Alexitímia - érzelmi analfabetizmus (beszélgetés)

Vissza bizony. De már nem fogadtam teljes mértékben vissza. Nekem egy pasiból elég egy ilyen részleges megoldás is. A jobbik része kell csak. :-)

Ismerem a gyomor-centrikus férfiakat. Egyébként: melyik nem az? Ez a visszatért madárka is az. Etetem, az odáig nekem még nem gond.

Akkor félreértettelek. Azt hittem, tapasztalat. :)

És akik úgy gondolják, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út?

Ez is megdöbbentő.

Ne viccelj már, ezt én egy percig se viseltem el. :-) Nem ismertem ilyen pasit.

Volt nekem férjem is ha jól emlékszem, egész rendes tag volt. Csakhát szerelmes tipus. Beleszeretett valaki másba. :-)

Nem kell nekem már találni senkit sem, megvan az emberem. Visszajött hozzám. "Engem nem lehet elfelejteni". :-) Neki sincsenek irreális igényei, nyakon is verném azonnal.

De tudom, hogy vannak afféle maradiak. És vannak buta nők, akik úgy tudják, hogy az olyan igényeknek mindig alá kell feküdni. Szó szerint is.

Te aztán megfogtad az isten lábát, ha még annyit se tudsz, mik egy férjuram irreális elvárásai. Hát példának okáért: főzz kaját akkor is, ha beteg vagy. Tedd oda magad akkor is, ha nincs kedved, nem vagy ráhangolódva. Nézd meg vele a focit, ne nézz soha főzőműsort. Viseld el a bagószagú száját, eszedbe se jusson bactatni a leszokással. Olyan helyen nyaralj vele, ahol tud pecázni, és más program közben ne is legyen. Egy szó nélkül hordd a szendvicseket meg a sört, ha feljöttek a zsugás haverjai. A szendvicsen mindig legyen uborka is.

Na, soroljam még? Nagyon hoszzú....

Lehet, hogy 20-30 év múlva én is ezt fogom mondani.

Egyelőre boldogsággal tölt el, ha az eljegyzésünkre és az esküvőnkre gondolok. Mindig sírok, mikor visszanézzük a képeket. :D

Milyen irreális elvárásokra gondolsz?

Hát látod azt én se. Ha tönkremegy a házasság, nemcsak az a megtanulnivaló, hogy mire kellett volna jobban odafigyelni, eleve nem egy bizonyos jellemvonásokkal bíró embert kiválasztani stb., - hanem azt is, hogy íme, amiatt a papír miatt most aztán mennyi a fölösleges bonyodalom.

Az is megtanulnivaló lenne, hogy micsoda irreális elvárásokkal jöhet elő egy "férj" - már tisztelet a kivételnek - egy ilyen több évezredes intézmény keretei között. Elavult, maradi, merev, xar az egész.

Ha két ember igazán összeillik és szeretik egymást, nem is értem, miért kell azt a szép kacsolatot ilyen merev keretek közé gyűrni.

Megértelek. Ha mi egyszer elválunk a férjemmel, utána én sem futnék neki még egy hasonló kapcsolatnak, főleg, hogy előttem van a rossz példa - anyám a második rossz házasságában él.

Nem is értem, hogy sokan miért nem tanulnak elsőre. :D

Nem említettem volna? :-) Pedig annyit azért legalább megérdemelt volna.

Na ő ilyen kis virágajándékozgatós, engem meg ez nem érdekel, nem azért mert kiveszett már belőlem a romantika, ezen a téren soha nem is volt.

És nekem egy rendes, együttlakós kapcsolat az "sok". Így ebben a formában tudom csak elviselni. Hát nem vagyunk egyformák. :-)

Oké, nem vagyok gyógypedagógiás. :)

Mivel nem említetted, hogy elhagyott a párod, nem tudtam mihez kapcsolni a gondolataid.

Azt hiszem elvesztettem a fonalat.

Szándékomban áll elmondani neki, levélke és cuki macika nélkül, de ki megy el, és ki jött vissza?

Nem értelek.

Nahiszen. Nehogymár hamut szórj a fejedre. Ha úgy érzed, alulértékelted a férjed, meg is mondhatod ezt neki. Írhatsz neki szerelmes levelet. Vehetsz neki ajándékot, kisérő levéllel.

Jaj, csak ne lennék már ennyire kiégett. Én nem hiszem el, hogy mindez segíthet, ha valakiben már felmerült az elhagyás gondolata. Úgyis elmegy. Ámbátor az én párom már visszajött. :-) Nem is vagyok annyira egyedül.

De mostmár érted az okot. Férfitársaságra én már egész biztosan nem vágyódom.

Lutri a házasság, a szüleimé például nagyon hosszú volt, de az nem jelenti azt, hogy jó is. Te látod a lelki szemeiddel a közös megöregedést, legyen így.

De ha mégsem, megnyugtathatlak, van ám még egy fejezet, érdekesebb és szórakoztatóbb, mint az előző. Ha egyedülmaradsz, kiteljesedhetsz. Úgy, mint ahogy addig még sohasem. :-)

Igen, inkább az okot nem értettem - olvastam az adatlapodon a korodat, bár abból sem következik, hogy biztosan társaságra vágysz.

