Amikor az anyós mindenbe beleszól (beszélgetés)
Én hiszek a barátságban,de ez nem lehet egyoldalú!
Szeretni lehet ,csak kicsit bizarr és ez lehet egyoldalú is.Semmi nem számít!:)
Teljesen megértelek! Én 11 éve tűröm az anyósom nem törődöm hozzáállását az unokákhoz. Nálunk , nem szól bele semmibe ugyan, de nem is érdeklik az unokái. Csak a lánya gyerekei kell neki, mindig azt mondja nem a lányom csak a menyem. Így az unokáim sem olyanok." Pedig a férjem nagyon szereti az Anyját. Nagyon sokat van a gondolatomban, hogy elmondjam a véleményem, de még mindig nem szántam el magam. Csak a sok gondolat betegít. És ha sokat rágódsz még valami hülye betegség jön ki rajtad.
Amikor a 2 fiam akkora lett, hogy vissza mentem dolgozni, annyi dolgom, volt, hogy hál Istennek eszembe sem jutott. Most, hogy itthon vagyok a pici lányommal, sokat megfordul a fejembe, hogy egyetlen lányunokája sem érdekli. A sógornőmnek 2 fia van. Egyszer beszóltam neki amikor arról volt szó, hogy Orbán megszavaztatta, hogy kötelesek leszünk, öreg beteg szüleinket eltartani, hogy remélem lesz erőm hozzá, hogy a szüleim ápoljam, ha kell. Akkor anyósom és apósom,rángatták magukat, hogy ők úgy sem kellenek senkinek. Erre én azt mondtam, hogy mindenki megkapja a sorsát maguk nem a szüleim.
Szerintem az a bajuk, hogy elraboltam a fiuk szívét, csináltattam magamnak 3 gyereket, és a fizetés nem nekik megy.
A férjem egyszer annyit mondott nekik,hogy ott van a lányotok , a tesóm úgy is az ő gyerekei kell mindig ezért oldjátok meg a problémáitokat velük. Ettől függetlenül nagyon szereti az Anyját a férjem. Az anyósokkal mindig nehéz ügy. Ott van Pécsi Ildikó és Pártos Csilla eset. Milyen jól indult és mi lett.....
Ő büszke arra, hogy otthon tudott maradni a gyerekekkel 4-5 évig. Soha nem volt bejelnetett munkája megtehették apósommal.
Ezt most, hogy közeleg a nyugdíjas korhatár meg is érzi és szerintem már bánja.
Én nem szeretnék így járni.
Két fizetés, azkét fizetés, és nem lehet tudni mit hoz a jövő, úgyhogy én így döntöttem. Ez utóbbit egyébként neki is elmondtam. Ennek ellenére zavarja, hogy a gyerek bölcsiben van, mintha lelkiismeretfurdalást akarna okozni.
Na, majd csak elfogadja a helyzetet.
Nem azért jöttem, hogy kritizáljam...
Jól esnek a kedves szavak, köszönöm mindenkinek!
Köszönöm szépen a válaszokat!
Természetesen a férjem mellettem áll, miután decemberben véglegesen eldöntöttük, hogy a gyerek be lesz adva, ő személyesen mondta el anyósomnak, aki azt mondta megérti a döntésünket. Ennek ellenére próbálkozik azóta is a már említett dolgokkkal. Mindig fel hoz valamit, amikor találkozunk. Hihetetlen. A férjem szerint én fújom fel, ne is vegyek róla tudomást, a mi döntésünk és kész. Igyekszem ehhez tartani magam, de mindig sikerül felbosszantanom magam a beszólasokon.
Igyekszem ezen változtatni.
Nem Magyarországról írok, itt egy évet lehet otthon maradni a gyerekkel, utána vissza kell menni dolgozni. Az óvoda az 5 éves kortól kötelező. Addig, meg lehet oldani a dolgot nagyszülői segítséggel vagy lehet bébiszittert fogadni.
Ami a betegségeket illeti, természetesen vannak fertőzések, de anyósom a leges legrosszabb dolgokkal ijesztget. Nagyon fárasztó.
Köszönöm mindenkinek, aki hozzaszólt és a kedves szavakat.
Jaj bócsánat"!
Aszittem", érdeklik a jó tanácsok.
Mit kell ezen beszélni, miért kellene keveset találkozni? Gyerek már nem csecsemő, megy bölcsibe, mert kell a pénz. Neki meg a gyerektársaság.
Ha rossz a kaja, nagyi főzzön neki finomat mire hazaérnek!
Viszont a nagyi munkájára sem kell pofákat vágni, akkor sem, ha csak hobbiból dolgozik.
Mindenki foglalkozzon a magáéval.
He?
Egész napra???? :)
Ezzel én is teljesen egyetértek.
Még annyit, hogy mivel ez az első unoka, érthető, hogy a nagyi jobban aggódik. Hozzá kell szoknia, hogy nem ő dönt és ez egy folyamat. Majd megtanulja és hozzászokik. Ebben a férjed tud segíteni. Attól, hogy a nagyinak van véleménye és el is mondja, még nem következik, hogy azt is kell tenni. Ezt meg kell értenie.
