Alakulhat ki idővel igaz szerelem? (tudásbázis)

Eszembe jutott az online gyilkosságok. :D

Bár már nem randizunk, úgyhogy valóban. :D

Jézus borogass! Miket írsz Te..?

Ez egyáltalán nem igaz. A szép nők is lehetnek okosak és sikeresek és képzeld nem kell a mai világban a legtöbb nőt eltartani, attól mert bomba valaki még lehet igen is annyira bomba, hogy nem néz semmi külsőséget és bankkártyát.. Ez a tipikus rosszindulat meg általánosítás.

Kimondtál két lényeges dolgot is..

Az újdonság sokat segít abban, hogy elkapjon az az érzés... olyankor még az ideálunkat tudjuk beleképzelni az illetőbe.

Az a kapcsolat, ami barátságból/ismeretségből indul ezt a fajta "varázsát" talán már elveszítheti. De hidd el, idővel kialakulhat egy másfajta, sokkal tartósabb érzés. Ha már többször megélted rájöhettél, hogy vége lett. Mert elmúlt, valamelyiktek részéről az a bizonyos testet-lelket átható érzés.

A másik lényeges dolog, amit kimondtál... hogy látod magad benne. A tükröd. És ez jó. Tükröt mutat a jó és rossz dolgokról is. Ezek mind hozzátartoznak egy jó kapcsolathoz.

Ha tényleg azt érzitek, hogy van egy görcs, akkor érdemes arról beszélni, hogy tényleg mi lenne ha most lazítanátok ezen. Ha sors Titeket rendelt egymásnak, akkor nem fogjátok elveszíteni egymást. Felteszem, fiatalok vagytok, hiszen most kezditek az életet.

Van olyan ismerősöm, akinek az esküvőjén idén voltunk. Ők külön mentek egy időre, mindenki élte az életét. Mert ők is hasonlóan érezték. És visszataláltak egymáshoz, immár közös életben, gyerekben gondolkodva, elköteleződve. Talán még kellett némi tapasztalat. Meg az őszinte kommunikáció.

Számomra az a szerelem,legalábbis én így éltem meg eddig,hogy amikor vele vagy amikor a szemeibe nézel,vagy akár,ha nem vagy vele csak rágondolsz,elkap egyfajta érzés amit nem tudok szavakba önteni,egyszerűen érzem,átjárja a lelkem és a testem.

Nagyon boldog vagyok akkor,persze nyílván ez nem egy egyfolytában fennálló állapot,de amikor vele vagyok ezt észlelem,vagy csak így hirtelen a semmiből elkap,ha rá gondolok.

És ehhez még hozzáadódik természetesen az,hogy szeretem,hiányzik,rosszul érzem magam,ha nincs velem,ezek pedig nyílván jelen vannak,csak azt az egy dolgot hiányolom a kapcsolatunkban amit fent leírtam.

De lehet még valóban kevés volt ez az egy hónap,hogy már kialakuljon ez bennünk,csak érdekes,hogy máskor ez jön magától már a legelején..De talán ez az újdonság érzés miatt is magyarázható,ugye a mi esetünkben, már 1 éve ismerjük egymást,és megszokottá vállt a kapcsolatunk.

De tény,hogy mindennél jobban szeretem és felék elveszíteni őt,eddig mindig féltem lekötni magam,főleg most az egyetem előtt,a nagy betűs élet bele csöppenése előtt,de mellette egyáltalán nem érzem ezt.

Annyira magamat látom benne.

És amit írtál is,pontosan ezt érezzük mind a ketten,félünk,hogy nem fog jönni ez az érzés,görcsösen vágyakozunk a "lángoló szerelem" érzése iránt,és éppen ez az ami vissza tartja a kibontakozását :/

Egyébként... mi is az a nagy szerelem? Pillangók a gyomorban? Mire vágytok?

Mi volna ha.. csak beszélgetnétek. Ha csak eljárnátok egymással ide-oda. Ha mindenki csak tenné a dolgát és nem akarna a másiknak megfelelni. Ha nem "akarnátok" görcsösen szerelmesnek lenni? Túlgondoljátok? Igen. Egy idealizált állapotot szeretnétek elérni. Ezen agyaltok, ez meg gátolja azt, hogy csak úgy simán jó legyen. Kimondtad, félsz, hogy nem alakul ki. A félelem meggátol abban, hogy kialakuljon. A félelem megfelelési kényszert szül és elvárásokat. Legyen olyan, hogy szerelmes tudjak belé lenni. Legyen az én ideálom. Ő tudja, hogy ennek nem fog tudni megfelelni. Talán nem is akar. Ördögi körré válik az egész.