Én már többször gondolkodtam a válások okán. Tényleg egyre gyakoribb, a kisgyerekes pároknál főleg, és ez ijesztő.

Eddig még nem jöttem rá, hogy miért történik ez az emberekkel.

Megunják, megutálják egymást?

Kommunikáció hiánya?

Nem így képzelték a családos életet?

Félrelépés, lebukás?

Én pozitív vagyok, látom magunkat együtt megöregedni. :)

Aztán majd ha pozitívan pofára esek, legalább elmondhatom, hogy az eddigi életem rózsaszín ködben éltem. :D

Lekerülni a húspiacról az egy közkeletú kifejezés arra, aki már nem kelendő. :-) Ezt egyrészt a korom okozza, másrészt a saját érdektelenségem.

Az utóbbi ugyan nem látszik meg az amúgy kellemes küllememen, de a viselkedésemen már annál inkább, mert engem nem villanyoz fel a férfitársaság. Kb. két éve elszundikáltak a női hormonjaim. Illetve hogyismondjam, olyan fél szundiban vannak. :-)

Irigykedhetnék, mert kitűnő férjed van. De nem irigykedem, mert rosszak a magyar házassági statisztikák, dehát ezt tényleg ne vedd magadra, mindig vannak kivételek. Legyél te az. Okos, humoros csaj vagy, minden alapod megvan a sikerre. :-)

Mi lenne velünk google nélkül!

Nemrég én is megtaláltam, hogy paraszkavedekatriafóbiás leszek. Még a fekete macskával megbeszélem, holdtétől hányadik napra kell a klubba lépni, ha épp semmi kedvem sincs egy “Nem elég romantikus a férjem” topikot nyitni.

Nem értek pár dolgot.

Mit jelent az, hogy te már lekerültél a húspiacról?

És az, hogy ma akár irigyelhetnél is, de pár év múlva már nem?

A humor komoly segítség. Mindenen átsegít, ha van valakinek humorérzéke.

Meg az is, hogy érzi a másik szeretetét. Sose felejtsd el kimutatni. Azok az apró kis meglepik a férjed részéről egyszerűen telitalálatok. Nem mondom, ilyenek engem is levennének a lábamról, bár mostmár még az sem.

Én lekerültem már a húspiacról. Cseppet sem bánom, ez kellett ahhoz, hogy valóban magamrataláljak. Mégcsak irigy sem vagyok senkire, mellesleg tudom, hogy ma akár irigyelhetnélek is, pár év múlva meg már nem. De legyél te kivétel, tartson a sírig a házasságod. :-)

Tulajdonképp viccesen fogjuk fel ezt a köztünk lévő különbséget.

Nevetünk, amikor virággal állít be, és egy teátrális jelenet közepette átadja - mert baromira nem áll jól neki, és ezt mindketten tudjuk. Le is szoktunk erről. Inkább magától szeret ajándékot venni, kis apró meglepetést, amire nem számítok. Akkor hazajön, azt mondja csukd be a szemed, és a kezembe adja az ajándékot, én pedig megpróbálom kitapintani mi lehet az. :)

És úgy örül a feje, mikor látja hogy jót okozott!

Csodás férjem van, na, könny szökött a szemembe.

Tehát mindkettőnknek vannak hiányosságai, hülyeségei, rossz szokásai, és az a jó, hogy beszélünk ezekről a dolgokról. Így nem értjük félre egymást.

Tényleg szerencsés vagyok, köszönöm, hogy emlékeztettél rá.

Az miért beszólás, ha valaki azt írja, hogy nem beteg a férjed?!

Senki nem tud segíteni, csak ti ketten, ha megbeszélítek a problémáitokat. De ha így beszélsz a férjeddel is, ahogy itt velem nem csodálom, hogy nincs közös nevező. Természetesen bennem, a férjedben és az egész világban van a hiba. Megértettem.

Ezt akkor most dícséretnek veszem. Nekem élénk a fantáziám. :-) A te elképzelésed leírása is elég plasztikus volt, az éjszakai Buda fényeivel.

A kompromisszumaitok tök normálisak, erősen visszaveszek az arcomból, tudom én hogy némi kompromisszumra mindig szükség van.

De neked mindezzel együtt hiányérzeted van. Neked kevés a romantika. Szabad kapacitásaid maradnak, és nyolc év után már egy pasi sem fog minden erejével azon lenni, hogy ilyenek pedig ne maradjanak.

Elfárad, elfásul picit a kapcsolat, ez a dolgok rendje. Állítólag dolgozni kell, folyamatosan erőlködni, hogy fennmaradjon, égjen a láng.

Nade ki szeret melózni?

Figyelj, addig amíg csak ez a kis hiányérzet a problémád, szerencsés csajszi vagy. Sokan élnek pl. bántalmazó kapcsolatban, és nem bírnak kitörni belőle. Szervezz olyan programokat amik neked bejönnek, legyen benne olyasmi is amit a párod értékel, - kompromisszum, igen.

És vesszek meg, hogyha ez alexitímia. :-) Mindenesetre ügyes vagy, hogy ezt a szép szót megtaláltad, igazad van, másképp sablonos lett volna a kérdésfeltevésed. Rejtélyes voltál. Te is meg vagy dícsérve. :-)