Alkoholproblémák a családban (beszélgetés)

Szia! Az alkoholista környezete soha sem felelős az illető "betegségéről",sőt kezelni,befolyásolni sem tudja azt.Ugyanis az alkoholizmus nem betegség,és legyőzni sem lehet,mert ez csak tünet.Az ilyen típusú ember a benne rejlő kissebbrendűségi komplexust kezeli alkohollal.Ez azonban nem orvosolható,vele született tulajdonságok juttatják oda ahová való.

Milyen is egy alkoholista?

-Kicsinyes

-Rosszhiszemű

-Egoista

-Érzéketlen másokkal szemben,empátia készsége a nullával határos.

-Nem hajlandó saját tetteiért felelősséget vállalni.

-Infantilis.

-Gyáva,mint egy 3 éves gyerek,ha éppen józan.

Ezeken akartok segíteni???????????

Szerintetek az alkoholista, aki napi rendszerességgel megiszik 3-4 üveg sört?

Egyébként tökre normális, csak minden nap iszik.

Szzóknak meg kell iasztok, Cila vagyok.

CSak annyi jutott eszembe, hogy valóban kikelhet magából az alkoholbeteg, ha ittasan megijed valamitől (a legkisebb piszkálódástól is akár).

A hozzátartozóknak meg kell tanulniuk, hogy az ittas alkoholbeteggel TILOS vitatkozni, veszekedni, annak kés is lehet a vége. Akkor szabad az aggályokat elmondani, amikor nem ittas. És akkor sem anyázós stílusban...

Sok olyat ismerek, akinek ez bevált. Nekünk is bevált! A hozzátartozó viselkedésén 50 % múlik. Csak erről senki nem beszél. Mert gyakran az alkoholbeteg a bűnbak.

Csak azon csodálkozom, hogy Amerikában már 50 éve gyógyulnak önsegítő csoporttal alkoholbeteg családok: itthon még mindig azt szajkózzuk, hogy az alkoholista így meg úgy. A környezet ugyanolyan felelős a gyógyulásért, mint az alkoholbeteg.

Üdv Nektek: C

Együttérzek a sok beiróval sajnos az alkohol az ől butir és nyomorba dont és bizony, aki rendszeresen fogyassza sajnos életeket tehet és tesz tönkre többségében. A tévé is hiába foglalkozik ezzel a témával, sajnos egyszerűen nem lehet mit kezdeni,ha

a hatóságokhoz sem érdemes fordulni segitségért, mert sohasem a sértettet védik és még segitségre sem lehet tőlük számitani. Gondoljunk csak bele az

államnak ebből többek között nagy haszna van. Hiszen elég sokan vásárolják. Utána következik az élelmiszer, a cigaretta és a szerencsejáték.

Köszönöm, hogy meghallgatattok.

Üdv.Anyuci1.

Hát igen. Valahol az én gyerekeim is megsínylették az egészet.

Hála az erőfeszítéseimnek, úgy néz ki, a nagyobbik fiam sikeresen talpra állt. A kisebbik szerintem soha nem fogja kiheverni, hogy csonka családban nőtt fel.

És ami a legnehezebb, de gyakorlással elérhető, és hat: indulatok nélküli őszinteség.

Az egyszerű: "menj a francba rohadt alkesz"-nek semmi hatása nincs.

Azt jogom van mondani egy alkoholbetegnek, hogy halálra szorongom magam amiatt, hogy milyenné fog épp aznap válni a piától, és hogy én őt józanon nagyon szeretem, de ha iszik, félek tőle; de azt nem mondhatom, hogy szemét vagy, akaratgyenge vagy, nem szeretsz, és más zsarolások ítélkezések: mert ez egyszerűen nem igaz.

Ő beteg, és ha én ezt nem fogom fel, és belemegyek a cirkuszba, én is beteggé válok,és erősítem az ő betegségét.

Hát, én is tudom, mi az halálosan szorongani az alkohol hatásaitól. De most gyógyulás, tanulás, munka és szeretet van, és ez hihetetlenül jó :-)

Sziasztok, Cila vagyok, egy gyógyuló alkoholbeteg hozzátartozója.

Tujdátok, nagyon sokmindent meg kellett tanulnom az alkoholbetegség (ugyanis ez egy betegség) működéséről, mire tudtam magam hova rakni a párkapcsolatomban.

Nem ivott apám-anyám, sose láttam kicsi koromban berúgást, részegeskedést. Nem értettem, hogy fogok ki alkoholbeteg párkapcsolatot.

Aztán amikor elkezdtem gyanakodni a családom terheltségére, ki is derült, hogy mindkét nagypapám alkoholbeteg, és az összes nagynéném nagybátyám alkoholbeteg. CSAK A SZÜLEIM nem.

Ami nem jelenti azt, hogy ők nem érintettek: ők a kiegészítő szerepeket élik meg. Ugyanis az alkohol csak a tünete egy családi szereprendszernek. Én is az vagyok, bár korábban azt hittem, minden rendben velem.

Azzal, hogy kezdem letenni a megmentő, mindenáron segítő szerepemet, azzal értünk el odáig, hogy a párom pedig kezébe vette a saját életét, és leállt az ivásról.

A köztudatban úgy él, hogy az alkoholista nem erkölcsös, és akaratgyenge.

Hát ez súlyos tévedés.

Az alkoholbeteg BETEG.

