Amikor elköltöztél a szüleidtől hogyan búcsuztál el tőlük? (beszélgetés)
Én már nem is emlékszem, pedi csak 3 éve volt.
Azt tudom, hogy anyu viccesen megjegyezte, hogy na végre:))))) (tényleg viccből)
Nem volt sírás, illetve csak a mamám részéről. Aztán Ő sajnos a költözés végén 3,5 hónapra meghalt:(
Én:
-VISZLÁT
Anyám:
- VÉGRE:)
Én tavaly elköltöztem otthonról az akkori páromhoz (ahol a család egy nagy házban lakott, kb. 8-an voltunk ott, a tetőtér lett volna a mienk, csak meg kellett volna csinálnia...mert eredetileg én külön szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy ideiglenesen jó lehet ez is, amíg megszedjük magunkat). Akkor voltunk együtt 2 éve. A szüleimmel nem volt valamai jó a kapcsolatom, részben a húgom miatt, részben azért, mert nem engedtem, hogy irányítsanak. Talán emiatt a felindulásból is döntöttem úgy, hogy odaköltözök. Anyáméknak költözés előtt 1 héttel szóltam erről, de az az 1 hét volt életem legborzalmasabb hete. Szinte minden nap sírtam és veszekedtünk emiatt. Sajnos a búcsúzás is ilyen volt. Ahelyett, hogy támogattak volna akkor is, ha nekik ez nem tetszik... eléggé megnehezítették a dolgomat:(
A párommal jól megvoltam, de a munkámmal 3 hónap után költözni kellet. Megint választás előtt álltam. Akkor a munkámmal való költözést választottam, mert a páromat nem lehetett rábeszélni, hogy keressünk új munkahelyet és költözzünk külön. (Ő anyucival akart maradni) Majd úgy gondolta, a távkapcsolatnak nincs értelme, 1 hónapig nem keresett, szakítottunk.
Azóta új párom van, akivel a költözéses munkahelyem közbe ismerkedtem meg interneten és most hónap végén össze fogunk költözni. Most együtt leültünk anyuékkal 1 hónapja és megmondtuk nekik, hogy ezt tervezzük, el kezdtem keresni állást és ha összejön, akkor költözök. Szept. 1-jén kezdek és jövőhéten költözök. Anyámék elég jól fogadták, egyszer volt csak belőle vita... de ez idő alatt remélem lenyugszanak, beletörődnek és a búcsúzás se fog rosszul sikerülni... Hogy mit mondok majd?... nem tudom:S
Aszontam nekik:
-Ne sirassatok, nem mék' messzire!
(cca. 1,5 km légvonalban a táv)
:)
Na így vót'! :)
Aszontam nekik:
-Ne sirassatok, nem mék' messzire!
(cca. 1,5 km légvonalban a táv)
:)
Na így vót'! :)
nem értettelek félre egyáltalán,mert a bátyám is úgy költözött ahogy Te és a nővérem se ejtett könnyeket Anyuéknak.Azért tettem fel ezt a kérdést mert kiváncsi vagyok h mások ezeket hogy élték meg! nekem fura volt a tesóm h nem szólt melyik nap,csak hipp-hopp pakolt és ment.
Ráadásul Anyu ilyenkor bevásárol egy hónapra való kaját(kezdő csomagot:))Neki ez fontos és a nővérem még ezt se fogadta el.gondolhatod milyen rosszul esett neki!
Nem, félre ne értsd! Az én esetemben ez egy szép lassú és szinte észrevétlen folyamat volt. Fokozatosan kerültek át a cuccaim, otthonról bútort, ilyesmit nem is vittem, szóval nem egy konkrét alkalom volt.
Én inkább az esküvőmkor éreztem hasonlókat, ill. amikor az első gyerkőcömet megmutattam Anyuéknak.
Elösször is köszönöm h észre vetted a topikomat:))))!!!
Sajnálom hogy így alakult! Teljesen egyet értek avval h attól függ milyen kapcsolat van otthon!
Nekem szerencsém van Anyu és Apu a barátom is egyben ezért nekem kellett három év h meg nyugodjak!!Addig sokat jártam át hozzájuk!Bár a kapcsolat sem volt valami jó és ez biztosan befolyásolta az egészet!!!
Mostmár van egy szuper férjem és egy gyönyörű kisbabám és már nincs honvágyam!!!
Szia! Hát tudod, ez az egész attól függ, hogy milyen kapcsolatod van a szüleiddel. Én anyuval és az öcsémmel éltem együtt, nem volt jó a kapcsolatom anyuval. A vőlegényemmel lassan négy éve alkotunk egy párt, fél év után már minden nap itt aludtam nála, a ruháim fokozatosan kerültek át.
Ma már ott tartunk, hogy mindenem itt van, csupán néhány pulcsim és téli kabátom maradt otthon, amit hamarosan pótolok.
Nem sajnáltam, hogy eljövök, mint mondtam, anyuval nem jöttem ki jól. Amióta hetente csak egyszer lát, kb. egy órára, azóta normálisabb. Jobb ez így.
senki többet harmadszor??????:((((
akkor ez egy nagyon hülye kérdés volt!!!!!!!:((((
ÉN meg köszöntem a 19 évet mert szuper volt! Sírni nem mertem elöttük nem akartam hogy azt hidjék:félek! Pedig nagyon féltem!
A nővérem meg nem mondta hogy melyik nap költözik és szegény Anyukám haza ment a munkából és csak azt látja hogy már félig fel van pakolva a kocsira.Jó hogy csak két utcányira költözött,de azért elég szenyó volt!!!
Te hogy élted meg az elválást???