Álmodott már valaki a gyermeke halálával? (beszélgetés)

A terhességem alatt én is rengeteg butaságot összehordtam álmomban, kiabáltam is rendszeresen éjjelente, de ez szerintem valóban az újtól, ismeretlentől és a felelősségtől való szorongás miatt volt. na meg hogy az emberlánya kissé kényelmetlenül érzi magát a saját testében, hormonok, stb. én pl.sokszor álmodtam meg a gyermekem születését is, mialatt terhes voltam. igaz, hogy álmomban amint megszületett, kifejtette véleményét, hogy ez egy igen kellemetlen élmény volt számára, és máskor jobban vigyázzak.

ami érdekesség a fórum témájával kapcsolatban, hogy a lányom nagyon szokatlanul viselkedett tegnap, egész délután nyafogott, sírt, hisztizett, aztán szipogva kérte, hogy szeressem meg.

Én még csak várom a babámat. Pár hét van szülésig. Egyik éjjel volt egy rossz álmom a témával kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy félek még kicsit az ismeretlentől, hogy milyen lesz, ha már köztünk lesz. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, de nehéz volt kiverni a fejemből.

soha nem álmodtam még ilyet...

de nem is akarok...

Ez iszonyú, nagyon, nagyon sajnálom :((

Fogadd részvétem!

Nagyon sajnálom! De hogy ilyen egyáltalán előfordulhat...

A kislányod nagyon szép! Minden jót nektek, jó egészséget és sok boldogságot a kistesóval együtt!

Nekem is volt már ilyen álmom... Borzalmas! :(

Azt álmodtam, hogy ellopják a kocsinkat úgy hogy a gyerek benne ül és beborulnak vele egy vizes árokba. Istenem de rossz felidézni. Akkor még nagyon pici volt a fiam és háttal ült a kocsiban a babahordozóban. Így láttam álmomban is. Mikor megvettük neki a randes babaülést esküszöm akkora megnyugvást éreztem, hogy ez már biztosan nem válik valóra!

én azt még nem álmodtam hogy meghal csak azt hogy nem találom sehol vagy azt hogy az egyik pillanatban még velem van a másikban meg sehol.

nem is tudom mi lenne ha ő nem lenne..vagy ha baja esne abba beleörülnék.az ember a félelmeit szokta általában megálmodni.

hogy vesztetted el a kisfiad?

a kislányod egy tündér...

Mitől fél egy anya a legjobban még akkor is, ha nem mondja ki? Szerintem attól, hogy el kell temetnie a gyermekét. Ezek rossz gondolatok, amiket mindig elhesegetünk. Ám álmainkban nem vagyunk erre képesek. A tudatalattinkban mindivégig ott van. A kisfiam a kezemben halt meg, így akkor a rémképek valósággál váltak. A lányom 4,5 éves és mostanában elég gyakran álmodom azt, hogy őt is elvesztem. Azt hiszem abba már belezavarodnék. Nem tudom hányszor lehet egy életben normálisan talpra állni...

Most megint babát várok. Remélem őt nem kell meggyászolnom.

ezt nem értem-milyen szintjei vannak a létnek?

hogy részletezzem: egy nagyon régi épületben rohantunk a gyerekeimmel a párom után, aki elment katonának (? ezt sem értem) és itthon hagyta a személyijét. létrán kellett lemászni nagyon magas padlásról. a fiam lemászott előre, simán, utána indultam én, majd a kicsi, aki néhány lépcsőfok után átcsúszott a fokok között és zuhant lefelé a sötét mélybe. nem lett befejezése az álomnak, mert sikítva riadtam fel, de azóta is kimondhatatlan iszonyú érzés felidézni, és bár általában vissza tudom vezetni az álmaim "okát", ezt most nem tudom értelmezni...