Anyám "csak" nárcisztikus? (beszélgetős fórum)

Talán az öregedés is benne van, igen. De mióta emlékszem hasonlóan viselkedett. A féltékenység is benne van az biztos. Néhány alkalommal már kérdőre vont, ővele mi lesz, ki fogja így gondozni ha megöregszik. Mert az neki jár.

A mamának azt adom vissza, és még többet is mint amit kaptam tőle. A gondoskodást, szeretetet, törődést. Anyám helyett anyám volt szinte születésemtől fogva.

Anyám nem viselkedett anyaként. Akkor neki mi jár? :/

Azt nem mondanám alkoholista, mert hetekig, hónapokig elvan alkohol nélkül. Ezalatt az alap viselkedése problémás, színjózanul.

Igen, tény, kezeltetnie kellene magát, de nem hajlandó. Ehhez legelőször be kellene látnia, elismerni hogy, igenis problémái vannak, segítségre van szüksége. Majd elmenni szakemberhez. De a mentális állapotából adódóan tagadja, hogy beteg lenne, ezért nem is kér segítséget és nem megy szakemberhez. Ördögi kör.

Kényszergyógykezelés csak súlyos esetben van, ha például ön vagy közveszélyes. Erre már rákérdeztünk.

Miért elgondolkoztató ha szabad kérdezni? :)

Valójában ezt 2 oldalnyi fórumindítót nem most egyszerre

hirtelen írtam. Ahogy időm volt az elmúlt napokban, hetekben, szedegettem össze a gondolataim és jegyeztem le.

Az édesanyád problémájának semmi köze a nárcisztikussághoz.Mentálisan beteg,nevezetesen alkoholista.

Mindenképpen gyógykezelésre szorulna.Nem tudom,hogy meg van-e még a "kényszergyógykezelés intézménye"?

Persze ilyenkor mindig van magyarázat, sajnáltatás, mártírkodás. Szegény Ő azért csinál ilyet mert olyan egyedül van, özvegy, depressziós, munkanélküli, rosszat szóltak neki, vagy csak mert. Ez mind csak kifogás, a közeli rokonok elmondása szerint ugyanezt művelte lánykorában, egyszerűen nem lehetett bírni vele. Pedig nagyjából megvolt mindene, a nagyszüleim sokat dolgoztak, nem bántalmazták vagy ilyesmi, már akkor sem segített itthon semmit hiába kérték, inkább elhordta mindennek a nagyszüleim, majd egyszerűen fogta magát elment a barátnőihez vagy ki tudja hová. Ő azt csinál amit akar ne parancsoljon neki senki, és ezt a mai napig így tartja. Ha már rokonoknál tartunk, nincs sok, de gyakorlatilag mindenkivel összeveszett valamiért, akivel nem, jó ha évente egyszer meglátogat egy fél órára. Testvérem szerencsére pár éve elköltözött amint lehetett, ma boldog párkapcsolatban él. Ha eljön látogatóba annak általában valami veszekedés, kötözködés a vége mert konkrétan mindenbe bele akar szólni: Hogy öltözködik, mi az ebéd, mire költik a fizetésük, milyen barátaik vannak, miért olyan kocsit vettek amilyet, merre voltak kirándulni, sorolhatnám. Konkrétan olyan dolgokról vár beszámolót vagy mond kritikát amihez semmi köze. Ezzel csak azt érte el, hogy nem nagyon mondanak semmit neki, és szó szerint kitiltották az otthonukból.

Még jóval a vírushelyzet előtt elbocsátották egy leépítés miatt. Azóta nem nagyon dolgozik. Számtalan munkalehetősége akadt volna, de mindegyikben talált kivetnivalót, vagy ha el is ment dolgozni, egy hétnél tovább nem viselték el és elbocsátották. De dolgozni amúgy sem akar, mivel egyedül van bőven kifizeti a számláit az ilyen-olyan szociális támogatásból. Emellett kapott egy nem is rossz végkielégítést, amit persze már majdnem felélt. A pénzét mindenféle használt cikkeshez, piacoshoz, turkálóba hordja, teljesen haszontalan kacatokat vesz, vagy olyasmire költi amire semmi szükség. Volt hogy belátásgátló kerítést szereltetett fel, mert szerinte a szomszédok őt figyelik. Holott ez nem igaz, mivel a szomszédok látni sem bírják, ha kimegy a kertbe azonnal bemennek. Természetesen velük is minden apró cseprő dologért összeveszett, vagy veszekedést provokált. És ha már pénznél tartunk, mint említettem volt egy kis megtakarításom. Ami szépen el is ment. Sorba jöttek a katasztrófák, hol csőtörés, hol viharkár, mosógép, hűtő, bojlercsere. Megvenni a gépeket vagy szakembereket fogadni nem volt kevés. Furcsa mód anyámnak ilyenkor soha egy árva forintja nem volt. Vagy legalább segített volna takarítani, rendet rakni, de ezt sem. Nyilván a mamától nem várom el, azt a kevéskét is mert amit kap elmegy gyógyszerre, kezelésre.

Van egy hasonló szomszéd mint anyám, azzal a kis különbséggel, hogy a nemrég született unokát teátrálisan tologatja az utcában, Amitől persze anyámat majd megeszi a sárga irigység. Így fel is tette a „mikor lesz már unokám” című lemezt. Mert az neki kell. Attól kezdve, hogy biológiailag alkalmatlanok vagyunk egészen addig hogy lehet a saját nemünkhöz vonzódunk már mindennel megvádolt bennünket a testvéremmel. Mert unoka az kell. A szomszédnak is van, nehogy már neki ne legyen. Felhívtuk a figyelmét ez nem így megy, normális párkapcsolatot a viselkedése végett nem lehet kialakítani, ha nekem lett is volna valaki tett róla gyorsan odébbálljon. Nyilván hosszú távon senki nem tolerálja a viselkedését.

Kértünk segítséget, háziorvos, pszichológus, terapeuta, családsegítő, tanácsadás. Általában széttárt kezek, egymásra mutogatás. Gyakorlatilag ameddig nem ön vagy közveszélyes nem tudnak mit tenni. Ugye anyám aztán önként nem megy egyikhez se. Pedig kellene járni kezelésre, de nem teszi. Kértük szépen, kértük csúnyán menjen orvoshoz. De nem, mert orvos az hülye, különben sem érti meg senki a gondolkodását. Különben is, Ő aztán nem beteg, sőt egyenesen mi vagyunk azok. Neki nincs semmi baja. Bezzeg mi hogy tehetünk ilyet, hogy merünk beszámolni másoknak őróla.

Ennyi dióhájban az elmúlt évek, évtizedek történése és panaszáradatom. Azt nem mondom minden nap ez megy, csak majdnem. Nagyon sok mindent megpróbáltunk, de egyszerűen hatástalan, vagy rosszabb lett.

Köszönöm ha végigolvastátok és tudtok bármi ötlettel, építő jellegű hozzászólással segíteni, hogy lehetne javítani, megszüntetni ezt az áldatlan állapotot.