Persze ezt mát mindenki csak akkor veszi észre, amikor szerencsétlen a harmadik fázisában tart a betegségnek, amikor nyilvános ciki jelenetek vannak, elmegy a pénz, hazugság keseríti mindenki életét, elszáll a munkahely, üvöltözés, cirkusz van.

Azokat a kínszenvedéseket, amiket átéltem tehetetlenségemben, hogy hogyan segítsek a páromon, hogy legyek még tökéletesebb, hátha akkor neki jobb lesz - azt nem kívánom senkinek, bár tudom, sok jószándékú nő (vagy férfi) jár ebben a cipőban.

Ha hazudik egy alkoholbeteg, vagy nem tart be ígéretet, nem azért teszi, hogy a környezetnek ártson: dolgozik benne a betegség.

Ha részegen hülyeséget csinál nem szabad felvenni, amit olyankor mond. Józanon azt ISZONYTATÓAN szégyelli, erről tudjon mindenki...

És olyankor kell ezt vele megbeszélni, amikor épp nem piás. És csak nagyon óvatosan.

Tagad: mert ez a betegség első számú tünete.

VALÓBAN nem hiszi el, hogy beteg.

A cél, hogy magától ráébredhessen, hogy beteg. Mert ha van betegségtudata, akkor mindent meg tud tenni, hogy ne igyon.

Az alkohol egy sunyi, szemét alattomos ellenség: akinek nincs alkoholérzékenysége, az nem tudja elképzelni, micsoda kín abban élni.

Nálunk ez sikerült, de nagy meló volt benne: nekem is, hogy megváltoztassam a hozzáállásomat, és FELFOGJAM, miről van szó, meg a páromnak is, de erről ő tud többet.

Ja. és egyedül nekem ez nem sikerült volna: az alkoholbetegség, és minden függeléke erősebb az egyedül küzdő embernél: csoportbetegség, ezért csoportban gyógyul: Al-Anon a neve, annak, ami az én életemet, és a páromét megváltoztatta.

Üdv mindenkinek, szeretettel: Cila

Többnyire péntekenként munka után úgy leitta magát, hogy szombaton, de sokszor még vasárnap is teljesen ki volt ütve. Ő fogalmazott úgy, hogy „még a hajam is fáj”.

A sör és a bor alapból rengeteg volt, azt még megfejelte vodkával Számtalanszor jött úgy haza hét közben is, hogy ott volt a kabátja belső zsebében a fél literes vodkásüveg, amiben már csak a harmada volt.

Csupán annyira csökkent le, hogy vigyázott, ne üsse ki magát annyira.

Az en emberemnek tavaly ev vegen meg normalisak voltak, bar a felso hatar kozeleben a majenzimei.

Megkerdezhetem, hogy mennyit/mit ivott a ferjed illetve az elvonokura utan ez mennyire csokkent le?

Amugy jopar olyan ismerosom van, akik fiatalon rendesen ittak, aztan amikor csaladot alapitottak, lehiggadtak es mar nem erdekelte oket a pia, nem tudom, ilyen korban (negyvenen felul) elkepzelheto meg, hogy a korulmenyek hatasara megvaltozik?

Annak idején megfogtam a férjem grabancát és elvittem elvonókúrára. Addigra már olyan állapotban volt, hogy belátta: tenni kell valamit. (A májfunkciója olyan értéken volt, hogy azt mondták: biztos elrontott valamit a labor, mert ilyen értékkel már nem is lehet élni, és megismételték a vizsgálatot. Az is ugyanazt mutatta!)

Kb. 2 hónapig szedte a bogyókat, aztán közölte: ő már meggyógyult, nem jön velem többet a gondozóba. Akkor kisírtam az orvosoktól még néhány hétre való gyógyszert, azt még beveszegette. Annyi eredménye lett a dolognak, hogy utána már jóval kevesebbet ivott, de ahhoz bőven eleget, hogy megváljak tőle.

Ettol tartok en is, bar nem tudom, miota all fenn es remenykedem, hatha visszafordithato.

Hahoo, a topiknyito hova tunt? Erdekelnenek az o tapasztalatai is.

Ez nagyon szomoru:-( "Jo" esetben a gyerekek annyira meggyulolik, hogy elkerulik az alkohollal valo kapcsolat minden formajat, rossz esetben meg...

Nalunk az ember nem agressziv, akkor biztos nem lennenk egyutt, inkabb "kedves" lesz, nem olyan veszes, de eleg idegesito, plane, hogy nem vagyok ehhez hozzaszokva, se a csaladunkban, se az elozo pasijaim kozott nem volt ilyen. A gondom az, hogy elegge kicsusztam az idobol a csaladalapitast illetoen, es most vele mindezt el tudom kepzelni, ez az egy problema van vele (bar tudom, ez epp eleg nagy).

En lennek a legboldogabb, ha naponta 1 pohar sort inna meg, nem 2-3 uveggel. Sajnos sokszor vacsorazni sem hajlando, csak ul az asztalnal, ujsaggal es sorosuveggel a kezeben. Nem mondanam, hogy nagyon berug, de maskepp viselkedik es en nem tudok vele ilyenkor egy hullamhosszra kerulni es gyakorlatilag most mar ez minden este igy megy.

A te sogornod mikor kezdett inni, hogy szaladt el vele igy a lo? Remelem, a gyerekeket nem neki iteltek...