Lehet, hogy mással más lenne. Jobb, rosszabb, de más. Lehet, hogy hagyni kellene, szüneteltetni ezt a kapcsolatot. Lehet, hogy az érzések, a félelmek leülepednek. És utána visszatértek rá. Hiányoznátok-e a másiknak? Vágytok-e egymásra. Fizikailag, lelkileg? Tegyétek fel a kérdéseket. Nagyon nehéz az őszinteség. Ha meg tudjátok tenni egy hónap együtt járás után, ha tudtok beszélgetni az érzéseitekről, egy óriási lépést tettetek.

A szerelem az az, ha tiszteld, becsülöd, szereted és kívánod.

Igaz a szerelem, ha becsületes vagy vele, nem csalnád meg egyrészt, mert nem akarod, hogy fájjon neki, másrészt mert nem kívánsz mást.

Szerinted kialakulhat? Mert szerintem ki, ha alkalmasak vagytok rá.

És jól érzitek magatokat együtt? Tudtok beszélgetni? Viccesek vagytok? Sokat nevettek együtt?

Tényleg nem azért, de én pl. 32 éve leszek együtt lassan a férjemmel (egyébként mi 10 hónap ismeretség után összeházasodtunk) és amióta megismerkedtünk, azóta naponta minimum egyszer felhív, csak azért, hogy valami vicceset meséljen:DDDD Ha együtt vagyunk (nem dolgozunk), akkor egész nap nevetgélünk. Egyszer külföldön volt 1 hónapot, azt hittem megzakkanok, a kollégáimat szekáltam, hogy szórakoztassanak, mert keveset nevetek és besavanyodok, annyira hiányzott az a sok hülyeség, amit össze tud hordani:DDDD

Nekünk ez mind megvan,ugyan az a gondolkodás módunk a céljaink az értékeink..Szeretjük egymást..Most is borzasztóan hiányzik nekem..De úgy érzem,együtt éreztük,hogy valami mégis hiányzik.

Remélem,hogy igazatok van,hogy az idő majd hozza magával azt.

Hát nem tudom....

Epresturmixal értek egyet.

Sokan azt gondolják, hogy csak akkor szerelmesek, ha nem tudnak normálisan/reálisan gondolkodni.

Szerintem egy kapcsolatnál az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a másik társaságában, ne feszengjünk, ne unatkozzunk, ne játszuk meg magunkat, kicsit hiányozzon a másik, ha nem vagyunk vele.

Fontos, hogy még a céljaink is hasonlóak legyenek, azaz mindketten akarjuk a kapcsolatot, mindketten hasonlóan gondolkodjunk a jövőnkről, azaz ha gyereket akar valamelyik, akkor a másik is akarjon valamikor, stb., ha valamelyik elképzelése még csak nem is érinti a másikét, akkor valamelyik félnek le kell mondania valamiről, ami a jó kapcsolatot rombolja.

Amiket felsoroltam, azoknak nem szabad csak ideig-óráig meglennie, mert valószínű, hogy nincs annál rosszabb, mint néhány év múlva rádöbbenni, hogy nincs miről beszélgetnem a párommal, nem tudunk együtt nevetni, egy jót vitázni, stb.

Tehát, nem az a lényeg, hogy rózsaszín ködbe bugyolálva éljetek együtt néhány hónapot, hanem az, hogy szeressetek együtt lenni hosszútávon.

Ezt én is így gondolom,mégis az embereknek szüksége van erre,hogy biztosak legyenek az érzéseikben a másik iránt,hogy eltudjanak kötelezdődni a másik iránt.

Talán én is csak bebeszélem magamnak,hogy erre szükségem van, miközben minden jól megy.

De mégis így érzem én is,hogy szükségem van rá.:(

Igazad van,megértelek,ő is az a tipusú ember,az első látásra szerelemben hisz,meg eddig csak ebben volt része(ezért sem akarta először megpróbálni velem, abba hagytuk a kavarást,de rajött akkor 2 hét után,hogy hiányzom neki és,hogy szeret)

Míg én vagyok a másik véglet akinek idő kell inkább a szerelemhez,az előző kapcsolatomnál is 5 hónap kellett mire beleszerettem.(minden nap együtt voltunk,mert egy kollégiumba laktunk)

Azonban már volt részem első látásra szerelemben is,ami csak plátói szerelem lett végűl Úgyhogy mind a kettő véleményt megértem teljesen.

Egy hónap elteltėvel ez nem meglepő. Szeretni sem szereted mėg igazán.

Egyébként hányszor találkoztatok? Nagyon nem mindegy.

Már egy éve ismerjük egymást igazából,már akkor nagyon megfogott..De mostanra alakultak ki a dolgok úgy,hogy össze jöttünk.

Mind a ketten szeretjük egymást ez nem kéttséges,ő is volt az első aki kimondta.

De már beszéltünk erről és még nem érezzük azt a nagy szerelmet..Azonban nem akarjuk elengedni egymást..Félek,hogy nem fog kialakulni,az a baj,hogy mindig ezen görcsölök:(

Lehet csak túlgondoljuk a dolgokat és várni kellene míg jön az érzés magától?

Vagy hagyni az egészet?