Alkalmazkodás (beszélgetés)

Akasztófa?

Attól függ kihez és miért kell alkalmazkodni.

Kivel?

A kukába vele!

Fújhatjuk, ha ez miatt ugrik a közös cél.

Tökéletes. Pont ez az igazság és a lényeg. Az a szomorú, ha a kompromisszum elmaradása nem az elvek miatt történt, hanem önzés miatt.

Ráadásul a kapcsolat teremtés során mások az érdekeink, ezért hogy a kapcsolat kimenetele sikeres legyen, kompromisszumra kell jutnunk, a közös célok érdekében.

Világos. Ha egyforma lennék valakivel, rosszul is lennék tőle. Van aki ennyit sem ért, csak saj nálni tudom.

Szinte minden jellegű kapcsolatban kell, hiszen nem vagyunk egyformák.

Extrém bizarrok. Már én kezdem úgy érezni magam, hogy ufo vagyok.

Alkalmazkodás, az egész életedben végig kísér. Lásd születéstől kezdve, szülők, óvodák, iskolák, emberek, munkatársak, párkapcsolat. S mindegyiket másképp kell kezelni. Ha a párkapcsolatban nem alkalmazkodtok egymásnak, nem engedtek, akkor úgy szólván alá-fölé rendeltségi viszonyba kerültök egymással. Ami nem egy egészséges párkapcsolati viszonyt jelent. Kivéve: ha hajlunk rá, hogy belemenjünk, és szeretjük, ha kutyául bánnak velünk, illetve mi bánunk vkivel kutyául:) Bizarok az emberek.

Megbeszélni vele aztán semmit sem lehet. Olyan elképzelhetetlen.

Ismerős. Beszélgetőpartner.

Semmi, primitíven egyszerű kérést nem képes teljesíteni, hol szárnyalok vele, hol meg úgy kikészülök, hogy egész éjszaka nem alszom. És én szeretem és hozzám nem kell alkalmazkodnia.

De milyen kapcsolatban vagy az illetővel? Hát tudod én meg már szinte semmin nem döbbenek meg, na jó persze biztos van amin igen, de ilyenen nem. És beszéltél vele erről? És pontosan miben nyilvánul meg, amit mondasz?

Ezt én is élből így gondolom. Meg vagyok döbbenve.

Én úgy gondolom, hogy az ember a szeretteivel, barátaival kellene, hogy a leginkább foglalkozzon, azokhoz kellene alkalmazkodni...és nem más valakihez. Most nem azt mondom, hogy mindenki mással bunkónak kell lenni, vagy nem kell szóba állni. Én is a páromhoz, családhoz, barátokhoz alkalmazkodom leginkább, azok kedvébe szeretek tenni.

Tényleg jó.

Csak én furcsállom?

Így van.

Nagyon jól megfogalmaztad, teljesen egyetértek.

Szia! Ha jól értem ez a valaki olyan emberhez jobban igazodik, alkalmazkodik, aki nem kedveli, hozzád, aki meg kedveli, szereti, nem igazán alkalmazkodik. Milyen jellegű kapcsolat? Szerintem te már mellette vagy úgymond, mintha úgy érezné nem kell semmit tennie. Azzal a másik valakivel pedig meg akarja szerettetni magát, ezért vele másabb, simulékonyabb, de ha az a valaki is megszeretné, lehet, már ahhoz sem alkalmazkodna. Remélem nem írtam teljes hülyeségeket.

Persze, hogy kell alkalmazkodni. Megváltozni vagy a megváltozást elvárni viszont nem kell és nem szabad. Alkalmazkodással nem veszíted el önmagad, változással megtörténhet. Ha valaki úgy ítéli meg, hogy a mások által elvárt alkalmazkodás az egyénisége rovására megy, akkor vagy túl nagy az elvárás, vagy túl önző az, aki nem akarja teljesíteni.

Vagy valaki más.

Na akkor jó lenne, ha megkérdezted, mondaná rá valamit. Köszönöm.

Semmi különleges. Van egy ismerősöm, aki nem hajlandó alkalmazkodni hozzám, mert én szeretem őt, tehát a teljes énét meg tudja nekem mutatni. A probléma az, hogy még mindig van olyan fájdalmas tette, amit nem tudok elfogadni, de nem ez a baj, feldolgozni sem. Aki meg nem szereti, azt halálra szereti, mert meg akar neki felelni.

Szerintem is minden esetben kell alkalmazkodni egymáshoz. Enélkül semmilyen emberi kapcsolat nem működik..

Örülök, hogy anélkül, hogy tudnátok miről van szó, egy véleményen vagytok velem. Direkt nem mondom el ilyenkor a körülményeket, hogy mindenki szabadon válaszolhasson a tapasztalatai alapján.