Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Annyira szeretem és annyira fáj! fórum

Annyira szeretem és annyira fáj! (beszélgetés)


2012. aug. 1. 12:34
Értem, hogy mire akartok kijukadni, de itt nem is arról volt szó, hogy hogyan szerezzem meg magamnak úgy, hogy még csak nem is köszön...hanem az, hogy hogy lehet szenvedni ennyire egy olyan ember miatt, aki konkrétan szinte le sem sz...hogyan lehet ezen túltenni magam...Én őt szeretem de attól próbáltam más emberekkel is együtt lenni, de nem érzem igazságosnak, hogy együtt vagyok valakivel, de közben mást szeretek, ezért először túl akarok lenni rajta, de nem megy, mert nem is engedem magamnak, hogy túl legyek rajta, pedig próbálom, de nem. :(
17. forgatos (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 30. 23:02
Nem áldoznék másfél évet egy szellemkapcsolatra.
16. 91d4989ab9 (válaszként erre: 15. - 8e9170fe09)
2012. júl. 30. 22:58
szia:D
15. 8e9170fe09 (válaszként erre: 14. - Katuska8)
2012. júl. 30. 22:57
"És csak arra se méltat, hogy köszönjön nekem..."
14. katuska8 (válaszként erre: 11. - 8e9170fe09)
2012. júl. 30. 22:52
Ezzel mire célzol? Arra, hogy ez csak egy plátói szerelem, hogy sak a külsőt szeretem? Van az a mondás, hogy a külső megfog, a belső megtart. Igen a külseje fogott meg először , de kb fél óra múlva rájöttem, hogy teljesen más a véleményem róla mint, ami előzőleg kialakult bennem. Én azt hittem, hogy nagyképű, flegmáskodó, sőt talán kicsit erőszakos. Erre ott volt egy olyan ember velem, aki aranyos, gyengéd, kedves, abszolút udvarias (még soha senki nem adta oda a kabátját ha fáztam, tőle még csak kérnem sem kellett és odaadta), okos is és ő az egyetlen olyan fiú, akinek a társaságában nem éreztem magam feszültnek és tudtam vele beszélgetni, ez eddig még egy olyan fiúval sem ment, aki tetszett. Mind külsőleg, mind belsőleg szimpatikus. Kinőttem már azt a kort, amikor poszterekről visszanéző sztárocskákba vagyok szerelmes.
2012. júl. 30. 22:43
Azt mondjátok nem ismerem, de el sem tudjátok képzelni hogy én mennyit "kutattam" utánna ezidő alatt. Ezen kívül 4-szer beszéltem vele és elég sokáig, elég sokmindent megtudtam róla, vannak közös ismerőseink is akiktől szintén sokmindent megtudtam. Hidjétek el ismerem annyira, hogy nem dobnám két nap után. Nem azért szeretem mert nem ismerem. Egyébként is nem lehet olyan rossz tulajdonsága, ami miatt dobnám. Szeret csajozni de ha barátnője van, akkor őt tiszteli és nem csalja meg, nem bántja (ezt olyantól tudom, aki jól ismeri őt). Ez lehetne a legrosszabb.
2012. júl. 28. 01:04
azért szereted őt mert nem ismered, ha megismernéd lehet hogy két nap alatt dobnád a srácot :D
11. 8e9170fe09 (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 28. 00:54
Van akinek még ennél kevesebb is elég, pl. ha egy sztár csak a plakátról mosolyog rá.
2012. júl. 27. 23:47

Nem is ismeritek egymást, ugye? Egy éjszaka alatt nem lehet megismerni senkit...Lehet, hogy olyan, aki neked nem is szimpatikus, sőt, egyenesen idegesítő lesz egy idő után, vagy féltékenykedős, vagy bármi. Akkor már meg is van oldva a "reménytelenség".

Viszont ha van remény, akkor valóban ő is szeretne tőled valamit, és kölcsönösen szimpatikusak vagytok egymásnak.

A megoldás tényleg az, amit a többiek is mondanak: keresd fel, találkozz vele, kérdezz rá. Vagy lelkes lesz, vagy elküld melegebb égtájakra. Előbbihez kívánok sok szerencsét, az utóbbi viszont talán észhez térít, ha részéről csak "egyéjszakás" voltál.

9. 328aadd89f (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 27. 21:44

Ha szeretsz szenvedni, akkor csináld így tovább. Ha nem és egy aprócska esélyt is látsz arra, hogy összejöjjetek (nem csak egy éjszaka erejéig), akkor elé állsz és őszintén beszélsz neki az érzelmeidről.

Mi vesztenivalód van? Az, hogy leráz? Akkor mi fog történni? Ugyanúgy élhetsz továbbra is a múltban, esélyt sem adva új kapcsolatra, viszont már nem ringatod magad hamis ábrándokba. Vagy elfelejtheted és tovább léphetsz.

Ha viszont viszonozza az érzéseidet, akkor meg végre előre léphettek.

