Angyalok szülei lettünk - 2. rész (beszélgetés)

Nekünk 5 évet kellett várni a babára.

Rajtam laporoscopos műtéttel segítettel.

Azóta már megszületett a 4.gyermekem.

Pedig csak 2 volt tervezve...

Remélem sikerrel jártok hamarosan! Kitartást hozzá és sok erőt!!!

Kata, tudom, h már beszéltünk" nem is keveset, és olvastalak is csak úgy, magamtól :)

De hogy őszinte legyek a cikkeidet most újra végigolvastam, és most jöttem rá, h te az a Kata vagy, aki ezeket írta...

Sajnálom!!!!

El sem tudom képzelni, hogy ekkora erő hogy lehet benned! Illetve valamit azért át tudok érezni belőle... sajnos.

Nem tudom, mit írhatnék. csak mindenképpen meg akartalak szólítani. Hogy tudjad. És köszönöm.

és tudod, így kell ezt csinálni! boldogságra törekedve, megbecsülve a férfit, aki mellettünk van a bajban (is), akik betartják az esküt, amit tettek nekünk. Hálásnak kell lennünk ezért az életnek. És a babáinknak is.

Írtam már a naplómban is egyszer, h van olyan kultúra, ahol kiváltságnak tartják, ha valaki angyalok anyukája lesz... nem tudom, h milyen felfogásban élsz, de én tudom, h ezek feladatok, nem könnyűek, de értelmezhetőek. tudom...tudom, h nehéz.

megkönnyeztem a cikkeket. sajnos értem.

az én kis angyalom 9hete "született"... tudod, 39hetesek voltunk.

már a karjaimban lehetne rég.

és az én tesóm is most szült, meg a sógornőm is... 5 és 3 hónaposak a babáik...

De aranyos vagy :) köszönöm szépen! Egy másik fórumopn pont írni akartam Neked de akkor írok itt. Nagyon sokat számít hogy milyen a párunk, mennyire áll mellettünk. Hogy Ő is akarja-e a gyereket, vagy csak belemegy mert nem akar nekünk ellent mondani. Nem is tudom mit tennék ha még ezzeé is külsön meg kellene küzdenem...

A BMC be szeretnék menni, bár hezitáltam, ezért jó is hogy írtad, más személyes tapasztalataira támaszkodva könnyebb dönteni!

tovább kell lépni!

Nekem egy vetélésem volt közel 3 éve...fél év kellett, hogy lelkileg rendbe jöjjek...de én egyedül voltam..apuka nem volt...de sikerült.

Tanulnunk kell ezekből a negativ eseményekből...és nem összetörni.

Én azt hiszem feldolgoztam...néha feltör bennem ami történt...de egyre ritkábban.

Minden jót!

Szia Kata!

teljesen véletlenül találtam meg a cikkedet, úgy gondoltam ahhoz hogy tudjam miről van szó elolvasom az első részt is, így is tettem, megkönnyeztem, fogalmam sincs milyen érzés lehet elveszíteni egy babát, nemhogy 3at!

Azon szerencsések közé tartoztok akik az első hónapban minden gond nélkül másállapotba kerültek és a hányásokat hányingereket leszámítva a terhességem is maga volt a tökély.

Nem tudom hogy bírjátok a pároddal, de remélem hamarosan egy (ne haragudj hogy igy fogalmazok) élő angyalkátok is lesz, és nemcsak pár hét boldogságot fog adni nektek hanem egy életen keresztül fog ezzel megajándékozni

Szia

Igen már meg is van a doki akihez elmegyek ősszel megbeszélni a műtétet. :)

Nem is tudom, hogy lehet feldogozni az ilyesmit. Még így hogy csak pár hetesek voltak a babáim, nagyon nehéz volt és teljesen sosem fog sikerülni, szóval úgy meg, hogy meg is születik... hát nem tudom. Persze, kénytelen az ember tovább menni, élni a mindennapokat, nem mondhatja azt hogy én most ebbe belehalok. Pedig ezt érezzük ilyenkor...