Sajnos az érvei ugyan állnak, de azzal együtt nem megoldható ma már, hogy ne kerüljön bölcsibe a kicsi. Hacsak nem vállalja be teljesen arra az időre. Ebben a korban azért már hiányzik a gyerektársaság a picinek is, amin esetleg egy testvér születése is segíthet. :)
Határozottan a helyére kell tenni neked és/vagy a párodnak. Nálunk is így ment. Egyszer akart anyósom okoskodni, aztán a férjem megértette vele hogy itt neki nem lesz szava - meg senkinek. Nem kell behúzni füledet-farkadat, mint ahogyan sokan teszik. Én is megkaptam már (bár nem rossz szándékkal) ismerős csajoktól hogy milyen harcias vagyok, amikor diskuráltunk valakinek a gondjairól közülünk. Ez nem igaz, nem győztem hangsúlyozni. Nagyon visszahúzódó ember vagyok, de a magánszféra az magánszféra és foggal-körömmel védjük. Akinek nem tetszik, annak nem kell az életünk részének lennie, legyen ez akár az egyik szülőnk. Szerintem elég szomorú, hogy sokan harciasságnak vélik azt, aminek természetesnek kellene lennie: Mindenki tartsa meg a dolgait otthon, a saját házában, a saját házastársával, gyerekeivel.
Én nagyon nehezem viselem az ismerőseim történeteit. Olyanokat mesélnek, hogy mi ezekért már RÉGEN kitiltottunk volna bárkit a házunkból meg az életükből. És csak tűrik a tűrhetetlent. Tűrik hogy pl. az anyós kijelenti, a menye neki egy senki és az is marad - majd van képe ezek után odamenni és még ott is basáskodni. Te ne ess ebbe a hibába. Minél többet engedtek, annál rosszabb lesz.
Én nem vagyok sem a korai, sem a kései bölcsibe/óvodába adás híve (bár manapság ez nem is annyira kívánságműsor, mert 3 éves kortól kötelező), de annyi féle ember van és annyit változott a világ, hogy mindenkinek más lehetőségek adottak. A bölcsi nem a világ vége és nem feltétlenül kell rossznak lennie. A gyerekbetegségeken meg sajnos át kell esni, ez egy nagyon hülye érv.
Tegyétek helyre, ha szépen nem megy, hát durván.
Sőt, sokkal jobb, célravezetőbb és egyenesebb dolog szemtől szembe megmondani, mint mindféle fórumokon meg más társaságban a háta mögött gyalázni.
Szerintem is először a férjed (mégis csak ő a gyereke, tőle talán jobban elfogadja) mondja el neki határozottan, hogy nem tűrtök ebbe beleszólást - és azt is elmagyarázhatja neki, hogy miért döntöttetek így - és ha az nem hatna, akkor te is.
Ja, és arról is fel kell világosítani őt, hogy manapság már kötelező az ovi 3 éves kortól, ha esetleg nem tudná...
Ja, és attól egyre feszültebb leszel, míg végül kiborul a bili és életreszóló veszekedések meg harakiri lesz belőle.
Vagy ezer cikk szól erről a Hoxán. Hogy senki nem mert évekig szólni az anyósnak, aztán utána úgy kiborult a bili, hogy elárasztott mindenkit nyakig...
A kedvesség, udvariasság, tisztelet nem jelenti azt, hogy nem nyilváníthatod ki az eltérő véleményedet és hozhatod meg a döntéseket szabadon, amikhez csak neked van jogod.
Nem, szerintem ne engedje el a füle mellett, akkor sosem lesz vége az okoskodásnak.
Kedvesen, de NAGYON határozottan mondd meg neki, hogy ez most nem az ő fia, hanem a ti gyereketek, ti nevelitek, így döntöttetek és kész.
Ha nem tetszik, hát nem tetszik, de el kell fogadnia, ez van.
Igenis ki kell nyilvánítani határozottan, hogy te, illetve ti mit és hogyan akartok, mi a véleményetek. Ha az észosztására soha nem szólsz semmit, akkor csak egyre jobban rátok fog szállni.
szépen mondd el az anyósnak, amiket ide leírtál.
azt, hogy tanulnod és dolgoznod kell, a gyereked jövője érdekében.
Dehogy bűn :)
A férjed szóljon az édesanyjának, hogy ez ti életetek, köszönitek,de nem kéritek a távirányítást.
A gyereknek határozottan jót tesz, ha kortársai között van, a betegségeken meg úgyis át kell esni.
Az én gyerekem szintén hasonló korban került bölcsibe. Nekem volt lelkiismeret-furdalásom emiatt, de el kellett mennem dolgozni. Viszont a gyerekem imádta a bölcsit. Igen, sokat volt beteg, de ezen minden gyerek átesik. A bölcsisek bölcsis korban, az ovisok pár évvel később.
Próbáld meg anyósod beszólásait elengedni a füled mellett! Minden jót nektek!
További ajánlott fórumok:
- DOKI! ÉNZSŐL! Nehéz beleszólni a fórumokba?
- Miért keresnek a nők mindenben kifogást, illetve miért nem tetszik nekik soha semmi?
- Szép... - Mindenben és ragozottan is /Szépre száll a füst, Te vagy a legszebb.../
- Miért érzik azt az emberek, hogy joguk van beleszólni más életébe?
- Mit tennétek, ha az anyós állandóan beleszólna az életetekbe?
- Amikor a szomszéd már mindenbe is beleköt