Akik 40-esen, 50-esen vállalnak gyermeket-hogyan képzelitek el a jövőt? (beszélgetés)

nem a hozzád hasonló esetekről beszéltem. :) Nálad nem voltak meg előbb a körülmények, ez is más.

Én pl. olyanokra gondoltam, akiknél már van 2-3-4 gyerek és mondjuk 45-46 évesen ismét szeretnének egyet. De hallottam már olyat is, ahol 10 (!) gyerek van és 11.-et is szeretne az anyuka... ezt a részét tartom elég furcsának... :)

Nem téged szóltalak meg, te még csak most "jöttél", nem ismered az előzményket, ne vedd magadra! :)

Minden jót kívánok neked és a babócádnak! :)

Szia!

Igen, ez bizti így van. Én is a korábban szülés híve vagyok. 29 éves koromra 3 gyerekem van, és nem gondolom, hogy a munka világából örökre kiestem volna. Nekem még a férjem is csak 30, és talán ez az, aminek legjobban örülök. Azonkívül szerintem igenis jót tesz a gyereknek, ha nem egy kész jómódba születik, hanem látja, hogy mi az élet...

De! Annak ellenére Ti is vállaltatok gyereket még attól, hogy a férjed jóval idősebb volt. Mert így alakult az élet, és kész...

Ezért el kell fogadni azt, hogy van akinek meg úgy alakul, hogy később szül. Az ál-anyagi, meg a nyavajgós indokokat én se szeretem, és a társadalomnak is jót tenne a frissesség, de azért lehet komoly oka is.

Pl: valaki akkorra találja meg a párját, új párja van, és őt is meg szeretné ajándékozni egy gyermekkel, tényleg komoly anyagi nehézségei voltak eddig (szálló, lakókocsi, stb...), egészségügyi akadálya volt, ami addigra elhárult, vagy csak egyszerűen akkor jött össze. Netán véletlenül terhes lett, és nem rohan abortuszra. Nehéz ügy, de olyan ismerősöm is van, nem is egy, akinek meghalt a gyereke, már nagyobb korában, és végül szül még egyet... De az életnek még sokkal jobb fantáziája van, mint nekem...

Meglehetősen nehéz téma az, amit feszegetünk. Három gyerekme van- egyet " csak " neveltem 10 éves korától--A másodikat 22 és fél éves koromban szültem. A férjem 18 évvel volt időbess nálam, tehát 40 évesen lett utoljára apa. Nem arról van szó, hogy alkalmas-e a szülő a gyerek nevelésére , ebben a korban. Igen.! Nem két gneráció gondjai lépnek fe. A férjem már nyugdíjas volt , amikor a két gyerek még tanult. Az egész élet még előttük volt.Nem vagyunk gazdagok, két értelmiségi szülő. Gondold végig, mit kezdene ma egy nyugdíjas, két diákkal. Akkor se volt könnyű. A férjem megélte, hogy a gyerekei családot alapítottak, unokák születtek !( 79 évet élt ) DE. Mennyivel másabb , ha 52 éves vagy, amikor az első unoka születik, vagy 70.? Sokkal ! 70 éves korban már nem is érdekel az unoka, terhedre van, sok, addigra már elfáradsz. A családba van aki 38 évesen szült, most 52 évesd,-- tehát 14 éves gyereke van--Sokat mondja, hogy fáradt, sok gondot jelent Neki a fiatal gyerek. Én ebben a korban már unikával foglalkoztam.

Nem a váleményemet mondtam el, csak azt , amit tapasztaltam. Hozzám ez áll közelebb.

Csajok!

Tud valaki valamit Amine-anyáról? Ha jól emlékszem, valamikor mostanában jön a babácskája! Amine! Ha olvasod... mindenki Veletek van, kitartás, és várjuk a beszámolót!

a témához:

[link] :))

Vanessza!

Akkor éreztem először, hogy már kicsit öregebb vagyok, amikor rájöttem a következőre:

Egy bizonyos dologban nekem tuti igazam van. Ha az életem múlna rajta, akkor is az lenne a véleményem, és az objektív tények is ezt támasszák alá. Pont. DE!

A másiknak pont ugyanennyire igaza van.

Ez a paradoxon úgy oldódik fel, hogyha később, az ember olyan helyzetbe kerül, amit nem vár, soha el se tudta képzelni, hogy ez vele megtörténhet, akkor kicsit megért talán annak a másiknak is a lelkéből.

Ez persze nem hamar megy. De ezelől a lehetőséget is elzárni nem vall bölcsességre, lehetetlenné teszi a személyiség fejlődését, és a gyógyulás lehetőségét is a régi sebekből...

ezeket az állításokat mind meg tudnám cáfolni különböző példákkal, de nem teszem :) Nem fogok fellebbezni :D

egyszer egy családi magazinban pontosan ezzel a témával kapcsolatban interjúvoltak meg engem és egy 40 feletti kismamát.. lehet ha elolvasnád jobban megértenél...:)

Vanessza, hiszem, hogy nem akartál bántani, de bárki életéről és döntéseiről is nagy bátorság megfellebbezhetetlen véleményt mondani.

Hiszen nagyon sokan lesznek még 40-és 50, de főleg 40és 45 közt először vagy újra anyává. Mind önző lenne....nem hiszem.

Sok oka lehet, és mind egyéni. Még egy....szerintem és a nagy gyerekeim szerint az én gyermekeim jól érezték(érzik) magukat a szülői házban,de....állítom a kicsiknek még jobb, mint a nagyoknak volt...a korral sokkal higgadtabb türelmesebb lettem, és talán bölcsebb is.Nem véletlen, hogy a késői gyerekek statisztikák tanúsága szerint is magasabb IQ-val rendelkeznek.

nem a te életedről van szó, nem tudom miért veszed magadra?! lehet te bunkóságnak tartod így bocs, ha ezzel megsértettelek...

viszont itt a kérdés: miért szeretne egy 40-50 év közötti nő szülni? mi az ésszerű magyarázat rá? mindenki élete más-más, de sztem az h valaki ilyen korban akar szülni, az minden élethelyzetben furcsa...

Vanessza! Egyébként a véleményem az, hogy első rendű szempont, hogy ki, hogy érzi....mert érzései ellenére nyilván senki ne cselekedjen.

Viszont, ha nem adatna meg valamiért fiatalon, nyilván Te is megtennél bármit, hogy bárhány évesen Anya lehess......gondolom....