8. 7636c30290 (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 27. 21:31

Nekem ez magas hogy így lehet valakit szeretni,számomra az jön le reménytelenül!

Vagy elé állsz és megkérdezed tőle amit akarsz,vagy elfelejted minél előbb.

Így is már sok időt pocsékoltál a semmire! ;)

7. katuska8 (válaszként erre: 4. - Vacsa)
2012. júl. 27. 21:31
Nem tudom, ha belegondolok akkor nem hinném, mert nem vagyok az a tipus, aki minden hónapban másba lesz szerelmes és 1-2 nap alatt el is tudja belejteni. Most vagyok szerelmes másodszor, de ez sokkal intenzívebb, mint az első volt, az ehhez kééest semmi. Az is sokáig tartott, de ez más, ez sokkal másabb, itt azt érzem, hogy nem tudok véget vetni neki. Azt hiszem ha a szerelembe lennék szerelmes az nem fájna ennyire.
6. katuska8 (válaszként erre: 2. - C6766641b8)
2012. júl. 27. 21:26
Nincs senkije most, ő 100 km-re lakik tőlem, de egy városba járunk főiskolára, viszont csak havi egyszer látom és mindig csak bulikban. Nem is tudom mi történhetett, hogy nulla a kapcsolatunk. Egyszer írtam neki, de ő nem válaszolt rá, bár ha belegondolok lehet azért mert a kérdés is hülye volt. "Miért szoktál nézni engem, ha nem is akarsz tőlem semmit". Nem tudtam mit kitalálni, hogy mit is írhatnék neki. Gondoltam majd elkezdődik a beszélgetés de nem. Miért nem válaszolt? Talán mert nem érdeklem és hülyeség az egész kérdés, de az is lehet hogy zavarba jött, nem tudott volna mit írni...én az elsőre tippelek. Miért van az, hogy ha élőben látjuk egymást, akkor annyira bámuljuk egymást, hogy szó szerint megszűnik a világ, volt már olyan, hogy annyira nézett, hogy észre sem vettem, hogy valaki hozzá beszélt. Ennek ellenére mégsincs semmi. Másoknak mindig tudtam tanácsot adni, de a saját szerelmi életemmel meg nem tudok dűlőre jutni. :(
5. vacsa (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 27. 21:11

Egyébként pedig rövidre kell zárni a dolgot. Találkozz vele és meséld el neki mit érzel. Ha eddig nem történt semmi akkor valószínűleg passzolni fog és te végre újra nyitott leszel, találkozhatsz olyan férfival, aki téged akar.

Ha meg ő is azt mondja hogy mindvégig te jártál az eszében, akkor ásó-kapa-nagyharang...

4. vacsa (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 27. 21:09
Te szerelmes vagy a szerelembe.
3. 2a69f78972 (válaszként erre: 1. - Katuska8)
2012. júl. 27. 21:08

Áááááááááááááááááá !!! Dehogy éltünk !!!


Drágám, erről szól az élet!:D:D:D

2012. júl. 27. 21:07

Én még nem éltem hasonlót.


De egyébként miért nem kezdeményezel?Van valakije?Hol lakik?Miért látod ritkán?Miért ilyen reménytelen?

2012. júl. 27. 21:03

Itt ez a reménytelennek tűnő szerelem, de mindig van egy alkalom, amikor azt gondolom, hátha. Hogy szerethetek egy olyan valakit, akinek csak egy egyéjszakás időtöltés voltam? Nem szexpartner, csak egy kis időtöltés, éppen egy-egy ölelésre vagy csókra. És csak arra se méltat, hogy köszönjön nekem. De mégis néz engem, minden alkalommal és a tekintete mindig azt sugallja, hogy ő is érez irántam valamit, valami többet mint egy kis időtöltés. Másfél év hosszú idő, felejthettem volna, de nem tudtam, nem is akartam soha. Ennyi idő alatt egyetlen rövid mosolyt kaptam tőle messzíről, de csak mert annyira néztem őt, hogy véletlenül elmosolyodtam. Nem kellene őt szeretnem igaz? De én mégis minden nappal egyre többet és többet érzek iránta. Szerelem volt első látásra. Nagyon ritkán látom őt és most így 3 hónap után már úgy érzem belebolondulok. Nem vágyok társaságba, csak a magányra, ekkor visszaemlékezhetek arra az egyetlen szép estére és gondolatban átélhetem vele újra és újra. Nagyon fáj ez a nyomás a mellkasomban. A könnyeimmel küzködök nap mint nap, amikor rá gondolok. Mindig vele álmodok, de a legjobb, hogy szinte mindig arról, hogy újra találkozunk és elmondhatom neki, hogy szeretem az első perctől kezdve. Bárcsak lenne rá alkalmam, hogy ezt a valóságban, személyesen is elmondhassam neki.

Annyi mindent tudnék még írni, ha szavakba tudnám foglalni.


Éltetek már át hasonlót?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook