Állásinterjú kérdések, válaszok (beszélgetős fórum)

Végül elengedtek, csak kicsit később, ami a másik helyen megfelel, persze addig is ezer feladat nehogy már véletlenül normálisan normálisan el tudjak intézni bármit.

Egyébként a jelenlegi munkáltatóm nem volt korrekt, sokkal magasabb fizetést ígért szóban, mint ami a szerződésre volt írva, csak kénszer helyzetben voltam, mert kb fél éve nem találtam semmit és el kellett fogadnom.

Ahova megyek, ott nagyon egyenesnek tűnnek.

Jaja :) csak határozott idejű szerződésem van itt jelenleg, és annyira problémás úgy látszik elintézni, hogy elengedjenek... egyszerűen nem mozdul az ügyben a munkáltató, pedig kerestem emiatt...közben albérletet kell nézni, lefoglalni, a másik munkaviszonyt megszüntetni, azt innen 200 km re, mert jelenleg ott a cé, amelyiknek dolgozom, az is rengeteg idő, szóval sztem kérek még egy hetet a kezdéshez.

Iszonyú nehéz megszabadulni egy munkahelyről.... régen azért nem volt ez ilyen körülményes.

Ja és a határozott idő két hónap múlva lejár és nem tudják meghosszabbítani....

Itt csak a munkahelyet hagyom, mert albérletben lakom, szóval annyira nincs mit felszámolni.

És legalább megszabadulok a rossz emlékektől, azoktól a dolgoktól, helyektől, amik emlékeztetnek arra, hogy anno milyen hülye voltam, hogy hagytam magam átverni :)

Ha meg vissza akarok jönni a barátaimhoz, itt vagyok 45 perc alatt, a családom meg egy órára lakik. Költöztem már többször így egyedül más városba, talán nem lesz annyira furcsa a szitu.

Igen, ehhez költöznöm kell. Ha ez nem sikerül, úgy döntöttem, inkább csak a lakóhelyem közelében fogok pályázni.

Egyébként autópályán 45 perc alatt oda lehet érni abból a városból, ahol lakom, szóval sűrűn haza tudok jönni elvileg.

Meg volt. Egy 4 tagú bizottság várt, mind vezetők, össze kellett foglalnom a pályafutásomat, majd a terveimről beszélni, milyen munkát képzelek hosszú távon, aztán ők mondták el, miről van szó. Meg hogy költöznék-e oda, mert ez a meló innen 80 km, mondtam h persze, mielőtt beadtam, átgondoltam és azért adtam be, mert igen, költöznék.

Nem tudom, sztem holnap hívnak, mi a helyzet, mert sürgős nekik.

Nekem egyszer sikerult :D Pedig nem keszultem, eletem elso allasinterjuja volt.

Azt mondtam a rossz tulajdonsagra, hogy iszonyuan maximalista vagyok. Gyakran tulzottan is. Ez amugy abszolut igaz. Az interjuztato elmosolyodott, es megkerdezte, tanultam-e jatszani valamilyen hagszeren. Elkerekedett a szemem, mondom igen, hegedultem 8 evig. Lathatta a fejemen, hogy nem ertem az osszefuggest, es elmagyarazta, hogy a "zeneszek" (legalabbis akik kaptak "kikepzest" hangszerbol) altalaban maximalistak.

Foruminditonak: nincs nagy tapasztalatom, inkabb interjuztattam, mint interjukra jartam. Nekem azok az emberek tetszettek a legjobban, akik lazak voltak es oszintek, intelligensen, higgadtan valaszoltak, nem gorcsoltek es nem voltak agresszivak. Nem az volt a lenyeg, MIT mondanak, hanem hogy HOGYAN. Ugyhogy neked is inkabb azt tanacsolom, hogy lelkileg keszulj fel, ne a valaszokkal.

Készülj fel kellemetlen kérdésekre! Különösen a régi munkahelye(id)del, főnökeiddel, kollegáiddal kapcsolatban. A HR-esek mindig fel tudnak Neked tenni ilyen kérdéseket.

Amikor én voltam állásinterjún, szinte minden kérdést feltettek, amit én magamban előző nap lejátszottam, és mind a régi munkakörömmel, munkahelyemmel volt kapcsolatos.

Ezeken gondolkozz, hogy Neked mi jöhet szóba!

Arra fogalmazd meg magadban a válaszokat úgy, hogy abból a lehető legjobban kerülj ki!

(Egyébként ilyen kellemetlen kérdés lehet tényleg, hogy miért nem akarsz gyereket.)

Nem verseny, hanem a közszféráról van szó. Ha meg lenne az emberük, nem hívtak volna be ilyen sürgősen.

A jogászhoz közelebb áll a munka jellege.