Állandó veszekedés a párkapcsolatban. (beszélgetés)

Szia!

Nem akarlak elkeseríteni, de az enyém is ilyen, és nálunk miután visszamentem dolgozni még rosszabb lett. Nem számított, hogy már én is dolgoztam, a maximalista elvárások ugyanúgy megmaradtak, csak már nehezebb volt teljesíteni. Én még azt is kipróbáltam, hogy amit egyik nap szerinte nem jól csináltam, másik nap úgy csináltam ahogy mondta, és láss csodát, úgy sem volt jó. Ha hazajött, és én megöltem, éreztem a hátam mögött a lakást pásztázó tekintetét.

Hát én nem tudok ilyen maximalista lenni. És nem is akarok. A gyerekkel míg kicsi volt alig foglalkozott. Igaz, hogy ő vendéglátós, úgyhogy heti hét nap dolgozik, de ha nagy ritkán otthon is volt, akkor is fontosabb volt a kocsimosás, mint hogy végre játszhasson a fiával. Szerintem nem is nagyon tudott mit kezdeni vele. Ha este időben hazajött és a gyerek könyörgött neki, hogy menjen vele játszani, akkor is előbb neki állt porszívózni stb., és majd utána, ha volt még idő.

Mielőtt valaki még megszólna, közlöm, hogy szerintem a környéken senki nem porszívozott annyit mint én, (bár nem vagyok házitündér) úgyhogy olyan nagy kosz sosem volt, csak ő nem tud mit kezdeni magával, ha nem dolgozik. Vagy nem engem szekál.

Most neked kell eldöntened, hogy tudsz e alkalmazkodni hozzá, vagy sem.

Én már odáig jutottam, hogy a gyerek előtt semmi tekintélyem nincs, mivel abban nőtt fel, hogy állandóan azt hallgatta, hogy anya semmit sem csinál jól. Ha a gyerek nem volt hajlandó összeszedni a játékot, mire hazaért, akkor is én voltam a hibás, és mivel ezt az apja a gyerek előtt közölte, így ahelyett hogy összeszedte volna, még ő is nekem támadt. Mikor megláttam a 7 éves fiamban az apját, döntöttem úgy, hogy elegem van. De már ha nem tetszik a fiamnak valami feladat, akkor simán meghallgathatom, hogy igaza van apának, te egy semmire kellő nő vagy. Úgyhogy nekem sokkal hamarabb kellett volna lépnem, hogy ne fajuljon idáig. Bár még messze van a vége.

Most a te kezedben a döntés.

De tudd, az ilyen ember nem változik, vagy annyi az esélye mint a lottó ötösnek. Szerinte Ő tökéletes, és te vagy a ROSSZ, így nem érti, miért kéne változnia.

Ha jól vettem ki a hozzászólásából, a férje besegít, mert ugye ha hazaér és nincs felporszívózva, látja, elkezdi csinálni, szóval nem az a pasas, akinek a házimunka büdös, csak hát beszól érte mert ha a csaj aznap (szintén hszben írta), játszott és főzött (aznap nem segített be a melóba a férjnek), miért ne lett volna ideje felporszívózni is?

Amúgy meg elég lenne beszerezni egy robotporszívót és akkor nem lenne ok emiatt veszekedni, hiszen amíg főzne a gyereknek és játszana vele, addig a robotka eltakarítgatna. Ezt is csak azért írom, mert az infók alapján, amit tudunk, nincsenek anyagi gondjaik, így gondolom, nem rengetné meg őket egy ilyen segédeszköz vásárlása, viszont megspórolnának egy kis bosszúságot.

Én egyetértek azzal, hogy ne mindent mindig a nő csináljon, ami a háztartással kapcsolatos. De logikus, hogy ha egy nő egész nap otthon volt a gyerekkel míg a férj kamionozott egész nap, akkor nehogymár egy végigvezetett nap után kelljen neki felporszívózni. Komolyan, főzés, játszás mellett jut idő erre annak is, aki otthon volt egész nap.

De hétvégén meg csináljanak együtt dolgokat és esténként egy kis közös összerámolás stb.

Mi hétvégén együtt kertészkedünk, addig is együtt vagyunk, írta, hogy nekik is van kert, na ezt jó ötletnek tartom, hogy ha együtt csinálják, hamarabb is végeznek, egymásra is jut idő. Hétvégi grillezésnél a férjem is mosogat (a grillt utána lepucolja, az eszközeit elmosogatja), meg én is, csapatmunka, hamarabb készen vagyunk. Na de hétköznap, ha segít is vacsi után elpakolni stb, azért tiszta otthonra jön haza, addigra már minden rendben van. Annyit kell elpakolni, amit a gyerekek közvetlenül vacsi után raktak szét, nem az egész napit, és mivel ott van, segít.

...mert munkamániás.

Ettől már csak a karrierista rosszabb...

Szerintem az ilyen típusú pasas soha nem fog leszokni az ordibálásról. Ez klasszikus verbális agresszió. A fórumindító anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van a kisgyerek miatt, ráadásul egyedül kell ellátnia a gyereket, főz, takarít minden nap és besegít a férj üzletébe. Miért baj, ha nincs mindig kiporszívózva? Az ilyen pasas akkor is fog találni ordibálásra okot, ha minden csillog-villog otthon.

Ráadásul azt sem értem miért kell egy olyan férfinak gyerek, aki nem hajlandó időt szánni a családjára. A család nem csak a pénzről szól, hanem az együtt töltött időről, a közös programokról. Hacsak nincsenek anyagilag nagyon rossz helyzetben, nem tudom mi indokolja, hogy még a hétvégéket is munkával tölti, hacsak az nem, hogy nem is érzi jól magát a feleségével és a gyerekével.

