncentrálok is rá erősen minden pozitív életszemléletemmel, hogy örökké ilyen kedves maradjon velem, de és a DE szócskát kihangsúlyoznám, idén sem mulasztotta el, hogy megjegyezze, hogy mi jól kitoltunk vele, amiért nekem is és a két unokájának is januárban van a születésnapunk. Ami azért kicsit belém döfte a tüskét megint. Miért kell engem minden év, minden januárjában ezzel csesztetni? Komolyan mondom, ha egyszer megállná szó nélkül belehalna!

Nem vágyom súlyos 10-20 ezresekbe kerülő ajándékokra, a gyerekeim is örülnek mindennek bármiről legyen is szó, mert direkt úgy neveljük őket, hogy ne azt nézzék, hogy milyen értékű és nagyságú ajándékot kapnak, hanem örüljenek annak, hogy ha valaki megemlékezik a születésnapjukról. Akkor miért kell ezt minden évben a fejemhez vágni? Minden éven azzal indokolja anyósom ezt a megjegyzését, hogy ő kiköltekezi magát decemberben a karácsony és szilveszter miatt. Hát ne költekezzen! Bírja megállni! Nem kell flancolni állandóan meg válogatni, hanem meg kell elégedni az egyszerű, de praktikus dolgokkal! Nem igaz?

A másik, amiért nem szóltam rá anyósomra, de hasított az a megjegyzése is, hogy azt mondta, hogy a pici babámnak olyan vaskos lábai vannak, mint az anyjának. Vagyis nekem. Hát bakker! Azért mert most a szoptatás miatt meghíztam, nem kellene kigúnyolni! Én sem gúnyoltam őt soha a fogpiszkáló lábai miatt, amelyek tartják a nagyméretű felsőtestét. Soha nem gúnyoltam emiatt, meg nem is fogom, mert én mindenkit el tudok fogadni olyan kinézetűnek amilyen. Ha vékony, akkor vékonyan, ha kövér, akkor kövéren! Miért kell ezért csúfolni bárkit is?

Ráadásul nem győztem kihangsúlyozni, hogy mivel az 1 éves babám már abbahagyta a szopizást, elkezdtem január 1-től fogyókúrázni, amit be is tartok és addig fogom csinálni, amíg az összes engem zavaró súlyfelesleg le nem megy rólam.

Szóval, nagyon kedves volt anyósom velem, de semmit nem bír megállni szó nélkül. De ha én ugyanígy beszólogatnék neki, mintahogy időnként ő beszólogat nekem, akkor kitörne a világháború.

Olyan jó lenne összezárni őt egy ugyanolyan stílusú emberrel, mint amilyen ő maga, hogy megtapasztalja, mennyire kárt tud tenni a saját emberi kapcsolataiban a kőkemény beszólogatásaival. Valakinek igazán tükröt kellene tartania anyósom elé, mert semmit az égvilágon nem bír megállni szó nélkül.

Pedig esküszöm még jó fej is tudna lenni az öreglány, ha a beszólogatásokról leszokna végre, mert néha, ha olyanja van egész rendes és kedves tud lenni. Olyankor nagyon csípem a fejét. De amikor elejt 1-2 bántó megjegyzést, hát olyankor szívem szerint én is beszólogatnék neki, de akkor örökké csak puffogna meg duzzogna, nekem meg ez a sok duzzogás már nem hiányzik. Inkább ráhagyom. Bár megfogadtam, ha még egyszer beszól nekem, finoman, de vissza fogok szólni, hogy nem olyan viccesek ám a megjegyzései.

A felsorolt problémák emberi tulajdonságból adódnak és nem abból, hogy milyen rokoni viszonyban álltok. Az uralkodó típus uralkodik férje, gyermeke felett is, a beszólós, beszól a szomszédjának is és még sorolhatnánk.

Egyébként pedig nagyon kevés és a nagyon extrém helyzettől eltekintve, mindig kettőn áll a vásár.

Elmentek akárhová ezzel az anyós-szindrómával! Háromszoros anyós vagyok, eddig csak azt éreztem, hogy a három fiam mellé kaptam három lányt, akiket ugyanúgy szeretek,mintha a saját lányaim lennének. Muszáj gyűlölködni? Ezzel csak az ellenkezőjét éritek el! Anyósotok nem kis erőfeszítések árán felnevelte nektek a párotokat, akit szerettek. (?)

Részemről bele nem szólok a dolgaikba, csak ha kérdeznek.

Üdv: Egy háromszoros anyós

Még egy kérdés!

A párotok tudja, hogy mi a véleményetek az anyósotokról?

Akkor te ezt megérted!

Nem könnyü velük!

Nem tudom, de engem néha kiborít az anyósom viselkedése!

Nem piszkál és nem szoktunk vitázni, de nagyon uralkodó tipus, és ha nem az ő szekerét tolod akkor az baj! A páromat is mindíg felhívja és vitázik vele, mindenért! Kiborít, hogy azt hiszi, hogy csak neki vannak problémái és mást lehurrog! pl. : neki van egy kutyája , nekünk pedig egy cicánk és most a cicánk beteg , erre Ő: minek kell arra a macskára költeni, minek kell orvoshoz vinni, bezzeg mikor az ő kutyájának megnyilallik a segge akkor ugrani kell ( az persze természetes )!

Most nagyon dühös vagyok rá!

Csak nekem van ilyen problémám?