Kívánom,hogy sikerüljön Nektek, és legyen hamarosan egy (vagy több:)) egészséges szép babátok!

Sajnos nagyon sokan járunk hasonló cipőban, nem is tudjuk, hogy az utcán velünk szemben sétáló nő lelkében milyen fájdalmak lehetnek... Szomorú...

De bízom benne, hogy aki nem adja fel az előbb utóbb eléri a célt, hogy Édesanya lehessen...

Sok biztató levelet kaptam Tőletek, olyan jól esik. Ősszel ha belevágunk újra mindent leírok majd a naplómban részletesen, mert látom,hogy sokan szurkolok nekem. Aranyosak vagytok!!! :)

Kedves Kata!

Átérzem a fájdalmadat. Mi 2év alatt 2kicsit vesztettünk el. Az elsőt 2008 decemberében 8hetesen a másodikat 2009 decemberében 11hetesen. :( A sebek szerintem addig nem gyógyulnak be amíg nem sikerül és nem tarthatjuk a kezünkben a babánkat. Megkérdezhetem,hogy ki volt az a doktor akiről a cikkben írsz? Nagyon szorítok érted,hogy minél elöbb édesanya lehess!

Szia Drága!

Nagyon sajnálom, hogy neked is át kellett élned ezt. Tudom milyen, nekem is van 4 angyalkám. Én is hittem a dokinak, majd kiderült, hogy hiba volt. Majd átmentem egy másikhoz, de ott is elment a babám. Most megpróbáljuk megint, de nagyon félek, hogy születik e egyáltalán majd valamikor is babám.

Kedves Kata!

Annyira sajnálom, ami történt. :( És együttérzek veled. Tudom min mész keresztül. És mennyire nagyon nehéz.

Nekem az 1. gyermekem előtt volt HSG-m, ahol kísértetiesen hasonlót mondtak, mint neked. Aztán nekem lapar-os műtétet csináltak: jobb oldalon 100%-os elzáródás, már a méhkürtnél; jobb oldalon 60%-os elzáródás.

Hormonkezelést írtak elő mert endometriózis volt a háttérben. Azt mondták olyan nagyfokú az elzáródás, hogy természetesen nem lehet gyerekem.

De a 6 hetes kontrollvizsgálaton már 4 hetes kismama voltam, és egészséges kislányom született. :) Most 5 és fél éves. :)

Utána jött 2 angyalka, az egyik a 12 Uh-n derült ki. Már 3 hete meghalt. :( Műtét lett a vége.

A máik baba 6 hetesen hagyott itt minket. :(

Feladtuk a kistesó tervét, mert kis híján belediliztem.

És egyszer csak kopogtatott a gólya, teljesen váratlanul. A kisfiam most 11 hónapos. :)

Vannak csodák!!! Nagyon szorítok, hogy mielőbb csodaszép kisbaba anyukája is légy!!!! :))

Borzasztó. Szörnyű lehetett ezeket átélni. Remélem találtok egy megfelelő orvost, és sikerül! Egy ismerősömnek rengeteg vetélés után (egyik alkalommal majdnem elvérzett, mert nem látták el időben abban a kórházban, ahol egyébként dolgozott ráadásul) sikerült egészséges kislányt világra hozni, ma már a "kislány" huszonéves.

Drukkolok nektek.

Szia!!Sajnálom a babákat,de ez a petefészek akadály ne tántorítson el titeket a babázástól,mert ha amúgy nincs más probléma még a lombik is szóba jöhet!!!

És úgy tudom van valamilyen műtét is ami segít a letapadást megszüntetni,keresgéljetek!

Sok szerencsét kívánok a jövőben!!

Nagyon sajnálom!!!!

De hidd el ha egyszer tényleg jó kezekbe kerültök,ti is lesztek még szülők!!!!

[link]

hallgasd meg ezt.....

átérzem amit írtál...sajnos megtapasztaltam milyen elveszíteni egy babát:(