A leírtak alapján - a másik fél ismerete nélkül - azt gondolom, hogy ő nem való/alkalmas arra, hogy családja legyen. Vagy fiatalon lett családapa, vagy alapból ilyen főnök típus és így kell elfogadnod.

Marad a kisfiad társasága. Legyél vele, mert nagyon gyorsan elszaladnak az évek és ez az időszak a legszebb!

Sajnálom.

Szinte biztos voltam ebben is!:)

De ugye látod, hogy ő ezeket saját magától is elvárja? Az ilyen ember annyira mindenét kiteszi a munkában, az életben (írtad, hogy emiatt stresszes is), hogy nem tudja elképzelni, mások miért csak félgőzzel csinálják a dolgokat. Magasra teszi a mércét magával szemben is, képes volt még szabadság alatt is dolgozni. Gondolj bele, hogy ha te is ilyen lennél abban, ami a te reszortod, megállíthatatlanok lehetnétek ketten. Csak te nem vagy ennyire ambíciózus.

Szerintem nem rossz az, ha valaki igen. Mindenképpen jobb az ilyen, mint az olyan, aki nem tesz semmit de irígykedik a másikéra vagy sajnálja magát, leül, stb.

Persze, ezt a tempót szokni kell, nem tudom, mióta vagytok együtt, lehet, hogy írtad, hát időbe telik, míg felfejlődsz hozzá. A veszekedés pedig oké, add ki te is a gőzt, egy egészséges veszekedés megelőz nagyobb bajokat, szóval ne hallgass. De próbáld meg az ő szemével nézni a világot és te is mozdulj rá egy kicsit a dolgokra, legyél lendületesebb!:)

Szerintem nem jó mindig hasonlítgatni a mások viszonyához a tieteket. Nyilván az, hogy egy kapcsolatban ki hogyan viszonyul a másikhoz, kettejüktől függ és attól, hogy mit engednek meg a másiknak.

Te önmagadtól nem mersz szembeszállni vele, hogy ne hülyézzen le. Gondolod, hogy azzal példálozni segít, hogy más nőket nem hülyéz le a férjük? Mert van rosszabb példa is. Ha nekiálltok érvelni, azt is mondhatja, hogy igen, van, akit nem hülyéznek le, de van, akit meg meg is rugdosnak...

Te ne hasonlítgass, hanem közöld vele, hogy azért ne hülyézzen le vagy ne ordibáljon veled, mert TE ezt nem akarod, és nem érdekel, hogy a Kis Piroska meg mit hagy az ő férjének és mit nem.

A párod egy tipikus maximalista ember. A kritizálásról nem fog leszokni, amíg észre nem veszi, hogy te is a maximumot nyújtod és méltó párja vagy. De ne miatta tedd, hanem magadért. Csak 15 perc a porszívózás. Igen, csak ennyi. Neki igénye van rá, mert maximalista, perfekcionista. Ha neked nincs rá igényed, nem vagy jó pár neki. Ha viszont úgy veszed, hogy ha egy kicsit többet erőlködsz te is, és igenis neked is igényed lesz, hogy felporszívózz, mindketten jól érzitek magatokat. Te azért, mert fejlődtél, ő azért, mert olyan otthon várja, amit szeretne. És le fog szokni az ordibálásról és a lehülyézésről.

A porszívó csak egy példa volt, mert te írtad, biztos van még egy rakás dolog, amit kritizál, gondolkozz el rajta, hogy miért teszi.

Érzelmileg viszont egy zokni a párod. Valszeg azért, mert így bosszulja meg, hogy te milyen vagy. Nem olyan a kéró, ahogy ő szeretné? Nem csókol meg. Érzelmek, szeretetmegvonás. Ezzel akarja megbosszulni. Ha "jókislány" vagy, lesz érzelem, addig nem. Ez az ő taktikája.

Szerintem nem túlzóak az elvárásaid, és annyira nem lehet fáradt a férjed, hogy legalább egy meghitt csókra ne legyen ideje.

Át kéne gondolnia, hogy mi a fontos az életében, mielőtt elveszít titeket.

Nyilván neki a családi élet a családról való anyagi gondoskodást jelenti és ezért növelte a "létszám emelkedésével" a végzett munkát is.

Saját magára sem szokott időt szánni, azaz nem megy el pl. néha bulizni nélkületek?

Szerintem egy kicsit próbálj meg kikapcsolódni. A gyerekkel menjetek el valahová pár napra, mondjuk anyukádékhoz. Ezen nem gondolkoztál még?

Az igazsághoz tartozik, hogy nekünk nem volt még problémánk egymással a férjemmel, ezért lehet, hogy nem jót javaslok, de én azt hiszem, ilyen helyzetben ezt tenném. Egy kicsit gondolkoznék és hagynám gondolkozni őt is.

Én nem tudnék így élni. Ezért nem ilyen férfit választottam. Te őt választottad. A te döntésed volt.

Vele vagy nélküle? Csak te tudhatod.

Változni nem fog. Ő ilyen. Gyerekvállalás előtt nem ártott volna gondolkozni...

Most már nyakig benne vagy.

Gondolom eddig is kritikus volt.

Hogy ez normális-e? A jó fene tudja. Nem ő az egyetlen ilyen. Hacsak nem ő volt az első szerelmem:D

De nem ő volt, mert az első szerelmem Magyarországon él és két nagyobb gyereke van:)